Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-35
Az országgyűlés képviselőházának talpraállitása. Mindenki szembehelyezkedett és a párt mégis túltette magát a népszerűség minden kellékén, vállalta történelmi hivatása alapián a népszerűtlenséget, (Rassay Károly: De ha olyan népszerű volt! — Zaj a jobboldalon.) vállalta, hogyha nem ér el sikert, olyan ^népszerűtlen lesz, hogy eltűnik a föld színéről. De mert sikerült, mert eredménnyel működött, ezt juttatta kifejezésre a nemzet a választáson. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Nagy zaj és élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Az operáció sikerült, a beteg meghált! — Jánossy Gábor: A beteg nem halt meg, a. nemzet él! — Rassay Károly: Minister ur, az ön kerületében kétszázhúsz embert tartóztattak le!) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj. — Rothenstein Mór: A titkos szavazati jog nem demokrácia?) Rothenstein képviselő urat kérem, szíveskedjék a kczbeszólásoktól tartózkodni. (Farkas Gyula: Magában nem!) Bud János pénzügyminister: Azt hiszem, ha-átmegyünk a fizikai életre, az egyes egyén fizikai életére is, ha az operáció mindig így fog sikerülni, annak mindig csak örülni lehet. Sohasem tagadtam én sem, sőt mindig kiemeltem, hogy milyen nagy áldozatokat kellett hoznia a nemzetnek, de ezeket az áldozatokat a jobb, egészségesebb élet érdekében hozta. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy aki ezt tagadja, tanuljon Baracs Marcell igen t. képviselő ur beszédéből. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy befejezzem ezt a kérdést, egy adatot vagyok kénytelen idézni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak kezükbe venni a Statisztikai Szemlének legutolsó füzetét. (Rassay Károly: Amelyben egy valótlan adat is van! Mondottam, valótlan adat!) Ha valótlan adat van benne, tessék megcáfolni, módja van rá a képviselő urnák. (Rassay Károly: Elmondtam a Házban, hogy valótlan adat van benne! — Peidl Gyula: És egy csomó hamis beállítás!) Nem fogom az adatokat mind felhozni, mert ez nagyon fárasztó volna, de igenis meg lehet állapítani, hogy a titkos választókerületekben, több mint 200%-kai növekedett meg a kormányt támogató pártoknak szavazati aránya. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, itt senkit sem befolyásoltak és nagyon figyelemreméltó az, hogyha a titkos választókerületekben nem az arányos választási rendszer lenne érvényben, amely nagyon is kritika tárgyává tehető, akkor az ellenzéki képviselők száma még kevesebb lett volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Baracs Marczll: Egyetlen egy embert nem hoztak volna be Budapesten kerületi választás mellett a kormánypárton!) Ezek számok, amelyek beszélnek, ezek tények, amelyeiket senkinek nem áll módjában megváltoztatni, ezek konkrétumok, amelyeket tagadni nem lehet. Kénytelen voltam igenis ezeket kifejezésre juttatni, hadd lássunk egyszer tisztán ebben a kérdésben. (Rassay Károly: Ugyanabban a stá^ ; tisztikában benne van, hogy a baloldal abszolút többséget kapott a titkosan szavazó kerületekben! Olvasta a minister ur! — Zaj.) Elnök: Rassay Károly képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. ! (Fábián Béla: A titkos kerületekben többség, a ! nyilt kerületekben egyetlenegy képviselő sem!) \ Fábián képviselő urat hasonlóképen kérem. Bud János pénzügy minister: Ezzel beszé- | dem politikai részét befejeztem és most áttérek a szokásos ridegséggel a pénzügyi, gazdasági I 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 431 és szociálpolitikai kérdésekre. (Malasits Géza: Ilyen is vanl Szociálpolitikai) Engedelmet kérek, igen t. képviselőtársam, de mikor most tárgyaljuk a bizottságban a munkásbiztositási törvényjavaslatot, (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Jól nézünk ki! — Fábián Béla: Hatszáz embert kitesznek! — Rothenstein Mór: Ez a demokrácia?) amikor ez olyan megterheléssel jár, hogy meg kellene gondolni, elbirja-e azt a gazdasági élet, (Ugy van! Ugy van a jobboddaíon.) akikor erre a kormányra azt mondani, hogy nincs érzéke a szociálpolitika iránt, (Malasits Géza: Nincs! Soha nem is volt!) ez olyan negáció, amelynek igazságáról az urak sincsenek meggyőződve. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Azt készülnek lerontani, amit húsz évvel ezelőtt építettek! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Idekerül a Ház elé!) T. képviselőtársamnak ugy a bizbottságban, mint a parlament plénumában lesz módja a maga nézetét kifejteni. De ha én azt látom, hogy a munkásság betegség és balestbiztositási határát a kormány ötvenkét hétre emeli fel, (Györki Imre: Eddig is ennyi volt, tehát nem emeli! — Ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Mindegy!) akkor nem_ tudom az urak álláspontját megérteni. (Peidl Gyula: De nem emeli minister ur!) Ha én ott ülnék az urak között és képviselőtársuk volnék' azon az oldalon, én másért dolgoznék. Én azért dolgoznék, hogyan lehetne a munkás sorsát előbbrevinni és soha nem osztanék olyan álláspontot, amely azt visszaveti. Ha egyszer azt látnám, hogy a polgári kormányzatban igenis megvan a törekvés és számol azokkal a nagy áldozatokkal is, amlyeket ráró a gazdasági életre, akkor egy kis elisme réssel is volnék. (Peidl Gyula: De ezt nem látjuk! — Malasits Géza: Egy bányatulajdonosnak nagyobb befolyása van, mint az egész munkásságnak! — Zaj. — Esztergályos János: Hagyjuk talán a szociálpolitikát, minister ur! — Élénk derültség. — Zaj. — Malasits Géza: Tisztán kapitalista érdeket szolgálnak vele!) A szónokok nagy része általánosságban foglalkozott a költségvetéssel. Ne méltóztassanak rossznéven venni, hogy nem tudok kitérni minden egyes szónokra. Ezt annál kevésbé tehetném meg, mert igen nagy számban szerepeltek a szónokok és jórészt majdnem ugyanabban a gondolatban mozogtak. Foglalkoznom kell azonban gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam beszédével. Nem azért foglalkozom vele, mintha kritika alá akarnám vonni, hanem azért, mert beszédét jórészt félreértették és igen t. képviselőtársam sem célozta azt a kommentálást, amelyet beszédéhez hozzáfűztek. (Fábián Béla: Szegény Apponyinak minden beszédét félreértik!) Gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam világosan rámutatott arra, hogy bizonyos aggálya van, hogy az esetben, ha a kiadásokat tovább fokozzuk, nem fogunk-e lejtőre jutni. Ezt ugy állitották be, mintha ő megforditva azt mondta volna, hogy lejtőn vagyunk. Engedelmet kérek, lényeges különbség van, mert az egyik figyelmeztető szó a jövőt illetően, a másik pedig már a jelenhez tapad. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ugy van, disztingváljunk!) Ezt akartam kiigazítani, mert az utóbbi esetben, ha tudniillik a jelenre vonatkoznék, súlyos kritika volna. A magam részéről nem azért térek ki erre a beszédre, — amit az igen t. túloldalon egyes képviselők várnak — hogy birálat tárgyává te58* '