Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

348 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április 1-én, pénteken. södni. Létfentartási Ösztöne a pártnak, hogy igyekszik híveket szerezni. (Egy hang jobbfelől: Milyen célra?) Nem helyeslem, nem örülök neki, de megértem, az természetes. Nem ismerem az ő különösebb céljaikat, csak azt, amit ök nyilvánosan hirdetnek. Nekünk tisztességes fegyverekkel, — hangsúlyozom: tisztességes eszközökkel — a nép felvilágosításával igenis, fel kell vennünk a küzdelmet ezzel az akcióval szemben és ha ők azt mondják, hogy kimennek a faluba, azt feleljük, hogy állunk elébe; mi is kell, hogy mindent elkövessünk, mi is kell, hogy a földmivelő népet a polgársággal egységes, összetartó táborba tereljük, (Élénk helyeslés jobb felől.) kicsit, nagyot egyaránt, nem nézve a felekezetet, nem nézve a származást, nem nézve, hogy valakinek egy-két holddal többje, vagy kevesebbje van és főleg súlyt kell helyeznünk a falusi földmíves munkások sivár helyzetének megjavitásara. Ezeken kell mentül hamarább segíteni, (Propper Sándor: Hatosos. napszám mellett!) mert nem a harc bejelentése a lényeg, hanem akkor ártunk legjobban ezeknek: a szociáldemokrata-féle mozgalmaknak, ha szociális intézkedésekkel támasztjuk alá azt a kisembert, hogy felvértezetten álljon velük szemben. (Helyeslés jobb felől.) Nagyon természetesen nem a csendőrszuronyra gondolok. Csendőrszuronnyal lehet ideig-óráig egy országban a rendet fentartani. (Rothenstein Mór: Arrafelé tessék mondani!) Ezek olyan igazsás-ok, amelyeket ide is, oda is el lehet mondani. Hosszabb időre azonban a békét, a társadalom belbékéjét csakis szociális intézkedésekkel, cselekedetekkel lehet biztositani. A nép megunta már a szavakat, tehát nagyon helyesen szociális cselekedetet kérünk és várunk a kormánytól. Nagyon rövidlátó emberek azok. akik azt hiszik, hogy túl vagyunk a forradalmakon, beülünk ismét a páholyba és szépen nézzük tovább az eseményeket. A politikát ott folytatni, ahol 1918-ban abbahagytuk, a legnagyobb esztelenség, magyarán mondva: a legnagyobb butaság. Aki a politikát ott akarja folytatni, ahol 1918-ban abbahagytuk, ám tegye. Ezt csak egy esetben szabad tennie: ha feltámasztja a halottakat, ha a rokkantaknak visszaadj egészségét, ha az árváknak visszaadja az édesapát. De mivel ezt senki sem tudja a jó Istenen kivül, igenis, át kell térni a szociális intézkedésekre és a szociális törvényekre. Vésrül, — pár mondat az egész, bár kissé kényes téma. de tartozom lelkiismeretemnek azzal, érzem, hogy ezt el kell mondanom — foglalkozni kívánok a. frankhamisítás! oör áldozatainak sorsával. (Halljuk! Halljuk!) Használni szerettek volna és ártottak, segíteni szerettek volnla ezen a szerencsétlen országon és majdnem még szerencsétlenebbé tették. Azt hitték, hogy a volt ellenséggel szemben mesreneredetit a háború alatt másutt is szokásos eszközök alkatmiazása, de rajtavesztettek, muszáj volt najtiaveszteniiök. mert tervük nem sikerülhetett, kalandos volt, egyáltalában véffre sem lehetett hajtani, tehát nem volt más, mint ábrándozó emberek kaland as tette. T. Ház! Becsületes embereknek tartía őket mindenki. Börtönben ülnek, elvesztettek mindent, vagyont, pozíciót, de a becsületüket nem vesztették el, legalább a nemzet naey közvéleménye előtt nem; senki sem tiartja őket gonosztevőknek, hanem meggondolatlan, megtévedt embereknek. T. Ház! A hartai fegyenctelepen darócruhában jár egy rab, aki fokozottabban érzi, vérző szivvei látja, mint Ítéltek ha nem is rögtöni halálra, de lassú sorvadásra egy nemzetet, melynek osak egy bűne volt, hogy becsületes volt. (Ugy van! jobbfelől.) Tudomásom szerint ezer és ezer hazafi kegyelmi kérvény^ nyújtott be az ország főméltóságü kormányzójához és ebben kérte Nádosynak és társainak szabadlábrohelyezését. (Malasits Géza: Windischgi'ätz is Hartán van?) Hibát, bűnt követtek el, megszenvedtek érte. Azt hiszem, eléggé megszenvedtek. Azt hiszem, ha a franciák interveniálnának Nádosynak szabadonbocsátása érdekében, mindenesetre nagyon nemes gesztus volna és csak szimpátiákat váltana ki. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Apénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Gaal Gaston igen t. képviselőtársam tegnap a költségvetéssel kapcsolatban hosszabb beszédet mondott. Én ezzel a beszéddel az általános vita végén fogok részletesebben foglalkozni. Kénytelen vagyok azonban két kijelentését már a mai napon szóvátenni. Egyik kijelentése az, hogy egyik-másik államtitkár ur az állásoknak olyan halmazát gyűjti a maga személyében, hogy évi jövedelme majdnem megközelíti az egymilliárdot és hogy én ebben a tekintetben elfelejtettem nyilatkozni. A másik, hogy beszéltem karácsonyi jutalmakról, de nem negyedévenként megismétlődő kiosztásról, hogy vagyonokat kapnak egyesek, házakat, villákat építenek a magasabbrangu ministeri tisztviselők addig, mig az állami szolgák legnagyobb része krumplin tengődik, rongyos stb. Felkérem tehát Gaal Gaston igen t. képviselőtársamat, legyen szíves azt az államtitkárt vagy azt a magasbb állású tisztviselőt névszerint megnevezni, akinek milliárdos jövedelme van. Indokolásom a következő. Az állami tisztviselők, tehát az államtitkárok is, hivatali állásukon kivül más megbízatást vagy más állást csakis a kormány tudomásával tölthetnek be. Én egyetlen államtitkárt sem ismerek az összes ministeriumokban, akinek nem milliárdos fizetése, hanem ennek csak tizedrész jövedelme is volna. A másik dolog a következő. Nevezze meg igen t. képviselőtársam azokat a tisztviselőket is, akik olyan jutalmakat kapnak, hogy azokból házakat építenek. Egyébként azt hiszem, a tisztviselőknek is joguk van házat építeni, hiszen azok a tisztviselők, akik házat építenek, nagyon keservesen megtakarított, maguktól elvont pénzből, lakbérükből építenek házat s maga a kormány is ilyen alapon intéz egy akciót. Nagyon kérem tehát t. képviselőtársamat, tessék névszerinti adatokkal idejönni, mert a kormánynak, de azt hiszem az egész közvéleménynek is súlyt kell helyeznie arra, hogy akkor, amikor olyan nehéz megpróbáltatások után a konszolidáció terére léptünk és amikor a tekintély elvét helyre akartuk állítani, akkor lehetetlen a tekintélyt lépten-nyomon megtépázni, hiszen nem használ, hanem árt a nemzetnek az. aki ezt megteszi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) • Nagyon kérem tehát t. képviselőtársamat. méltóztassék adatait a nevek megjelölésével előadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gaal Gaston szólásra jelentkezik,) s Elnök: Gaal Gaston kénviselő ur milyen címen kivan szólani? (Gaal Gaston: Személyes kérdésben.) A házszabályok szerint ezen a