Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. A keresztény-szocialista munkás azt az el­vet, hogy jobb munkaidőért harcol, jobb mun­kabért, jobb lakást akar — hiszen itt felolvas­tam és ismertettem azokat a programmponto­kat, amelyeket már negyedszáz évvel ezelőtt megfogalmaztunk, vallottunk és egyesüle­teinkben ezért harcolunk és dolgozunk — be­csületesen állja. Itt ezen a helyen vagyok kénytelen tilta­kozásomat felemelni és visszautasítani azt a vádat, azt a gyanusitást, amelyet folyton meg­ismételnek, hogy a keresztényszocialista ilyen és olyan munkás. Igenis, tessék tudomásul venni, hogy a keresztényszocialista szociális kérdésekben sohasem árulta el munkástestvé­rét. Van egy nagy bűne, hogy a szociális kér­dések megoldásának kívánsága mellett nem­zeti érzelmű, keresztény hitet valló munkás. A keresztényszocialista munkás a magántulaj­don, a tőkés termelési rendszer alapján áll, be­illeszkedik a nemzet nagy egyetemes testébe s annak nem holt, nem rothadó, hanem eleven része akar lenni. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Minden szociális kivánságot, amelyet programúiul tűzött ki, nem más lenyakazásá­val, nem a tőke felrobbantásával, nem társa­dalmi forradalommal és bolsevizmussal, ha­nem jogos igényének beláttatásával, a szervez­kedés erejével, más társadalmi osztályok meg­győződésével a törvényhozáson keresztül akar érvényesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) A különbség közöttünk ilyen programm­beli és világnézeti. E felett hiába is vitázunk, egy plattformra ugy sem fogunk kerülni. Ha azonban a szociáldemokraták a maguk számára vindikálják a szociális szervezkedés szabadsá­gát és ennek védelmét sok vonatkozásban élve­zik is, akkor engedjék meg, hogy a másik ol­dalon is szabadon szervezkedhessenek. Itt volt ezelőtt néhány héttel a szociálde­mokraták által igen előnyösen beajánlott és a szociáldemokrata világmozgalomnak álta­lunk is igen tisztelt vezetője, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal elnöke: Albert Thomas. Megtisztelte a látogatásával keresztényszoci­alistákat is, mert objektiv ember lévén, nem­csak a szociáldemokrácia és annak szervezete iránt érdeklődött, hanem a keresztényszo­cialista szervezet iránt is. Többek között meg­kérdezte azt is, hogy milyen itt a viszony a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták között. Kénytelenek voltunk megmondani őszintén az igazat, — mert mindenben azt szok­tuk megmondani, — hogy nálunk még annyira nem jutottunk, hogy egy jogos bérkérdésben a két szervezet leüljön és a munkásért a har­cot a maga szervezett erejével megvivja. Mi­ért? Mert a szociáldemokrácia a munkásmoz­galomból a maga számára monopóliumot te­remt (Ugy van! half elől. — Haller István: Leg­alább is akarna!) és azt hiszi, hogy ennek a kérdésnek ő a megváltója és az egyedüli har­colója. Efelett az állapot felett csodálkozását fejezte ki és azt mondotta, ugy látszik, még csak Magyarországon és Franciaországban nem sikerült a szociális alapon lévő, világné­zetileg ugyan különböző szervezeteket leg­alább ezekben a nagy gazdasági kérdésekben összehozni, egy ilyen munkáskérdés sikeres megoldására. Igenis, mi harcolunk és dolgozunk a mun­káskérdések megoldásá-árt és amikor én itt a Házban szót emelve, ismertettem a keresztény­szociális programmot, nem titkolva és nem ta­gadva el, hanem őszintén rámutatva arra, hogy igenis, ebben az országban a munkásosztály­nak, a dolgozó munkásrétegnek és a különböző KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1927 április 1-én, pénteken. 373 egyéb társadalmi osztályoknak a helyzete is nehéz, kereseti lehetősége silány, óriási a mun­kanélküliség s hogy ez a réteg magárahagya­tottsága következtében is és mert nincsenek intézmények, amelyek ügyeivel foglalkozzanak, roppant nehéz helyzetben van, akkor nekem a munkáskérdés fejtegetésével, annak ismerteté­sével célom, hogy az igen t. Képviselőház jobboldalához és e Házon keresztül az ország különböző társadalmi osztályaihoz forduljak és azt mondjam, hogy a munkáskérdést, a munkás nehéz, sötét gazdasági helyzetét és nyomorát ne azonositsák a szociáldemokráciával, a szociál­demokrata párt taktikájával, politikai műkö­désével, vezéreinek magatartásával; válasszák el ezeket és azokat a jogos követeléseket, ame­lyeket a szocális kérdésekben vallunk, ne en­gedjék el a fülük mellett, mint jogtalan kiván­ságot, hanem ha már a társadalom a maga erejével nem tud segiteni, akkor legyen azon, hogy a törvényhozás ezeket a kérdéseket, eze­ket a problémákat intézményesen oldja meg. (Vanczák János: Ez a pusztába kiáltott szó! — Haller István: Sokszor fogjuk még a pusztába kiáltani, mig végre meghallják!) Meg fogják ezt a pusztába kiáltott szót hallani. De nem is a pusztába kiáltott szó ez, mert amikor az or­szággyűlés megnyitó kormányzói beszéd az ál­talam előbb emütett és idézett súlyos meg­állapításokat tette, egyúttal rámutatott arra is, jelezte az irányt, hogy erre az országgyű­lésre a szociális problémák egész garmadája vár, melyeket meg kell oldania. (Ugy van! bal­felől.) Most, amikor ez az országgyűlés is meg­indul az alkotó munka utján, éü azokat az ígéreteket, amelyeket a kormány és a népjóléti minister ur részéről hallottunk, olyan férfiak Ígéretének veszem, akik eddig is beváltották, amit mondottak, nem abban a tempóban, mint egyesek szeretnék, hogy amint összeült az or­szággyűlés, annak első hónapjában már azt akarják, hogy az összes szociális problémák azonnal megoldassanak, hogy mindezeknek a nagy kérdéseknek megoldását máról-holnapra törvénybe iktassuk. Lehetne ugyan törvénnyé tenni ezeket a szociális problémákat, hiszen egy részük fel is van dolgozva törvényjavasla­tokban s nem volna más hátra, mint a bizott­sági és a plénumbeli tárgyalás, azután a felső­házi tárgyalás és ezzel be volnának iktatva a Corpus Iuris-ba. De kérdem: vájjon ez a gyors törvényhozási papírmunka megoldaná-e a szo­ciális problémákat? A kormánynak ezt össze­függésbe kell hoznia az ország gazdasági hely­zetével. Amikor a költségvetésben nézzük a számokat, amikor kifogásolunk, keveslünk egyes dolgokat, akkor mindig azt látjuk, hogy a kormány ezeknek a nagy szociális problé­máknak bevezetéseképen, aláágyazásaképen, fundamentum-teremtéseképen munkaalkalmat teremt s ugy akarja ezeket a kérdéseket meg 1 oldani, hogy megindítja a gazdasági életet, hogy mindenki kereshessen, legyen munkája a munkásnak, legyen keresete a munkaadónak, mert hiszen levegőből, pénz nélkül, jóakarattal és ideális elgondolással ezeket a kérdéseket nem lehet megoldani. Amint Montecuccoli megmondotta, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell, ugy ehhez is anyagi erőforrások kel­lenek, mert hiszen ha azt akarjuk, hogy a szo­ciális problémák megoldásának a kereten kivül tartalma is legyen, akkor kell ehhez a munkás hozzájárulása, a munkaadó fizetése és az állam segélyezése. Mindezeket át kell hárítani azokra a cikkekre, amelyeket termelnek és nekem és más fogyasztóknak meg kell ezt fizetnünk. A jelen pillanatban a gazdasági helyzet - — 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom