Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

338 Az országgyűlés képviselőházának 32, rázs megégette az ujjatokat, bekenjük olajjal. Hát ilyen politikából mi nem kérünk. Ugyanez a helyzet olasz barátunkkal. A magyar közvélemény mégsem annyira feledékeny, hogy ne tudná, hogy mi valamikor hármas szövetségben éltünk a háború előtt: Ausztria-Magyarország, Németország és Olaszország egy hármas szövetséget alkotott. A magyar közvélemény egyhamar nem felejti el azt, hogy mi semmi okot nem adtunk arra, hogy Olaszország megtámadjon bennünket. ÍBogya János: Nem minket, Ausztriát támadott meg!) Ne tessék szofizmával élni, hiszen sokkal kevesebb osztrák esett el az olasz'kavernákban, mint magyar. Tessék megkérdezni Lukachich tábornokot és ő informálni fogja, mi volt ott. De véletlenül én is tudom, mi történt ott a háború alatt. Én csak azt akarom mondani, hogy a magyar közvélemény tisztában van azzal, hogy annak az intervenciós politikának főszószólója Olaszország felkent poétája D'Annunzio volt s egyik segítőtársa Mussolini, aki ma baráti álarcot vesz fel és vidáman fog mosolyogni a magyar ministereinökre, annak az országnak a ministerelnökére, amelynek legjobbjai pusztultak el az olasz kavernákban. Oly könnyen tehát nem lehet a magyar közvéleményt félrevezetni. Be eltekintve ezektől, tegyék a kezüket szivükre, és mondják meg a t. képviselő iirak, mit várnak gazdasági téren Olaszországtól? Azoktól az olaszoktól, akik a cseheket bevezették Pozsonyba, Miskolcra, a cseheknek öszvért, felszerelési tárgyakat adtak, ellátták őket fegyverekkel? (Zaj a jobboldalon.) Én nem akarom az önök szent érzelmeit bántani, akik egyszerre annyira, szerelmesek Olaszországba, bár én bizonyos szkepszissel nézem ezt a szerelmet. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: De nézzük, mit tud nekünk nyújtani Mussolini? Épen ma hallottuk az agráriusok illusztris vezérétől, hogy a magyar föld terményeit alig lehet értékesíteni; halottunk sirámot arról, hogy külkereskedelmi mérlegünk rosszabbodik, a gabona, a liszt és egyéb áruk kivitele megakad. Méltóztatnak tudni, mit csinál Mussolini Olaszországban? Megmondom. Az Alpesekben, ahol búza még soha nem nőtt, éjjel napnál dolgoznak a szegény digók. hogy ott majd búza teremjen. Hát vájjon azért igyekszik Mussolini az olasz búzatermelést fokozni, hogy tőlünk vegyen búzát? Mit tudunk mi Olaszországnak nyújtani már csak a távolsáíg miatt is? Az történik, hogy megkapjuk a fiumei kikötőt, amelynek raktáraiban az egerek és patkányok szülészeti klinikát rendeztek be, amelynek partjain métermagasra nőtt a fü. Jó lesz ott a magyar pánz, hogy kiirtsa a patkányokat, lekaszálja a füvet, megtöltse a raktárakat áruval, hogy a fiumei corpus separatum grasszáljon. (Bogya János: Ezzel el van intézve a tengerre vezető ut!) A képviselő úrral nagyon szivesen vitatkozom majd, ha a külügyi tárcát tárgyaljuk, azt hiszem, ott még összemérjük az erőnket. Ezek a szimptomák óvatosságra intenek bennünket. És ha a t. ministerelnök ur a külügyi bizottságban azt mondta, hogy mi szociáldemokraták nem követjük az ő politikáját és rossz gyermekek vagyunk, mert belpolitikai elkedvetlenedésünk miatt az ország külpolitikáját sem támogatjuk, holott a külpolitikát illetőleg magyar és magyar között nem szabadna különbségnek lenni, akkor szíveskedjék tudomásul venni, hogy a mi aggályaink ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. abból a forrásból származnak, amely forrásból származik Kina bolsevizálása, a jugoszláv fegyverkezés és egyéb ilyen dolgok. Nagyon szépen lehetne ezt illusztrálni egy-két Angliában megjelenő, a Morning Post-hoz közelálló, illetőleg vele egyfelfogásu újságból. Nekünk szociáldemokratáknak, megvalljuk, egyetlenegy külpolitika lehetséges és kedvező: Minden környező szomszédunkkal jóbarátságban élni, különösen pedig Jugoszláviával olyan barát ságban élni, mely nemcsak jó szomszédi viszonyt, hanem azon túlterjedő jó viszonyt is teremt. Hiszen Jugoszlávia valójában az az állam, amely a legkevesebbet kapta Magyarországból. Horvátország azelőtt sem tartozott valami nagyon hozzánk; Jugoszlávia népe hasonlatos a magyar néphez, egy a háza, étele, betegsége, — a tuberkulózis — igy hát nem nagy differencia választ el tőle bennünket. Azonkívül Jugoszláviának nagy a felvevőképessége iparcikkekben s mezőgazdasági cikkekben is van lehetőség árucserére, úgyhogy Magyarországnak minden érdeke azt parancsolja, hogy Jugoszlávia felé orientálódjék. Ha — amit nem merek hinni — mi is csatlakozunk ahhoz a blokkhoz, amelyet az angol kapitalizmus, érdekeinek megvédésére kovácsol Oroszország ellen, akkor olyan harcba visszük a magyar népet, ahonnan talán virággal jön haza, de eredménnyel nem. A magyar nép semmiféle háborús kalandba nem kivan belebocsátkozni, mert meg van róla győződve, hogy abban a világkataklizmiáiban, amelyet Mussolini nagyon szeretne uralmának alátámasztására megteremteni, a magyar nép csak veszíthet, de nyerni nem nyerhet semmit. Még csak rövid idő áll rendelkezésemre, úgyhogy csak röviden kívánok foglalkozni e^y másik, nem egészen külpolitikai témával, mely azonban mégis szorosan idetartozik: nevezetesen az ujabban tapasztalható legitimista mozgalomra. A mi álláspontunkat mindenki ismeri és tudja, hogy mi minden véleményt tisztelünk. Szerintünk a legideálisabb helyzet az volna, ha a kormány megengedné egyenlő mértékben ugy a legitimista, mint a köztársasági propagandát. Azt látjuk azonban, hogy az őszinteség' hiánya arra vezeti a kormányt, hogy a legitimista propaganda meg van engedve, és a legitimisták* azzal dicsekszenek, hogy bár nyiltan nem, de a »csak titokban akartalak szeretni« elvénél fogva a ministerelnök is támogatja politikájukat. A detronizálási törvény életben van, a törvényt meg kell tartani, de csodálatos, hogy egyetlenegy legitimistát sem invitáltak még a kádi elé. (Mozgás a jobboldalon.) Azt hiszem, nem sértettem meg ezzel a tiszteletreméltó török szóval a magyar birói kart. Nem sértő szándékkal mondtam. Meg kell állapitanom, hogy ugyanarra a koronás királyra azok lőttek, akik ma a legvadabb legitimisták. Csak azt akarom mondani, hogy legitimista agitációért, az irott törvény elleni agitációért még senkit sem citáltak bíróság elé, ellenben a köztársasági propagandát tiltja a törvény. Amint ki meri valaki táltani ját, a köztársasági propaganda mellett, rögtön fülönfogják és bíróság elé viszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell ebből állapitani, hogy nem egyforma mértékkel mérnek, és ha Themis istenasszonyának be is van kötve a szeme, nagyon jól látja, hogy az aki előtte áll, legitimista-e, vagy köztársasági. Ha legitimista áll előtte, akkor kegyesen haltot mond, de ha köztársasági, akkor kegyetlenül végigvágja az illetőn a paragrafust. De a legundoritóbb látvány az, hogy férfiak, akik koronás kirá-