Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

348 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április 1-én, pénteken. södni. Létfentartási Ösztöne a pártnak, hogy igyekszik híveket szerezni. (Egy hang jobb­felől: Milyen célra?) Nem helyeslem, nem örü­lök neki, de megértem, az természetes. Nem is­merem az ő különösebb céljaikat, csak azt, amit ök nyilvánosan hirdetnek. Nekünk tisztességes fegyverekkel, — hang­súlyozom: tisztességes eszközökkel — a nép felvilágosításával igenis, fel kell vennünk a küzdelmet ezzel az akcióval szemben és ha ők azt mondják, hogy kimennek a faluba, azt fe­leljük, hogy állunk elébe; mi is kell, hogy min­dent elkövessünk, mi is kell, hogy a földmivelő népet a polgársággal egységes, összetartó tá­borba tereljük, (Élénk helyeslés jobb felől.) ki­csit, nagyot egyaránt, nem nézve a felekezetet, nem nézve a származást, nem nézve, hogy vala­kinek egy-két holddal többje, vagy kevesebbje van és főleg súlyt kell helyeznünk a falusi föld­míves munkások sivár helyzetének megjavitá­sara. Ezeken kell mentül hamarább segíteni, (Propper Sándor: Hatosos. napszám mellett!) mert nem a harc bejelentése a lényeg, hanem akkor ártunk legjobban ezeknek: a szociálde­mokrata-féle mozgalmaknak, ha szociális intéz­kedésekkel támasztjuk alá azt a kisembert, hogy felvértezetten álljon velük szemben. (Helyeslés jobb felől.) Nagyon természetesen nem a csendőrszu­ronyra gondolok. Csendőrszuronnyal lehet ideig-óráig egy országban a rendet fentartani. (Rothenstein Mór: Arrafelé tessék mondani!) Ezek olyan igazsás-ok, amelyeket ide is, oda is el lehet mondani. Hosszabb időre azonban a bé­két, a társadalom belbékéjét csakis szociális intézkedésekkel, cselekedetekkel lehet biztosi­tani. A nép megunta már a szavakat, tehát na­gyon helyesen szociális cselekedetet kérünk és várunk a kormánytól. Nagyon rövidlátó emberek azok. akik azt hiszik, hogy túl vagyunk a forradalmakon, be­ülünk ismét a páholyba és szépen nézzük to­vább az eseményeket. A politikát ott folytatni, ahol 1918-ban abbahagytuk, a legnagyobb esz­telenség, magyarán mondva: a legnagyobb butaság. Aki a politikát ott akarja folytatni, ahol 1918-ban abbahagytuk, ám tegye. Ezt csak egy esetben szabad tennie: ha feltámasztja a halottakat, ha a rokkantaknak visszaadj egészségét, ha az árváknak visszaadja az édes­apát. De mivel ezt senki sem tudja a jó Istenen kivül, igenis, át kell térni a szociális intézkedé­sekre és a szociális törvényekre. Vésrül, — pár mondat az egész, bár kissé ké­nyes téma. de tartozom lelkiismeretemnek az­zal, érzem, hogy ezt el kell mondanom — foglal­kozni kívánok a. frankhamisítás! oör áldozatai­nak sorsával. (Halljuk! Halljuk!) Használni szerettek volna és ártottak, segí­teni szerettek volnla ezen a szerencsétlen or­szágon és majdnem még szerencsétlenebbé tet­ték. Azt hitték, hogy a volt ellenséggel szemben mesreneredetit a háború alatt másutt is szokásos eszközök alkatmiazása, de rajtavesztettek, mu­száj volt najtiaveszteniiök. mert tervük nem si­kerülhetett, kalandos volt, egyáltalában véffre sem lehetett hajtani, tehát nem volt más, mint ábrándozó emberek kaland as tette. T. Ház! Becsületes embereknek tartía őket mindenki. Börtönben ülnek, elvesztettek min­dent, vagyont, pozíciót, de a becsületüket nem vesztették el, legalább a nemzet naey közvéle­ménye előtt nem; senki sem tiartja őket gonosz­tevőknek, hanem meggondolatlan, megtévedt embereknek. T. Ház! A hartai fegyenctelepen darócru­hában jár egy rab, aki fokozottabban érzi, vérző szivvei látja, mint Ítéltek ha nem is rögtöni halálra, de lassú sorvadásra egy nemzetet, melynek osak egy bűne volt, hogy becsületes volt. (Ugy van! jobbfelől.) Tudomásom szerint ezer és ezer hazafi kegyelmi kérvény^ nyújtott be az ország főméltóságü kormányzójához és ebben kérte Nádosynak és társainak szabad­lábrohelyezését. (Malasits Géza: Windisch­gi'ätz is Hartán van?) Hibát, bűnt követtek el, megszenvedtek érte. Azt hiszem, eléggé meg­szenvedtek. Azt hiszem, ha a franciák interveniálnának Nádosynak szabadonbocsátása érdekében, min­denesetre nagyon nemes gesztus volna és csak szimpátiákat váltana ki. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Apénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Képviselő­ház! Gaal Gaston igen t. képviselőtársam tegnap a költségvetéssel kapcsolatban hosszabb beszé­det mondott. Én ezzel a beszéddel az általános vita végén fogok részletesebben foglalkozni. Kénytelen vagyok azonban két kijelentését már a mai napon szóvátenni. Egyik kijelentése az, hogy egyik-másik államtitkár ur az állásoknak olyan halmazát gyűjti a maga személyében, hogy évi jövedelme majdnem megközelíti az egymilliárdot és hogy én ebben a tekintetben elfelejtettem nyilatkozni. A másik, hogy be­széltem karácsonyi jutalmakról, de nem ne­gyedévenként megismétlődő kiosztásról, hogy vagyonokat kapnak egyesek, házakat, villákat építenek a magasabbrangu ministeri tisztvi­selők addig, mig az állami szolgák legnagyobb része krumplin tengődik, rongyos stb. Felkérem tehát Gaal Gaston igen t. képvi­selőtársamat, legyen szíves azt az államtit­kárt vagy azt a magasbb állású tisztviselőt névszerint megnevezni, akinek milliárdos jö­vedelme van. Indokolásom a következő. Az állami tisztviselők, tehát az államtitkárok is, hivatali állásukon kivül más megbízatást vagy más állást csakis a kormány tudomásával tölthetnek be. Én egyetlen államtitkárt sem ismerek az összes ministeriumokban, akinek nem milliárdos fizetése, hanem ennek csak tizedrész jövedelme is volna. A másik dolog a következő. Nevezze meg igen t. képviselőtársam azokat a tisztviselőket is, akik olyan jutalmakat kapnak, hogy azok­ból házakat építenek. Egyébként azt hiszem, a tisztviselőknek is joguk van házat építeni, hiszen azok a tisztviselők, akik házat építe­nek, nagyon keservesen megtakarított, ma­guktól elvont pénzből, lakbérükből építenek házat s maga a kormány is ilyen alapon intéz egy akciót. Nagyon kérem tehát t. képviselő­társamat, tessék névszerinti adatokkal ide­jönni, mert a kormánynak, de azt hiszem az egész közvéleménynek is súlyt kell helyeznie arra, hogy akkor, amikor olyan nehéz meg­próbáltatások után a konszolidáció terére lép­tünk és amikor a tekintély elvét helyre akar­tuk állítani, akkor lehetetlen a tekintélyt lép­ten-nyomon megtépázni, hiszen nem használ, hanem árt a nemzetnek az. aki ezt megteszi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a kö­zépen.) • Nagyon kérem tehát t. képviselőtársamat. méltóztassék adatait a nevek megjelölésével előadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gaal Gaston szólásra jelentkezik,) s Elnök: Gaal Gaston kénviselő ur milyen címen kivan szólani? (Gaal Gaston: Személyes kérdésben.) A házszabályok szerint ezen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom