Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

Âz országgyűlés képviselőházának sokkal inkább megérdemelné, hogy lecsukják, az, aki ilyen információt ad, mint az, aki tudatlanságból vagy szenvedélyétől elragadtatva, a másiknak esetleg beveri a fejét, Viczián képviselő ur állítása szerint (Viczián István: Az is valami!) amit szintén nem tartok valami helyes vagy okos dolognak. Ez a hazafiság rendesen akkor hangzik fel erőteljesebben, amikor a munkásság a maga helyzetének megjavítására törekszik. A hazafiság és a szocializmus viszonyát nem először firtatják. Kautsky Károly, a szocializmus egyik elméleti vezetője, már 1907-ben irt erről egy füzetet, .araikor ez a téma Magyarországon még nem volt aktuális, de aktuális volt Németországban. Hogy ez nálunk ma aktuális, ez nagyon stílszerű, mert hiszen mi körülbelül 20 évvel kullogunk mindig a nyugati államok után; látjuk, hogy ezt a füzetet Kautsky 1907ben irta, tehát 20 évvel ezelőtt s ez a politikai felfogás most jutott el hozzánk. De még mindig találó ez a füzet; mindenkinek ajánlom, szerezze be, legalább megismeri e tekintetben egy igen képzett és véleményem szerint igen okos ember felfogását, aki több tudományos könyvet irt. • Nem akarok ezzel a füzettel bővebben foglalkozni, csak felemlitem, hogy azt mondja: »a proletárság hazafisága elsősorban abban különbözik a többi osztályok hazafiságától, hogy nincs ellenséges éle más nemzetek iránt.« Például nézzük a fajvédők hazafiságát. Nem tudom elképzelni, hogyha például az Aktion Française emberei kerülnének Franciaországban kormányra és ha Magyarországon is az volna a; helyzet, hogy az Eckhardt Tibor szellemi vezérlete alatt álló kisded párt jutna kormányra, akkor ez a két párt miképen intézné el például a trianoni békeszerződést. Az Action Française-nek ugyanis az az álláspontja, hogy semmiféle békét nem kell revidiálni és a mai békék álláspontján áll, sőt tovább is megy. Vagy mikép intéznék el például a cseh szokolistákkal a hazafiságnak vagy a fajvédelemnek a^ kérdését? (Péntek Pál: Megvernék őket!) Esetleg. Elhiszem. De ezzel a kérdés nem volna elintézve. Ezért mondja azt, hogy a nacionalizmus hazafisága olyan, amely ellentétben áll más népek hazafiságával, proletariátus hazafisága pedig nem áll ellentétben más nçpek boldogulásával. (Esztergályos János: Most tanulhatnak az urak!) »A kapitalizmus hazafisága, mindig akkor jelentkezik nagyobb mérvben, amikor a kizsákmányolás jobban lehetővé válik. A hazafiság nálunk a kizsákmányolás nagyobb mérvét jelenti, mert hiszen ők arra törekednek, hogy többtermelés révén haszonhoz^ kamathoz és földjáradék címén munkanélküli jövedelemhez jussanak. Ebben a szellemben viszi végig Kautzky az ő fejtegetéseit, nagyon elmésen mutat reá arra, hogy milyen más érdekek vannak az úgynevezett vagyonos osztály és a munkásosztály hazafisága mögött. Lehet egy idő, amikor ez a két hazafiság találkozik és ez az, amikor egy külellenség támadja meg az országot, amely veszélyezteti az ott élő népek kultúráját. De ennek a külellenségnek a leverése is a kapitalizmus szempontjából csak addig bir fontossággal, amig ők esetleg megegyezni tudnak az ott élő ikülföldi kapitalistákkal. Hogyl mennyire helyes ez, a megállapítás, amelyet Kautzky 1907-ben tett, mutatja az, hogy például Németországban a mannheimi Analin-Werke igazgatósága Svájcban találkozott a háború alatt a francia érdekeltségekkel és ott igyekezett 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. 4Ö3 valamelyes megállapodást létesíteni akkor, amikor kint a fronton a francia és a német egymást gyilkolta. Vagy mutassak rá arra, hogy ma a francia vasgyárak kartellbe lépnek a német vasgyárakkal s hogy a francia Creuzot szövetségre lép a német Kruppal s ebbe a szövetségbe beleolvasztj Skodát és a többi kapitalista vállalatokat, amelyek a háború alatt milliárdokat kerestek s amelyek ontották a gépfegyvereket, a muníciót s ebből a vérből és nyomorból vagyont szereztek maguknak és most, amikor ezt az emberpusztitó munkát el; végezték, kezetnyujtanak egymásnak? S mire nyújtanak egymásnak kezet? Egy ujabb közös kizsákmányolásra a népeknek, arra, hogy megdrágítsák a vasat, a szenet és maguknak korlátlan monopóliumot biztosítsanak, Nekik nem fontos a hazafiság, nem fontos az, hogy német, francia, cseh, bolgár, magyar vagy belga kapitalisták vannak-e bent a kartellben, náluk nincsenek országhatárok, nemzeti érdekek; náluk csak egy érdek van: a befektetett tőkének minél jobban való kamatoztatása. Ezért a kapitalizmus elmegy bárhova; elmegy a kapitalizmus Kinába is, ha lehet Sanghaiban 12 éves leánykákat a gyárakban dolgoztatni; elmegy Dél-Amerikába vagyi Dél-Afrikába, ha az ottani gyémántmezőkön lehet valamelyes nagyobb keresetre szert tenni; és eljön Magyarországra is, ha lehet Talbot-műveket létesíteni (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és mindenhova elmegy, ahol a befektetett tőkének jobb, biztosabb kamatoztatása van, mert az internacionalizmus tulajdonképen ott van. Az az igazi internacionalizmus, amely nem azért szövetkezik, hogy a népek jólétét biztosítsa, hanem azért, hogy egy társadalmi osztálynak biztosítsa egyes országok, esetleg egész világrészek korlátlan kizsákmányolását. Ne hánytorgassák az urak ezt a kérdést, mert akik ezt hánytorgatják, azok nagyon nehezen tudnának nekem felelni, ha felteszem a kérdést, hogy — hazafias alapra helyezkedve — mit jelent ez a munkásnak? Jelent-e ez, egyúttal rövidebb munkaidőt, magasabb munkabért vagy mit jelent? Hiszen magyarok vannak itt, nem kinai kulik. Hogy pedig milyen magyar érzésüek a magyar munkások, azt bizonyítja az, hogy kint Franciaországban élő magyar munkások hozzám fordultak és kérték, hogy a szünidő alatt küldjünk ki nekik magyar tanítót vagy tanítónőt, hogy küldjünk ki magyar iskolakönyveket, hogy gyermekeik ne felejtsék el a magyar nyelvet, mert már egészen franciául beszélnek és félő, hogy mire visszatérnek, nem tudják majd a nyelvünket beszélni. (Péntek Pál: Derék emberek!) És ez a mi nevelésünk! (Propper Sándor: Önök pedig kihajszolták őket! — Péntek Pál: Honnét? — Propper Sándor: Magyarországból!) És ezeknek az embereknek ki kellett menniök ebből az országból, mert itt csak három napot dolgoztak s három napi munkájuk mellett éheztek és nyomorogtak, ott pedig, ha megnézzük őket, látjuk, hogy tetőtől-talpig fel vannak öltözve, rendes ruhájuk van nekik és gyermekeiknek, rendes lakásuk van, amely be van rendezve, és azt mondják, hogy ott egy héten annyi húst esznek, amennyit Magyarországon egy hónap alatt nem ettek. Tisztességes munkabérük és keresetük van. Ha tehát önök csodálkoznak azon, hogy a francia munkás miért érez több közösséget a hazájával, akkor ebben keressék az okot, abban, hogy Franciaországban a korlátlan kizsákmányolásnak gátat vetettek. Mert ott nem a kinevezési rendszer alap-