Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

432 Az országgyűlés képviselőházának gyem. Ellenkezőleg. Azért, mert én is ugyanezt vallom, hogy óvatosan kell eljárni a költség­vetésekben. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda­lon.) Ezt mondta Ernszt Sándor igen tisztelt képviselőtársam és én ebben teljesen találko­zom Aponyi Albert igen tisztelt képviselőtár­sammal. Épen én szoktam mindig hangsú­lyozni, hogy nekünk nagyon előretekintőén, hosszú évekrte előrelátóan megalkotott pénz­ügyi politikával kell számolnunk. Épen ezért ugy vélem, esak ott van a tévedés Apponyi Al­bert igen tisztelt képviselőtársam beszédében, hogy ő azt hiszi, a mai budget-ben sok megta­karítást lehetne elérni. Igenis, mi a takarékos­ság gondolatát erősen tovább akarjuk érvénye­síteni, ennek azonban vámnak hâterai, mert le­hetséges olyan takarékosság is, amely már tu­laj donképen ártalmas. Lehetne még bizonyos mértékben csökkeii­teni a budgetet, de viszont, ha a másik oldalon felállítanak egyszerre három olyan problémát, amelyet igen t. képviselőtársaim az ő nagy te­kintélyénél fogva karolt fel. a tisztviselőkérj dést, a nyugdíjasok kérdését és a valorizáció kérdését, akkor nem látok olyan nagy lehető­séget arra, hogy a miai budget kereteit nagyon le lehetne csökkenteni, ellenkező leg 1 , nagy mér­tékben kell majd tágítani. Ezekkel a kérdésekkel külön fogok foglal­kozni, csak azért emlitem meg most is, hogy rámutassak, milyen óvatosaknak kell lennünk még a kijelentésekben is, mert lehetetlenség az egyik oldalon követelni a közterhek csökkenté­sét és à másik oldalon követelni olyan óriási problémák megoldását, amelyek rendkívül nagy áldozatokat és terheket jelent ének a nem­zetre. (Pakots József: Mi csak a kiadások csök­kentését forszírozzuk!) Igen t. képviselőtársain, vegye azt a fáradságot és dolgozzon ki egy me­morandumot, nagy örömmel fogom megnézni és objektiv elbírálás tárgyává tenni. (Jánossy Gábor: Tessék jobbat csinálni! — Malasits Géza: Eresszenek oda, majd jobban csináljuk! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ohó! — Jánossy Gábor: Legyen szerencsénk, méltóz­tassék! Legyünk egy párton! — Zaj.) • Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügy minister: Az igen t. képviselőtársaim közül sokan szintén érintették a költségvetés nagyságát. Nagyon sajnálom,, hogy Rassay t. képviselőtársam épen most ment ki. (Egy hang jobb felől: Nem birja az igazsá­got!) Az igazságot sokszor talán nehéz kibirni, az biztos. Szóvátette a t. képiviselőtársam, hogy milyen óriási költekezés folyik. Szerinte mla ez a megcsonkított ország többet költ személyi kiadásokra, mint Nagy-Magyar ország, össze­hasonlítást tett Ausztria budgetjével is és eb­ben a tekintetben is bizonyos következtetése­ket vont le. Fel kell, hogy hivjam az igen t. képviselő­társam figyelmét valamire: niucs nehezebb do­log, mint a számokkal jól tudni bánni, mert két­ségtelen, hogy a számokat fel lehet használni minden irányban. (Fábián Béla: Ez igaz!) A statisztika majdnem olyan, mint a jog, ahol ér­velni lehet minden formában, de amikor Ítéletet kell mondani, akkor el kell vetni minden más szempontot s csak a tárgyilagosságot és a pár­tatlanságot lehet szem előtt tartani. Csak az felel meg helyesen a feladatának, aki így jár el a számadatokkal és a statisztikával. (Helyes­lés.) Amikor Rassay igen t. képviselőtársam azt a következtetést vonta le, hogy mi olyan sokat költünk személyi kiadásokra^ a következő momentumokról feledkezett el: 55. ülése 1Ù27 április 6-án, szerdán. Először figyelmen kivül hagyta, hogy a régi költségvetésekből egyes tételek nem dom­borodnak ki, melyek ma a költségvetésben kü­lön tételként szerepelnek. A vármegyei és a lobbi autonómiákhoz való hozzájárulás, a fele­kezetek támogatása a viszonyok változása foly­tán erőteljesebb, de a régi költségvetésekből meg sem lehet állapítani a hozzájárulások pon­tes összegét. (Rassay Károly: A hozzájárni, ma természetesen kevesebb!) Bebizonyítottam az igen t. képviselőtársamnak, hogy ma erőtel­jesebb. (Rassay Károly: Ezekre a tételekre ke­vesebbvan felvéve!) A másik körülmény, amit a t. képviselőtársam nem vett figyelembe, az, hogy költségvetéseinknek voltak tételei — igen fontos tételei — amelyek nem a mi költségveté­sünkben jutottak kifejezésre, hanem a közös költségvetésben. Ezeknek jó része ma átjött a mi költségvetésünkbe. Figyelmen kivül hagyta igen t. képviselőtársam azt is, hogy ujabban sok olyan intézményt és szervezetet kellett létesí­tenünk, amelyeket régen nem ismertünk vagy ha ismertünk is, nem ebben a terjedelemben. Csak felhivom az. igen t. képviselőtársam figyelmét a mai vámtisztviselőkre, vámőrségre stb. Ezelőtt csak az ország kis részén volt szük­ség ilyen alkalmazottakra, a mai határok mel­lett ez a kérdés azonban jelentős tényezővé vált. Elfelejti az igen t képviselőtársam, hogy nem egy feladatot vettünk át az állami admi­nisztráció körébe. Ebből a szempontból csak a rendőrség államosítását és a folyamőrséget emlitem. Elfelejti az igen t. képviselőtársam azt is, — amire pedig sokszor rámutattam — hogy a nyugdíjak ma milyen horribilis terhet jelentenek. A háború előtti állapottal szemben az ország mai területéhez viszonyitva hatszoros nyugdíjas létszámmal számolunk. A nyugdíj­teher pedig 68 millió aranykorona többletet je­lent költségvetésünkben. Ha tehát mindezeket a szempontokat mér­legeli az igen t. képviselőtársam, ismerem any­nyira objektívnek, hogy meg fogja változtatni álláspontját. Más államok költségvetéseivél nem szive- ­sen szeretek foglalkozni, de mivel az igen t. képviselőtársam összehasonlítást tett Ausztriá­val, itt csak egy adatot fogok idézni. A mi költ­ségvetésünk, ha levonom a beruházásokat — annak ellenére, hogy lélekszámra nézve többen vagyunk — (Rassay Károly: 200 millióval több, Ausztriáé ennyivel többet adna szociális kér­désekre!) 200 millióval kisebb mint az osztrák költségvetés. Ilyen körülmények között kér­dem, lehet-e objektive azt mondani, hogy itt túlköltekezés van? (Rassay Károly: Azért több az osztrák költségyetés, mert 200 millió plusz van szociális kiadásokra!) Én csak ezt az egy tényt veszem és azt hiszem, ezzel befejezhetem ezt a tárgyat, mert mindenkinek, aki objektív, nekem kell igazat adnia. (Rassay Károly: 200 millióval többet adnak ki szociális célokra! — Peidl Gyula: Nálunk meg szaporítják a méltó­ságos urak számát! — Zaj.) Vegye elő az igen t. képviselőtársam az egyes részleteket és ak­kor sem fog erre a megállapításra jutni. E te­kintetben szívesen állok rendelkezésére. Most csak arra akarok rámutatni, hogy a pénzügyi bizottságban az a vád ért, hogy a mi pénzügyi adminisztrációnk igen drága. Elfelej­tik, hogy a mi költségvetésünkben benne van a dohányjövedék is. Ha tehát ezt kikapcsoljuk. egészen más eredmény jön ki. Tessék az egész vonalon végigmenni: Ezek számok, ezeket meg : változtatni nincs módomban sem nekem, sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom