Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

Í Àz országgyűlés képviselőházának Ezt a kölcsönt többen tették szóvá itt a Házban képviselőtársaim közül és valamenynyien talán azért jutottak helytelen következtetésre, mert ezt az angol kölcsönt egy megszorult gavallérnak az uzsorakölcsönéhez hasonlították. Mert ha egy megszorult gavallér vagy egy balkáni állam a múltban csak ugy tudott kölcsönt kapni, hogy a kölcsönnek egy részét áruban, mégpedig a kölcsönadó által megszabott áron adott áruban kapta, ez előfordult a múltban és ezután is elő fog fordulni! De itt nem erxől van szó! Mi nem kértünk, hanem nekünk felajánlottak kölcsönt és felajánlották gépeket, mégpedig egyrészt olyanokat, amelyeket a magyar gyáripar nem gyárt, másrészt olyan gépeket, amelyeknek ára előnyös, ránknézve kedvező fizetési feltételeiért! Ez tehát ugy elvi szempontból, mint a lényeg szempontjából is más! Igaza van tehát a kereskedelemügyi minister urnák, hogy a centrale megépítésénél vannak különleges gépberendezések, amelyeket a magyar ipar ezidŐszerint még nem tud gyártani; ilyenek pl. a 100 kilovoltos olajkapcsolók, a 100 kilovoltos transzformátorok, a 100 kilovoltos szigetelők, ilyen továbbá maga a nyers vörösréz (wire bar), azonkívül a BabcokWilcox-kazánok esőkamrái ós felsődómjai, amelyeket legjobb esetben is a csehektől vagy a németektől kellett volna beszereznünk, mert a magyar gyáripar ezeket egyáltalában nem tudja gyártani és igy valójában igazán mindegy, hogy ezeket mi most az angoloktól fogjuk vásárolni! Ámi mármost az elektromos vasúti mozdonyokat illet, a Ganz-gyár

1 megállapodott az angol szakmabeli gyárral, hogy felét az angolok, másik felét pedig a magyar Ganz-gyár fogja gyártani és szállítani. Mégpedig az angol gyár is egy magyar gépészimérnöknek, Kandó Kálmánnak uj rendszerét fogja gyártani és szállítani. Szerintem ez sem tekinthető effektiv veszteségnek, mert hiszen az angol gyártás révén ez a magyar gépészmérnöki alkotás el fog terjedni az egész világon! Azáltal, hogy az angol gyár is gyártja ezeket a mozdonyokat, megoszlik a műszaki felelősség is a két szakmabeli gyár között. Ezt az áldozatot pedig mind meg lehet hozni egy jövendő magyar racionális széngazdálkodás érdekében. Annak indokolására, hogy egy. uj elektomos centrale építésére szükség, van-e, bátorkodtam már rámutatni arra, hogy a bécsi hadügyministeriumban a háború végén alkalmam volt.látni, hogy mennyi gondot okozott a hadvezetőségnek szénszükségletünknek biztosítása és. a szénnek a rendeltetési helyekre való elszállítása. Ha erre. gondolok és . amikor naprólnapra olvasok közleményeket és hallok nyilatkozatokat az uj elektromos áramfejlesztőtelep ellen, szinte kétségbe kell esnem, hogy milyen feledékeny ez a mai nemzedék, hogy elfelejtette azt, hogy még néhány esztendővel ezelőtt szinte az utcán szedte fel á darab szeneket és mint drága kincset vitte haza, hogyha csak egy oillanatra is, de meleget varázsoljon a hideg, fűtetlen szobákba, mert szén nem volt és szenet csak jegyekre lehetett kapni. Hát mi olyan biztosnak érezzük magunkat a szerencsétlen trianoni határok között, hogy nem átaljuk elgáncsolni a szénkérdésnek olyan megoldását, amely válságos időkben az egyetlen ővóintézíkiedés lehet arra nézve, hogy a lakosság meg ne fagyjon, a világítás és a közlekedés meg ne akadjon. A világ még mindig vajúdik és mi magyarok át vagyunk ugyan hatva a béke gondolatától és kormányunk is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II?5. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 421 teljesen békepolitikát követ, a világ népeinek tengerében azonban csak egy csepp vagyunk, kérdem, vájjon szabad-e nekünk magyaroknak olyan elbizakodottaknak lennünk, hogy szem elől tévesszük azt a fontos szempontot, hogy ami kevés szénbányánk van, az is^ trianoni^ határainkon van s hogy akár északról, akár délről zárjon el bennünket egy ellenséges hadmozdulat a bányavidékek területétől, kimondhatatlan, szinte kihever hetetlen szenvedéseket okozna nekünk. Azt hiszem, hogy azok, akik a centrálét eddig ellenezték, nem gondoltak ezekre a szem elől nem téveszthető fontos szempontokra. Ha igy tehát nem vitás az, hogy erre a centráléra feltétlenül szükség van, bátorkodom rátérni a másik kérdésre: hogy mikor kell ezt a centrálét megépitenil? (Szabóky Jenő: Ma!) Minthogy én azon az állásponton vagyok, mint az ókori római polgár, aki azt mondotta, hogy: »periculum in mora«, vagyis veszély rejlik a halogatásban, épen az előbb elmondottaknál fogva, épen a balkánikéirdésben való mozgolódásokra tekintettel is azon a nézeten vagyok, hogy ezt már tegnap kellett volna megcsinálni. Lehetőleg azzal, akivel a tárgyalások már

1 korábban és kellő komolysággal megindultak, mert honorálni kell a kezdeményezés jogát, különben óvakodni fognak komoly férfiak a magyar kormánynak ajánlatot tenni, ha azt látják, hogy ajánlatukat utólag bárki kisajátíthatja. Az nem szolgálhat akadályul, hogy feltételeiket kötnek ki, mert a nagytőkének, a nagyvállalkozásnak mindig voltak és lesznek feltételei. Az egyetlen fontos szerintem az, hogy ilyen nagy üzleti vállalkozásnál is az egész vonalon meglegyen védve a magyar nemzeti állam és a közérdek! Én, aki bizalommal viseltetem a kormány iránt, meg vagyok győződve arról, hogy ebben a kérdésben is a kormány ezeket a nagy szempontokat a legnagyobb mértékben meg fogja védelmezni., Ne állítsa meg a kormányt munkájában félúton a gáncsoskodás, mert hiszen világos, hogy mindenkinek üzleti érdekeit nem lehet kielégíteni, mert ezt az _ üzletet csak egyetlenegy érdekeltség kaphatja meg, mégpedig szerintem az, amelyik legelőször és a legjobb ajánlattal jött, a lemar adottak és elkésettek aknavetése csak a tehetetlenségüknek vergődése. Hogy ebben a tekintetben milyen anomáliák vannak, errenézve bátor vagyok hivatkozni egy példára, egy, an at) okban lejátszódott eseményre. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy a főváros a Széchenyi-fürdő épitkezésénél 25 milliárd helyett 50 milliárdot költött el, ami meglehetősen nagy port vert föl. Hogy a fővárost ebből a kinos helyzetéből «legalább anyagilag kisegítse, az Ötletességéről mindig hires Krausz Sírni azt az ajánlatot tette a fővárosnak, hogy ő egy érdekeltséggel hajlandó átvenni a már befejezett Széchenyi-fürdőt 50 milliárdért bizonyos évekre szóló bérlet ellenében, kifizeti a fővárosnak az 50 milliárdot és a bérleti idő letelte után a főváros ingyen visszakapja a Széchenyifürdőt. Az eszme Krausz Simié, ő tetté meg az ajánlatot, de az ajánlat megtétele után 24 óra se múlt el és máris azt olvastam a lapokban, hogy egyéb bánkcégek szinte egymást túllicitálva adtak be ajánlatokat, hogy ők is megkaphassák ezt a szépen megépített fürdőt. A főváros nem fogadta el ezt az ajánlatott Erre most nem kívánok kiterjeszkedni, de felhoztam ezt azért, hogy ez áz eszméi-kisajátítást, szinte rákfenéje egész politikái és közgazdasági élé57