Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

430 Az országgyűlés képviselőházának azok közé akik azt mondják, hogy ma nincs jelentősége és hogy nincs hatással a mai egész társadalmi irányzatra. Ha különbség van közöttünk ez csak abban rejlik — és én hiszem, hogy ide kell fejlődnie a szociáldemokrata pártnak is, amire különben erről az oldalról egyik igen t. képviselőtársam, Csák Károly, nagyon alapos tanulmányok után mutatott rá — hogy a marxizmus alapelvein nem lehet tovább megállani, azt át kell adni a történelemnek, az élethez kell alkalmazkodni. Nem akkor szolgálják a munkásság érdekeit, ha megtagadva talán a nemzeti kivánalmakat, a nemzeti szükségleteket, próbálják a kérdéseket megoldani. A munkásságnak csak akkor lehet jó sora, boldogulása, ha ez az ország gazdaságilag fejlődni tud, ha itt meg tudjuk teremteni az "előfeltételeket a gazdasági élet számára. Hiába keresnek máshol segitséget, elsősorban a munkásságot döntik végveszélybe, akik nem igy gondolkoznok. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen Peyer Károly t. képviselőtársam tegnap rámutatott arra, hogy milyen ellentétben állanak az TI. n. vörösökkel, tehát a kommunistákkal. Legyenek erélyesek és ne-féljenek továbbmenni egy lépéssel. Kell, hogy a munkásság öntudatra ébredjen, kell. hogy tudja a maga. osztályérdekeit képviselni, de nem osztályharcok alapján, mert a társadalomnak egyformán értékes eleme minden osztály. Nem lehet egyiknek a munkáját kevesebbre becsülni, mint a másikét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Peidl Gyula: Nem lehetne!) Aki nem igy gondolkozik, az áll tulajdonképen a demokrácia tagadásának alapján, (Ugy van! Ugy van! jobb felől) az soha nem fogja elérni céljának érvényesülését, mert a demokrácia minden munkát megbecsül és tisztel, megbecsüli a kérges tenyeret és azt a munkást, aki ésszel dolgozik, megbecsüli azt, akinek munka ja. a földhöz tapadt, épugy, mint azt, aki az iparban vagy a kereskedelemben keresi meg kenyerét, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Ez a demokrácia. (Peidl Gyula: Ez az, ami nincs Magyarországon!) Ha ezt valljuk, akkor higyjék el találkozunk. Nézzenek végig az egész külföldön, a józanul felfogott szociáldemokrácia ebben az irányban halad együtt a polgári társadalommal. Épiteni és nem rombolni, fejlődni és nem visszaesni akar. (Ugy van! Ugy van! jobbfelŐl.) Nem gyűlölni, hanem szeretni kell, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) szeretettel egymáshoz fordulni és átérezni, hogy csak egy vezető és átfogó gondolat van és ezzel számolni kell: ez a nemzeti gondolat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: A haza minden előtt! — Esztergályos János: A sebeket mégis mi kapjuk! — Jánossy Gábor: Nem kaptok semmit!) . Néhány szóval, akarok foglalkozni a vá1 ásatások kérdésével is. Nem szívesen szoktam politizálni, ezt elismerik a túloldalon is. Ha ez alkalommal erről is szólok, teszem ezt mint statisztikus. Nem sokan értékelik a statisztikai munkát de nagyon sokszor hivatkoztak a másik oldalon is a statisztikai adatokra s én ez alapon fogrm megpróbálni ezt a kérdést néhány szóval érinteni. Megértem az ellenzék keserűségét és fájdalmát, mert erőben megfogyatkozva került a parlamentbe. (Rassay Károly: Ez a legkisebb baj volna* ha tisztességes eszközökkel győztek volna!) Legyen szives várni a t. képviselő ur. Emlékezzenek vissza a választásók előtti időkre..Vájjon az ellenzék részéről nem 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. volt-e teljes defetizmus? (Rassay Károly: Nem!) Nem a képviselő úrról beszélek. Nem azzal mentek-e küzdelembe, hogy nem tudják a harcot felvenni? És miért nem tudták felvenni? (Fábián Béla: Mert nyilt volt a választás!) Nem azért, mert nyilt volt a választás. Azelőtt is nyilt volt, de most nem volt szerencsés a taktikájuk, nem tudtak tényleg programmot adni, (Baracs Marcell: Nem voltak csendőreink, nem voltak főszolgabiráink, községi jegyzőink!) nem tudtak egységesen fellépni. Bármennyire fáj az igen t. túloldalnak, még ma sem tudják az egység gondolatát keresztül vinni az ellenzéki politikában. (Egy hang a baldoldalon: Majd, ha hatalmon leszünk!) Nem lehet annyi pártra széttagozódni, mikor az ország olyan nehéz viszonyok között van, mint ma. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Normális időkben sem szükséges ez a széttagozódás, akkor is meg van ennek hátránya, de amikor egy katasztrófából kell kiemelkednie az országnak és a nemzetnek, akkor csak az egységes akaraterő megnyilvánulásának és az egységes irányzatnak lehet érvényesülnie. {Rassay Károly: Akkor menjünk haza!) Ha az igen t. ellenzék nem állott volna a kormányzattal szemben tisztán a negáció álláspontjára, akkor talán több eredményt ért volna el. (Fábián Béla: Hol?) Mert lehet a tömegeket ideig-óráig megtéveszteni, azok azonban Ítélni is tudnak. (Pakots József: A titkos szavazásos kerületekben eredményt értünk ©1!) Reám is hivatkozott az egyik igen t. ellenzéki képviselő ur, hogy én Csabán hogyan győztem. Kérdezze meg azt a 2000 munkást, aki meghallgatta beszédemet. Rendkivül hidegen, közönyösen fogadtak és a végén mégis rámszavaztak. (Felkiáltások a baloldalon: Miért?) Tehát nyiltan megmondtáika véleményüket, mert a kormányzattól munkát, megélhetést kaptak. Ez adja meg a nyitját a dolognak; (Esztergályos Jáno*s: Miért kellett akkor anynyi embert letartóztatni? — Rassay Károly: Kétszázhúsz embert letartóztattak Csabán!) Megpróbálták megállapítani azt, hogy itt »osztályuralom« van és hasonló kifejezésekkel akarták a tömegeket megnyerni. Nézzenek végig a t. képviselő urak a kormányzat politikáján. Lehet-e ott osztályural ómról beszélni, ahol ezrek és ezrek jutottak földbirtokhoz? Akárhogy is van, de végeredményben ennek a kormányzatnak volt a feladata a földreformot végrehajtani. (Forster Elek: Elég rosszul hajtották végre!) Lehet-e ott osztályuralomról beszélni, ahol a kormányzati politikának tengelye a kis existenciák megerősitése? (Kabók Lajos: Hol? Mennyiben?) Az intézkedéseknek egész sorozatát lehetne itt felsorolni. Lehet-e ott osztályuraloniról beszélni, ahol a gazdasági élet talpraállitásával mindig több és több és több munkához juttatjuk hozzá a széles munkásrétegeket? Ezek voltak azok a tények, amelyek a tömegekre hatottak, ezek voltak az eszközök, amelyek eredményhez vezettek! (Jánossy Gábor: Az eredmények! — Fábián Béla: Egy ellenzéki sem jött be a vidéken! — Madarász Elemér: Nem kell az ellenzék! — Rassay Károly: Nem kell? Szavazzanak titkosan! Miért kell a titkos kerületekben!) Nem igy beszéltek önök, még néháhv hónappal a választás előtt, önök el akartak söpörni bennünket. Mondhatom, nehezebb körülmények között még párt nem állt helyt a magyar parlamentben, mint a kormányt támogató párt. Ott volt a legkényesebb, a legnehezebb és még eredményeiben előre nem. látott kérdés: az ország pénzügyi és gazdasági