Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. tanak.fel a koncentráltabb műtrágya előállítására, hogy ezzel is az importot csökkentsék. Azt hiszem, ha ilyen hatalmas erőforrásokkal rendelkező állam, mint Franciaország nem nélkülözheti azt, hogy a többtermelésre állítsa be minden energiáját és minden anyagi eszközét, nekünk is ezen az utón kell járnunk. Itt van — és ez talán a ministerelnök urnák jobban fog tetszeni, közelebb áll ez felfogásához — Olaszország példája. (Derültség a jobboldalon.) Én nem vagyok Mussolini politikájának bámulója. (Farkasfalvi Farkas Géza: Gondolom!) Miért méltóztatik gondolni? (Farkajsfalvi Farkas Géza: Azért, mert egészen más mentalitásban méltóztatik lenni!) Rossz forradalmi szó ez a mentalitás, ez nem jó szó. (Farkasfalyi Farkas Géza: Elisímerem, hogy nem jó szó, de általánosságban használt szó!) Én nem vagyok az ő politikájától elragadtatva és azt hiszem, hogy mi még egy nagy katasztrófának, nagy összeomlásnak tanúi leszünk Olaszországban. Ez azonban nem akadályozhat meg engein abban, hogy bizonyos csodádálattal ne nézzem Mussolininek azt a munkáját, amelyet gazdasági téren folytat, amely a termelés emelésére irányul. (TJgy van! a baloldalon.) Nézzük, hogy Olaszország, amelynek egyik súlyos baja a gabona importja, miképen próbál a többtermeléssel ez ellen védekezni. Spanyol újság cikkéből vettem ki ezeket az adatokat. 1925. év végén indult meg a hadjárat, amely célul tűzte ki magának, hegy Olaszország gabonaszükséglete tekintetében függetleníti magát a külföldi piactól. A cél volt: egyrészt, hogy a kereskedelmi mérleget javítsák, mert az addig mutatkozó deficit ötven százalékát a búzaimport tette ki, másrészt a belső gyarmatosítás, amellyel lehetővé akarták tenni, hogy a gyorsan, évenként félmillióval szaporodó lakosság a megnehezedett kivándorlás helyett otthon találjon megélhetést. A búzatermelés fckozási akció alapelve volt, hogy nem a búzával bevetett területek szaporitandók, hanem az •olasz talaj termelőképességét kell fokozni. A cél az volt, hogy a földmivelőket jobb művelési rendszer alkalmazásával a hektáronkénti átlagtermés fokc birják. 1925-ben a kormány állandó buzabizottságot létesitet, nagyszámú vidéki szervvel és e szervezeteket bőségesen ellátta ugy technikai, mint financiális eszközökkel. Tizenhárom törvény és öt rendelet jelent meg, amelyek a búzatermelés intenzivebbé tételét szolgálták. Mozgósítva lettek a cél érdekében az összes hatóságok, az ország minden szakértője. A legnagyobb arányú propaganda indult meg, amelyet követtek a demonstrációk, bemutatások, nagyarányú kisérleti állomások létesitése. A kormány díjakat tűzött ki az elért eredmények jutalmazására. 1926 decemberében 1,500.000 lira — négy és félmilliárd korona — jutalmat osztottak ki 805 gazdának. Ez volt a harmadik nemzeti búzatermelési verseny, amelyre, mint méltóztatik talán már az újságokból is tudni, a szokott nagy parádéval felvonult a ministerelnök, az egész hivatali apparátus és a kormány elérte az első esztendőben azt, hogy az átlagos 50 millió métermázsa terméseredményt 60 millió métermázsára emelte. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyccn szép!) hektáronként egy métermázsával emelve a gabonatermést. (Graeffl Jenő: A májusi esőt is megrendelték! — Csontos Imre: Jól van az, látja azért is okos ember a Mussolini!) Ezek a példák nem magukban állanak. Látjuk, hogy Ausztria, amely par excellence ipari állam, óriási erőfeszítéseket tesz mezőgazdasági .KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1927 április 1-én, pénteken. 365 termelésének fokozására. Ott van Amerika, amely mezőgazdasági termelésének értékesítése körül az ipari verseny ismert eszközét, a dumping-öt veszi át és amely 50 millió dollárt reszkíroz arra, hogy a piacon a versenyt az amerikai búza dominálja. Ezzel szemben, ettől eltérően újra meg kell állapitanom, hogy a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi tárca az, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) amely a magyar budgetben legkevésbé van dotálva. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A beruházásoknál is van dotációja! De elismerem!) Ez a két tárca az, amelynek minden energiáját össze kellene szedni a termelés fokozására és fejlesztésére. Tudom, t. minister ur, hogy a beruházásoknál is van valami. Ne méltóztassék haragudni, hogy budge tjét jobban akarom dotáltatni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Sőt, őszinte hálával veszem!) Az állami rendes kiadásokban kell jelentkeznie ennek a gondolatnak, mert az én véleményem szerint csak akkor lesz racionális az állam költségvetése. A termelési költségek — nemcsak én mondom, a t. túloldalról is megállapították — fokozatosan emelkednek, az értékesítési lehetőségek csökkenek. A termelési költségek megjavítása csak részben áll rajtunk, közvetlenül, azok függnek a világgazdasági viszonyoktól is. Egy eszköz áll rendelkezésünkre: többet termelni és a többtermeléssel a termelést rentabilisabbá tenni, a rezsiköltséget több termésre elosztani. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: És ezt tudni eladni! Ott van az óriási kérdés!) T. minister ur, ez már az ön feladata lesz, hogy a ministerelnök úrral jó külpolitikát és jó gazdasági politikát csinálva, gondoskodjanak megfelelő kereskedelmi szerződésekről. Attól félek, hogyha azon az utón méltóztatnak haladni, — nem tudom, mennyi volt a kikerülhetetlen lehetetlenség ebben a tekintetben — amelyen a cseh kereskedelmi szerződésnél, akkor ezek az értékesítési lehetőségek igen kis térre fognak szőrit; kőzni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De nem rajtunk múlik!) A felelőség mindenesetre a t. kormányé. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az igaz!) Lehetetlen elhárítani a dolgokat, egyrészről hatalmat követelni és másrészről lehetetlenségekre hivatkozni. (Gr. Bethlen István ministerelnök: De lehetetlent sem lehet követelni! — Csontos Imre: Könnyű az ellenzéknek! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csodálatos, olyan könnyű az ellenzéknek, mégis olyan kevesen vagyunk és önök odaát olyan sokan vannak, (Zaj és derültség. — Bródy Ernő: Milyen nehéz dolga van Csontos képviselőtársamnak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Cseréljünk! — Csontos Imre: Csak lehetne! De nagyon vegyes a társaság! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy miképen jelentkezik a mi költségvetésünkben ennek a gondolatnak érvényesítése, ezt pár számadattal bátor leszek még illusztrálni. Utaltam arra, hogy az állami költségek, az adminisztráció költségei abnormálisan emelkedtek. Ezzel szemben ennek a két tárcának egyik-másik tételét összehasonlítottam a két tárcának a békebeli költségvetésekben való dotálásával. Ilyen körülmények között, neveze; tesen ha ilyen csekély mértékben dotálják ezt a két tárcát, lehet-e csodálkozni azon, hogy 1 azokkal az általánosan emelkedő kiadásokkal 50