Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. végzi: s nem tud elhelyezkedni. Az állásnélküli gazdatiszteken lehetne segíteni. Én talán radi­kálisabb vagyok, mint az eddigi törvény volt és talán valamivel radikálisabb, mint a most készülő törvény is, de azt mondanám, hogy az ezer katasztrális holdon felüli birtokon, köteles az a birtokos, aki maga nem okleveles gazda, okleveles gazdatisztet alkalmazni. (Egy hang a jobboldalon: Milyen .jogon?) Az ország több­termelése érdekében. (Egy hang a jobboldalon: De nem akarnak többet termelni, majd mon­dok rá véldákat!) Viszont a kisebb birtoktes­teknél, a 4—500 holdasoknál legalább földmi­vesiskolát végzett gazdája legyen a birtokos­nak. Nagyon röviden óhajtok már beszélni, csak pár percre kérem szives türelmüket a tisztvi­selőkérdést illetőleg. Ebben a kérdésben álláspontom a követ­kező: annyi tisztviselőt tartson az állam, amennyire feltétlenül szüksége van, (Helyes­lés half elől) de ezeket a tisztviselőiket tessék ugy fizetni, mint békeidőben vagy még jobban, csak akkor birunk ezektől tisztességes és ön­zetlen munkát elvarrni. (Homonnay Tivadar: E mellett a nyugdíjkérdést is megoldani! E nélkül nem lehet!) Ez nemcsak a tisztviselő­kérdés ... (Homonnay Tivadar: Nem lehet el­választani!) Ha a középosztály, a magántiszt­viselők nagy tábora és a köztisztviselőknek óriási tábora tisztességesen lesz dotálva, ha fizetése a régi nivón lesz, ezt meg fogják érezni az egész gazdasági életben, mert a ke­reskedelmi pangás megszűnik és az ipar fel­lendül Magyarországon. A boltok jobban fog­nak prosperálni, mert nemcsak az élelmisze­rekre vonatkozik ez, az ipar és a kereskedelem is jobban fog menni. Nagyon kevés tisztviselőt láttam olyant, aki illetményeit bármikor is ta­karékpénztárba tette volna, az mind kimegy a kereskedelmi életbe. Ha tehát én a tisztviselőt tisztességesen dotálom, ezáltal alátámasztom és segitem azt a kereskedőt is, akinek a boltja fel fog lendülni, a mészárost és iparost is vé­gig az egész vonalon. Egyetértek Gaal Gaston t. képviselőtársam­mal, aki különösen a kistisztviselők érdekét kai-olta fel. Ezek tényleg olyan helyzetben van­nak, hosy i.«?azán kenteiének megélni. A létminimum kérdését is gyökeresen meg kell oldani, mert havi 80—100 -pengőből. ami ma egy dijnoknak a fizetése megélni és rvházkcdni nem lehet, A családi pótlékot is reálisabb ala­podon kell felemelni, mert a havi 13 pena'ő 60 fillér egy családtagnak még a napi kenyér­adagra sem elég. Tessék például elképzelni, hogy egy 29 éve szolgáló hétgyermekes irodafőtiszt, akinek csa­ládi pótlékkal együtt 270 pengő fizetése van. ebből az összegből hétgyermekes családjáva 1 meg tud-e élni? Itt a lényeg az, hogy ezeken a kisexisztenciákon minél hamarabb segítsünk Nagyon helyesnek tartom, hogy a pénz­ügyminister urat sikerült a népjóléti minis­ter urnák megnyerni arra, hogy a rokkantillet­ményeket felemelje s tudomásom szerint rövi­desen a hadiözvegyek és árvák illetményeit is gyökeresen rendezik. Ez valóban a nemzeti be­csület kérdése, (ügy van! a jobboldalon.) mert nincs annál szégyenteljesebb dolog., az ember­nek az arca pirul el, amikor kolduló rokkantat lát. Nem tehetek róla, én meg sem tűrném őket az utcán, hanem gondoskodnám az elhelyezé­sükről. Hiába állitunk mi emléktáblákat a hő söknek és akármilyen nagy aranyhetükkel, is véssük be a nevüket azokra a táblákra, vagy a •ülése 1927 április 1-én, pénteken. 347 templom falán' elhelyezett szobrokra! Ha az emléktábla vagy emlékszobor leleplezésénél éhező gyermekeket, árvákat és siró özvegyeket látok, akkor azt hiszem, az ember kétségbeesik, mert azok a szerencsétlen apák, akik a hazáért elvéreztek, idegen sírjukban sem tudnak e^y percig sem pihenni, a szép emléktáblák és szob­rok dacára, ha otthon özvegyeik és árváik éhez­nek s nyomorognak. (Ugy van! Ugy van!) Várnai t. képviselőtársamnak meg kell kö­szönnöm múltkori felszólalását. Ő ugyanis szó­vátette, hogy a Faluszövetség 200 traktort ho­zott be vámmentesen külföldről és a vámokat a Faluszövetség kapta. Ez nem felel meg a valóságnak. (Homonnay Tivadar: Ezt köszöni meg 1 ?) Meglköszönöm, hogy szóvátette és alkal­mat adott nekem arra, hogy tisztázzam ezt a kérdést. Ö a Házban mondta ezt el s kötelessé­gem megköszönni. (Dréhr Imre közbeszól.) Ha az államtitkár ur képviselőtársamnak más a vé­leménye, ez lehetséges. Más kérdésben is már többször nem voltunk egy véleményen. T. Ház! A Faluszövetség vállalkozott arra, hogy a földhözjutottak gazdálkodását előmoz­dítsa olykép, hogy kedvezményes feltételek mellett bocsát traktort olyan gazdák rendel­kezésére, akik szerződésileg kötelezik magu­kat, hogy a földhözjutottak földjeit méltányos ár mellett szántják meg. A szántási bér a szerződésben fixirozva van. Az illető vállal­kozó gazdák bármilyen traktort bárhol vásá­rolhatnak. A Faluszövetség senkinek sem mondta még, hogy tőle traktort vásároljon. (Rassay Károly: Kapott vámmentességet vagy nemi) Majd jön ez is. Az igaz, hogy közel 100 községben ugyan­annyi gazda vállalkozott a Faulszövetségi akció keretében bérszántásra, ezeknek a Faln­szövetség biztosította is az emiitett kedvezmé­nyeket. Ebből az akcióból azonban a Faluszö­vetségnek nemhogy anyagi haszna volna, ha­nem ellenkezőleg, jelentékenyen ráfizet, de teszi ezt szivesen és meghozza az áldozatot céltudatosan, mert programmja a falu minden lakójának gazdálkodását előmozdítani. Ennek az akciónak már is megvan a maga örvende­tes eredménye, mert egyrészt megszűnt a bér­szántási uzsora, másrészt sikerült a trakto­rok árát 10—15%-kai leszállitani, ami — ugy­látszik — bizonyos köröknek nem tetszik. Kijelentem, hogy vámmentesen egyetlen traktor sem érkezett be! (Förster Elek: Bár jöttek volna!) Bár jöttek volna! Kértük, de nem kaptuk meg. Pár szót még t. Ház, a polgári társadalom szervezkedéséről. Elmultak a forradalmak. Sokan azt gon­doliák. hogv itt vannak a nyugodt.- a békebeli állapotok, hogy ölhetett kezekkel lehet nézni a világot. Ezek niagy tévedésben vannak. Nem vagyok sem pesszimista, sem optimista, azért igyekszem tárgyilagos lenni. (Gömbös Gyula: Teljes optimista vagy!) Minden idealista op­timista! Azt mondom, hogy jobb optimistá­nak lenni és felkészülten várni az esetleg be nem következő eseményeket is. (Helyeslés jobbfelől.) A polgári társadalomnak el kell köve+nie mindent, hogy megszervezkedjék. Azt hallot­tuk, — nem is veszem rossz néven a t. szociál­demokrata párttól — hogy ő is szervezkedni akar. ök nagyon helyesen belátták, hogy nem birnak olyan eredményt elérni, ha csak az ipari munkásságot szervezik meg. Én nem örü­lök neki, de az ő szempontjukból érthetőnek találom, hogy ők most kimennek a falvakba, érthetőnek találom, hogy meg akarnak erő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom