Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

4ö4 Âz országgyűlés képviselőházának ján küldik a parlamentbe a képviselőket, — akik fütyülnek a nép éirdekeire — hanem titkos választójog alapján, és ott minden képviselő fél és vigyáz arra, hogy választói bizalmát el ne veszitse, felelősséget érez .választóival szemben és inkább ötször megbuktatja a kormányt, de nem járul hozzá olyan javaslathoz, amelynek elfogadásával esetleg a maga népszerűségét, pártjának programmját, választóinak tett ígéretét vagy választóinak érdekeit sértené meg. (Farkasfalvi Farkas Géza: S ha a javaslat a meggyőződést sérti, akkor sem szabad hozzájárulnia!) Nálunk Magyarországon nincsen meggyőződés. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Propper Sándor: Csak itt van!) Magyarországon a kormánypártban egy van: mandátum, a többi nem fontos. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bocsánatot kérek, én nem köszönöm senkinek a mandátumomat, mert azt választóim bizalma alapján szereztem meg! Nem vagyok leköitve senkinek!) Vannak kivételek, de ezek nagyon ritkák. (Zaj.) Hogy a nyomornak ma is milyen foka van, azt itt el sem tudják képzelni. Talán azok a képviselők, akik vidéki kerületekből valók, ha fáradságot vesznek maguknak, hogy megnézzék, hogy a nép miként él, azok látják a 15.000 koronás napszámokat és talán eszükbe jut némelykor, hogy miként is lehet ebből megélni. (Péntek Pál: Ilyen napszámok nincsenek ma! — Propper Sándor: Mert átszámították pengőre! — Esztergályos János: Egy kiló kenyér 7000 korona, az órabér pedig 3000 korona!) Mi indítványt nyújtottunk ba a képviselőházban, amelyben azt kértük, hogy foglalkozzék a Ház a kérdéssel, mert végeredményben nemcsak azért küldték ide a képviselőket, hogy ezzel a nagy munkakedvvel — ahogy a ministerelnök ur beszédében mondotta — demonstráljanak a tevékenységük mellett, de azért, hogy tényleg törődjenek a nép bajaival. Mi azt mondottuk, hogy küldjön ki a Ház egy bizottságot, mely vizsgálja meg ezt a kérdést, győződjék meg tényleg arról, hogy milyen a munkásság élete. Ez nem olyan különleges dolog. Ha Magyarországon ki lehetett küldeni egy bizottságot a nyugatmagyarországi marhacsempészés kivizsgálására, amelyben csak egy pár előkelő ur volt érdekelve, — s azt hiszem, ott inkább máson vesztek össze, mint az elveken — akkor azt hiszem, nem egészen lesz érdektelen, ha a Ház egy ilyen bizottságot küld ki, amely fáradságot vesz magának arra, hogy kimenjen a helyszínére és a munkaadó irodaijában a bérlajstromokból meggyőződik arról, hogy mit fizetnek a munkásnak, hogy elmenjen a munkás lakásába — persze nem előre bejelentve, amikor az ünnepi malacot hordják körül az egyik lakásból a másikba, hogy lássák, hogy mindenütt malacot ebédelnek, hanem váratlanul jelenve meg — és meggyőződjék arról, hogy az az elmélet, amelyet egy okos király állított fel, hogy nem nyugszik addig, amig vasárnap minden munkás fazekában egy tyúk nem fő, mennyiben áll ma fenn és hogy tényleg jut-e a munkás abba a helyzetbe, hogy valami húst tudjon béréből venni. Azt hiszem, ez nagyon tanulságos volna. Nem kell önöknek adni arra, amit a szakszervezetek jelentenek a nyomorról vagy amit a munkáltató testületek jelentenek, hogy milyen jólétben van a magyar munkásság. Ne adjanak önök arra, hogy a munkabér emelkedése veszélyezteti a magyar ipar versenyképességét, hanem győződjék meg a Ház arról, hogy tényleg mi a helyzet. Hiszen a választásoknál szociális törvényeket Ígértek az urak. 34. ülése 1927 április 5-en, kedden. Ahogy megnyomtunk egy kormánypárti képviselőjelöltet, csak ugy csöpögött a szociális ígéretektől. Akkor mindent beígértek. A népjóléti minister ur már az első alkalommal kijelentette, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó javaslatot nem fogja benyújtani. (Zaj a jobboldalon.) Ha már ezt nem is akarják megcsinálni, tegyenek mégis valamit. Győződjenek meg saját szemükkel arról, hogy mi a helyzet. Ne csak az ipartelepeket látogassák meg, ahol esetleg egy jó uzsonnát lehet ezzel kapcsolatban kapni, hanem menjenek el azokra a helyekre is, ahol szegény emberek laknak. (Péntek Pál: Mi ott vagyunk!) Majd meglátom, hogyha az inditvány megokolására kerül a sor, mennyire lesz ott a képviselő ur a szavazásnál! (Griger Miklós: Én meg fogom szavazni! — Esztergályos János: A pártja is? — Griger Miklós: Én megszavazom. — Felkiáltások a jobboldalon: Mit? — Griger Miklós: A bizottságot, amely a munkásügyek tanulmányozásával foglalkozik! — Felkiáltások a jobboldalon: Megszavazzuk! — Zaj.) Méltóztassék csak meggondolni, hogy a külföldről jött urakat mennyivel jobban érdekli ez a kérdés, mint az itthonievőket. Mikor még itt volt az angol és az amerikai misszió, azok velem együtt jártak künn több telepen. Magukkal hoztak tolmácsot is, kihallgatták a munkásokat, beszéltek velük, megkérdezték, hogy miből élnek, felírták az adatokat és jelentést tettek a maguk kormányának. Arról a nyomorról, amely ma az ipari munkásság körében van, nem tudnak önök maguknak képet alkotni. Az szinte hihetetlen és ha a számukat másoknak elmondom, el sem hiszik. A bányamunkások nyomora talán még nagyobb. A legtöbb telepen csak három napot dolgoznak. (Griger Miklós: Az igazgatósági tagok egymilliárd tandemet kapnak!) Mi az, hogy egymilliárdot? Majd megmondom, hogy még mennyivel többet kapnak. (Griger Miklós: Egyenként!) Ha másutt három napon dolgoznak, tessék elképzelni, mennyi nyomor lehet a borsodi bányatelepeken, ahol hetenként egy napot dolgoznak. Itt van a kezemben egy levél, amelyet ma kaptam. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nem egy ilyen jön, hanem naponta tömegével érkeznek és csak épen kiragadom ezek közül az együket. Ez a levél kelt Rudolftelepen, 1927 március 4-én. Azt irja nekem az illető, hogy egy fontos kéréssel for'dul hozzám (olvassa): »A helyzet annyira leromlott, hogy maholnap kénytelenek leszünk gyermekeinket elzavarni vagy legyilkolni. Rendes munkanapokat nem dolgozunk. Családos emberek a legnagyobb nyomorban vannak. Ennivaló nincs, az élelemtárból még egy kiló krumplit sem adnak hitelre. Az üzemvezetőségnek jelentettük .s azzal bocsátott el bennünket, hogy majd jelenti az igazgatóságnak. De azt be sem várva, kérdezzük, hogy a népjóléti minister úrhoz nem volna-e jó egy kérvényt benyújtani...« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezekl a szegény emberek még azt hiszik, tényleg jelent valamit a népjóléti minister. Ök Rudolftelepen vannak és az messze van Budapesttől. így folytatja tovább a levelet (olvassa): ...vagy az embernek személyesen felmenni és elpanaszolni neki, hogy a borsodi szénbányák siralom völggyé alakultak át a munkásság számára. Legtöbbet szenvednek az iskolás gyermekek. Legtöbbje, ahogy fellkel, ugy megy iskolába. Ha véletlenül