Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

364 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április 1-én, pénteken. nek amelynél legalább is problematikus, hogy egyébként is megszüntethető nem lett volna-e, de mindenesetre problematikus az, hogy meg kellett-e szüntetni, mert erre nézve komoly argumentumot sehol sem olvastam — visszavásárlására. (Fábián Béla: A Közmunkatanács tagjai reggel az újságból tudták meg, hogy visszavették! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Az urak támadnak valamit, amiről nem tudják, hogy mi! — Fábián Béla: Tagja vagyok a Közmunkatanácsnak és én is csak a reggeli lapokban olvastam! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Mégsem tudja a képviselő ur! Annál szomorúbb, hogy tagja és mégsem tudja! — Fábián Béla: Nem is informáltak senkit a kérdésről. Délután az elnök azt mondta, hogy bizalom kérdése. A mi pénzünkön vették meg!) Elnök: Csendet kérek, Fábián képviselő ur! Rassay Károly: Az igen t ministerelnök ur bizonyára abban a meggyőződésben van, hogy mi. újra zavart akarunk kelteni ebben a kérdésben. Méltóztassék meggyőződve lenni, semmi egyebet nem akarunk, mint hogy világosságot derítsünk a dolgokra és ezáltal közmegnyugvást keltsünk. Sajnos, ugyanazt a szellemet, amelyet ennél a pár kikapott esetnél látok, látom érvényesülni a költségvetésnél is. Most érkeztem el ahhoz a ponthoz, ahol az igen t. kereskedelmi minister úrral teljesen egy véleményen tudok lenni és vele együtt tudok felháborodni. Ebben a költségvetésben az adminisztrávió kiadási végtétele 783 millió pengő. Ebből az összegből a földmivelésügyi és kereskedelmi tárca együttesen 50 millió pengővel van dotálva. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy nekünk nincs nagyobb problémánk, mint a termelés problémája; minden eltörpül mellette. Nagyrabecsülöm az igazságügyét, a honvédelmet, a kultuszérdekeket, de ha a termelés problémáját nem tudjuk megoldani, akkor ezeket az érdekeket nem tudjuk kiszolgálni és kielégiteni. Az igen t. kultuszminister ur hiába fog a fellegekben járni, hiába akar a hat egyetemhez talán még egy egyetemet felállitani, (Rothenstein Mór: Csak a nyolc elemit nem akarja megcsinálni!) nem fog célt érni, mert az egyetemeken produkálhatja majd a tanult emberek sokaságát, de hogy hol fogja őket elhelyezni, erre nem tud feleletet adni. 600 orvos jön ki minden évben az egyetemekről. Szoktak itt orvosképviselőtársaim is jelen lenni; méltóztassanak megmondani, hogy hol fogják elhelyezni ezt a 600 orvost? (Ivády Béla: Reméljük, hogy Nagy-Magyarországon! — Esztergályos János: És addig?) Én ábrándokra nem tudok épiteni. Én, mint politikus, köteles vagyok a jelen generáció szempontjait is figyelembe venni, mert ha azt elhanyagolom és csak a jövőbe nézek, akkor biztosan összetöröm a jelent és a jövőt is. Mondom, nem tudom, hogy a kultuszminister ur hol fogja ezeket az embereket elhelyezni. Azt látom, hogy az ő magas kultúrpolitikája kibírhatatlan terheket jelent az országra nézve,, megfelelő ellenérték nélkül. Ezt cum grano salis ^ értem. Nem mondom azt, hogy ez nem jelent értéket, de viszont a mi viszonyaink között racionálisan máshova kellene fordítani ezeket az összegeket- mert ez csak növelni fogja a szellemi proletariátust, amelyről meg merem jósolni, hogy ennek az országnak a legnagyobb katasztrófája lesz. Sokszor elgondoltam, hogy vájjon a mi nemzetiségi katasztrófánk az összeomlásban nem azért következett-e be, mert a nemzetiségi intelligencia mindig több és több tagot produkált, akik nem tudtak elhelyezni az akkori társadalmi, állami és politikai felfogás következtében. Méltóztassanak elképzelni, hogy a hat egyetem ontja itt a tanult embereket, kenyeret pedig nem tud nekik adni. Végzett mérnökök mennek napidíjasoknak, nem mérnöki szolgálatra, hanem (Haller István: Napszámosoknak!) napszámosoknak, jól mondja t. képviselőtársam. Mi lesz a jogászokkal, akik kijönnek ezekből az iskolákból? Én a magam részéről ugy látom, hogy hiába' fogjuk mi ezeket a magas ideális politikai szempontokat követelni, ha a termelést nem fogjuk fokozni, akkor ez az ország katasztrofálisan elbukott. Az egész világ expanziós politikát folytat, hogy a maga emberfeleslegét el tudja helyezni. Olaszországnak 500.000 főnyi emberfeleslege van évenként, minden kalandja és minden kisérlete arra irányul, hogy ezt az 500.000 embert le tudja vezetni. Nekünk 80.000 fő évi szaporulatunk van. Méltóztassanak nekem megmondani, hogy ebben a körülkeritett. lezárt helyzetben hol tudjuk elhelyezni ezt a 80.000 szaporodó lelket, különösen, ha nem a fizikai munka felé és a középfokú oktatás utján szerzett műszaki és gazdasági ismeretekkel fogjuk útra bocsátani őket, hanem elküldjük a magas egyetemek végzésére. Nagy-Magyarországból azt hiszem félszázalék volt évente a kivándorlás az egész országból. Amerika védekezik és lezárja határait. Hova visszük mi emberfeleslegünket? Tudok egy helyet, ahova el kell vinni, amely elkerülhetetlen lesz és amelyről Meskó Zoltán t. képviselőtársam ugy beszélt, mint valami rettenetes dologról — ez a földbirtokreformnak ujrafelvétele és kiszélesítése, a hitbizománvok eltörlése és uj kereseti lehetőségek adása. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azonban még itt sem tudnék megállani. Nem érünk rá bevárni az események fejlődését. A többtermelés tekintetében minden erőnket meg kell feszítenünk. Ezért vagyok közösen felháborodva a kereskedelemügyi minister úrral vagy legyen szabad ugy kifejeznem magamat, én fel vagyok háborodva és a kereskedelemügyi minister ur talán csak csodálkozik, hogy a kereskedelemügyi tárca és a földmivelésügyi tárca, mint a termelés adminisztrálására, szervezésére és fejlesztésére hivatott két tárca az, amely legmostohábban van dotálva a költségvetésben. Itt legyen szabad újra külföldi példára hivatkoznom, hogy ma minden állam ezen a téren keresi a boldogulást. Az egyik Franciaország. Már előbb emiitettem, hogy Franciaországban a Poincarékormány az állami adminisztráció egyszerüsitése terén milyen lépéseket tett előre. Amikor ez a kormány megalakult, első lépése az volt, hogy terveket kívánt be a belügyi-, kömunkaügyi-, földmivelésügyi- és kereskedelemügyi ministeriumoktól a termelés fejlesztésére, fokozására uj termelési források felfedezésére. Ezek közül a tervek közül eddig a közmunkaügyi ministerium terve jutott nyilvánosságra. E terv tökéletesen egyesíti a takarékosságnak és a termelésnek gondolatát. A takarékosságot azért, mert mindazokat a nagy reformokat, amelyekre vállalkozott, a tárca 70 millió frank megtakarítással, a tárca egyenlegének 70 millió frankos apasztásával akarja keresztülvinni. Húsz millió tonna szén az, amit Franciaország importál. Ezt 12 millióra kívánják megfelelő tervek kutján leszorítani. Vizierő telepek létesítésére adómérséklés és bő állami hitellel próbálnak akciót indítani. Kutató intézetet álli-