Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

372 Az országgyűlés képviselőházának 6 vetéléseket?) A bányakapitalizmus a maga érdekeit védi (Haller István: Mind a kettő hibás!) és amikor ilyen tőke- és munkaközötti harc van, sajnos, az valamelyik legyőzésével végződik, nem pedig közös kibéküléssel. Én tehát nem a bányakapitalizmust akarom ez alkalommal védeni, csak arra akarok rámutatni... (Pakots József: Csak kárörvend!) Nem örvendek, mert ezek a bányamunkások az én választóim s én nem teszek különbséget ezt vagy amazt az elvet vallók között, én dolgozom azért, hogy mindenki a maga kenyerét és jobb létét megtalálja. Én csak rá akartam világítani arra a módszerre, amelyet ebben a kerületben és azt hiszemi, más kerületben is o szociáldemokrata párt követett. (Vanczák János: Hát a sárvári műselyemgyár?) A szociáldemokrata párt nem veszthet, mert a szociáldemokrata párt akkor is nyer, ha a sztrájk sikerül, mert ekkor mellét veri, hogy ez az eredmény az övé, ha pedig vészit, akkor a tömeg megmarad jó forradalmi matériának és tovább lehet őket izgatni. Tovább megyek: csak egypár momentumot akarok még említeni. Az utóbbi 10 hetes sztrájk alatt a központ utasitásálra és ha jól tudom, Peyer Károly képviselőtársunk aláírására úgynevezett élelmezési jancsibankókat adtak a sztrájkoló szociáldemokratáknak. Ezzel az élelmezési utalvánnyal a sztrájkoló munkások bementek az Általános Fogyasztási Szövetkezet boltjába, — ez is szociáldemokrata alakulat — megvásárolták a maguk élelmiszerkészletét, elfogyasztották. A sztrájk azután bukással végződött. Mi történt? A sztrájk után egy évvel vagy másfél évvel azt a sokszáz munkást, aki ilyen élelmezési jegy révén jutott élelmiszerhez, felszólították, hogy az élelmiszer árát vissza kell fizetniök. Többszáz munkásnak adtak ilyen élelmezési jegyet. A munkások egyik része megalkudott, kiegyezett 50%-ra, kifizette az összeget, a másik rész — az öntudatosabb rész — azt mondotta: hát ő még olyan dolgot nem látott, hogy a sztrájksegélyt vissza kell fizetni. Megtagadta a fizetést. Mi történt? Ezeket a megtagadókat a tatai járásbíróság elé állították s a sztrájksegélyt birói utón akarták behajtani, A birói bölcsesség és igazságszolgáltatás megállapította, hogy ez sztrájksegély, hogy ezek olyan adományok, amelyeket visszafizetni nem kell és a keresetet elutasította. Ilyen munka után, amelyet a tatabányai kerületben előttem a nemzetgyűlés folyamán a kerület mandátumát biró képviselőtársam fejtett ki, ne méltóztassék csodálkozni, hogy az elkövetkező választás alkalmával nem rajongtak érte, nem állitottak neki diadalkaput és mandátumukkal nem tisztelték meg. (Haller István: Egyszerű. kiábrándulás volt, nem pedig erőszak!) A hatósági erőszak számlájára írják, hogy az segített mandátumhoz. A következő adatokkal fogom ezt megcáfolni. Elsősorban a kerület nyolcezer választójából több mint háromezer olyan polgári választó van, a falvak gazdái, munkásai, akik torkig voltak a szociáldemokrácia boldogító voltával. A választók másik része keresztényszocialista munkás. A harmadik része pedig a szociáldemokráciából kiábrándult. Az előttem elmondott esetek, adatok és munka bebizonyította nekik azt, hogy a szociáldemokrácia nem fogja számukra megteremteni a földi paradicsomot. A másik vád az, hogy nyilt kerületben választottak meg, ahol a bányakapitalizmus szembenéz a munkással, terrorizálja őt és elveszi választójogát. Méltóztassanak megengedni, hogy errenézve csak felolvassam azt a kis ösz3. ülése 1927 április 1-én, pénteken. szehasonlitást, amelyet ezelőtt egy hónappal Tatabányán a községi választás eredményezett, ahol a választás nem nyilt, hanem titkos. Tatabányán, Felsőgallán és Bánhidán, ebben a három kerületben volt községi képviselőtestületi választás, ahol az elmúlt idő alatt a szociáldemokrata párt is képviselve volt. Most titkos szavazás utján, amikor tehát meggyőződésüket egész bátran és szabadon vallhatták, a tatabányai kerületben 671 szavazat esett a kereszténypártra és 173 a szociáldemokrata pártra. A keresztény oldal tehát nagy többséggel győzött, titkosan, a szociáldemokrata pártbeliek pedig kibuktak a községi képviselőtestületből. Felsőgallán 653 kereszténypárti szavazattal szemben 344 volt a szociáldemokrata szavazat, tehát itt is kibuktak a szociáldemokraták titkos választás mellett. Bánhidán mindenütt kibuktak a szociáldemokraták egy körzetet kivéve, ahol a gazdak'özönség kinndolgozott a mezőn, a választásban nem vett részt; itt néhány szavazattöbbséggel a szociáldemokraták kerültek be. Azt hiszem, hogy ez a titkos községi választás beszédes bizonyítéka annak, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) hogy a szociáldemokrar a tatabányai kerületben titkos választás esetén is reám adták volna szavazatukat. (Haller István: Ez egészen jó bizonyíték!) Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el. ) Ezt a kitérést azért tettem meg, mert az elmúlt napokban erről az oldalról ennek a kijelentésére és ismertetésére provokáltak. Még csak arról akarok néhány szót szólni, hogy Malasits képviselőtársam, azt állította, hogy én a munkásság ellensége vagyok. Ez vagy tudatlanságból történt, vagy rosszhiszeműségből származott. Mert ha ő a szociáldemokrata vonalon dolgozik, akkor illenék tudnia, hogy immár húsz éve szolgálom szerény munkámmal azt a keresztényszocialista mozgalmat, amely nem a nyilvánosság kizárásával folyik, hanem amely Nagy-Magyarországban a felsővidéktől kezdve egész Újvidékig, a Kis-Magyarországon pedig mindazokban a kerületekben, ahol munkásszervezetek vannak, dolgozott. A munkásságnak ellensége nem lehetek és nem lehet a keresztényszocializmus sem. Ezt a szociáldemokrata oldalról portálják tudatosan talán jobb meggyőződésük ellenére azért, hogy azt a munkát, amely kiütközött az elmúlt héten a Ganz- és Danubiusgyárban, amely egy testvérünk megveretésében nyilvánult meg, valahogy leplezzék. Ennek az interpellációnak kapcsán szintén taktikából — mert hiszen időszerűséget felszólalásának semmi ténykörülmény sem adott — Peyer képviselőtársam fekete listákat, hatósági üldözéseket és egyéb, kérdéseket feszegetett és ugyanakkor e felszólalásai kapcsán emiitette, hogy a keresztényszocialisták sztrájktörők, bérlenyomók. Ez régi nóta, ezt ma már a szociáldemokraták sem hiszik el az igen t. vezéreknek. A keresztényszocialisták szociális alapon szervezett derék, becsületes keresztény munkások. Azok a szociális elvét senkinek a kedvéért fel nem adják. Nem forradalom, nem felforgatás, hanem a fokozatos fejlődés utján kivanják megoldani a szociális problémákat. Arra nem tudnak felsorolni eseteket, hogy mikor, hol, merre törtek sztrájkot a keresztényszocialisták. Tudok ellenben esetet, amikor a szociáldemokraták hagyták cserbe a bérmozgalmat iniditó keresztényszocialistákat, azoknak jogos törekvéseit elgáncsolták, és a hátuk megett olcsóbban megegyeztek.