Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

328 Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. az életet fentartják. (Mozgás a jobboldalon:.) Mert azt mondja például a cikk, hogy elment a falusi mindeneslány. Melyik parasztgazdának van mindeneslánya? (Farkas Elemér: A kettőt csak nem lehet összehasonlitani!) A falusi parasztgazdának dolgozik a felesége, a gyermeke, dolgozik ő maga hajnali három órától este kilenc óráig, sőt mikor borjazik a tehén, az egész éjszakát ott tölti, de mindenesleány nélkül meg tud ott lenni. (Nagy zaj a jobboldalon. — Neubeauer Ferenc: A földmivest mégsem lehet a tisztviselővel összetéveszteni!) Azt mondja: Elment a szinház, a hangverseny, a könyv, az újság, a társadalmi érintkezés* Hol van a falusi népnek szinháza, hangversenye, társadalmi érintkezése? (Nagy zaj a jobboldalon.) — Huszár Dezső: Az intelligencia mégis csak az igényeknek némi fokozódásával jár! — Homonnay Tivadar: A ministeri tanácsos nem lehet kasznár vagy kanász! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Én arra teljesen elő voltam készülve, hozzá is vagyok szokva, hogy nem igen fogunk a tisztelt túloldallal egyetérteni. Ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy amilyen béketűréssel és türelemmel végighallgatom az ellenvéleményt, ugyanazzal a nyiltsággal és őszinteséggel elmondjam viszont azt, amit én gondolok. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja továbbá: rongyos lett a ruha, lyukas a cipő. Hát a falusi paraszt ma rongyosabb, mint bármikor? (Mozgás a jobboldalon.) Azt mondani, hogy minden néven nevezendő ilyen kényelmekről le kellett mondani? Hát a falusi paraszt ember egy kis felöltőben 18 fokos hidegben ül fel naponta a trágyás szekérre és hordja ki a trágyát a földre. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy le akarom szállitani a tisztviselői kar életstandardját oda, (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.) ahol a szegény falusi paraszt ember zúgolódás nélkül dolgozik. Csak sohase méltóztassék elfelejteni, amikor ilyen hangulatos cikkek látnak napvilágot, hogy ami kalamitás a tisztviselői kart szerintem is keservesem szerintem is hibáján kivül, általam is elitélve érte, amiről itt le kellett mondania rövid időre átmenetileg, (Homonnay Tivadar: Tizenkét éve!) az a nén, amely ehhez az eszközöket adja, generációkat él keresztül anélkül, hogy ezek közül a kényelmek közül egyetlenegyet is élvezne. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Lehetetlen összehasonlitani!) Amikor oda züllöttek a viszonyok, hogy ez a nép, amely odakünn dolgozik, — és ebbe beleértem még a tehetősebb, még a nagyobb birtokosgazdákat is (Halljuk! a baloldalon.) — küzd az élettel, mert nem képes előteremteni azt a rengeteg szükségletet, amelyre ennek az országnak szüksége van, akkor el kell hogy jöjjön a meggondolások ideje és el kell hogy jöjjön az a megismerés, hogy tovább igy folytatni nem lehet. Meg kell keresni és meg kell találni a takarékosságnak azt a mértékét, (Helyeslés a baloldalon.) amely mérték az orsziáíg teherbiróképességével összhangban áll. Én csak ennek akartam kifejezést adni. Még egy körülményre hivom fel a mélyen t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Minduntalan olvassuk, minduntalan halljuk, hogy odadobják a magyar földmivesosztályhoz, hozzávágják a fejéhez, hogy a háború alatt kifizette minden adósságát. (F. Szabó Géza: Jól tette!) Igaz, t. képviselőtársam, jól tette. De mivel fizette ki. Nem börzejátékkal, hanem munkájával szerzett pénzzel, nem a börzén infLáició révén szerzett pénzzel. De mikor ezt minduntalan halljuk, akkor odáig jutottunk a szanálás második évében, — Bernáth István megállapitja, el kell hinnem az ő adatait — hogy a magyar föld értékének 25%-áig van eladósodva. (Ugy van! Ugy van!) Ez a teher jóval nagyobb, mint a békebeli volt, mert a föld békében 50%-ig volt eladósodva, de 4% volt a törlesztési alap, mig most ugyan csak 25%-ig van eladósodva, de 12—14% a törlesztési kamat. (Ugy van! jobbfelöl.) Amikor a helyzet az, hogy a magyar föld, amely ez ország állami egyenesadóinak 56%-át fizeti, amely ugyanebben az arányban fizeti a kc'izvetett adókat is, mert legfőbb fogyasztója az országnak, amikor a magyar föld ódáiig jutott, hogy eladósodása két év alatt nagyobb, mint amennyi eladósodást az azelőtti egész idő hozott reá, amikor odáig jutottunk, hogy a főurak ma már nem lakhatják palotáikat, hanem üresen kell hagyniok, mert nincsen hozzá megfelelő jövedelem, amikor a középbirtokos nem képes megélni — arról nem is beszélve, hogy gyermekeit nem tudja tanítani — ezer hold középminőségü földbirtok jövedelméből, amikor a magyar paraszt lerongyolódva, testben-lélekben megtörve, máról-holnapra tengődik az élet nehézségei között... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kénytelen leszek az állandóan zajongókat névszerint megnevezni. (Zaj.) Méltóztassék lehetővé tenni a szónoknak, hogy beszédét csendben folytassa. Gaal Gaston: . . . akkor elérkezett az ideje annak, hogy minden utón és módon keressük azokat a kiutakat, azokat a megoldási módokat, amelyek az összeomlás veszedelméből kivezethetnek, mert még két ilyen esztendő és a pengő a földön hever. Rá kell még térnem két igen nagyjelentőségű kérdésre. Az egyik az adózás kérdése, a másik, amely ezzel majdnem szorosan összefügg — hiszen lényegében ez is adó — a magyar vámtörvény és az ebből keletkezett állapotok. Ami az adózás kérdését illeti, teljesen osztozom — hogy egy detailkérdéssel kezdjem — Gyömörey István t. képviselőtársamnak múltkor ebben a Házban hangoztatott azzal a kiváltságával, hogy teljes abszurdum, — és ezen feltétlenül változtatni kell — hogy a keresetiadóalanyok (Halljuk! Halljuk!) ki vannak véve a községi adózás alól. Az a körülmény, hogy a keresetiadót átengedik a községek háztartásának, minthogy^ a keresetiadó államiadó és csak átengedett adó, semmi körülmények között nem mentesitheti a nagy keresetiadó alanyokat attól, hogy a község közterheiben a községi pótadókban is résztvegyenek. Mert micsoda helyzet az, hogy egy ilyen község területén van egy óriási inarüzem, amely keresetiadióköteles, az 5 százalékkal lerója a maga keresetiadó-iát és a község közterheiben, amelynek pótadója 50— 100—150 százalékra is rug, egyáltalában egy fillérrel részt nem vesz? Ez tarthatatlan, lehetetlen állapot, nem is birom megérteni a pénzügyministeriumnak vagy az ott intézkedőknek az észjárását, hogy ilyen anomáliát, ilyen igazságtalanságot hogyan képesek ennyi ideig is eltűrni. Kénytelen vagyok ennél a kérdésnél a t. Ház figyelmét újra felhivni azokra a kérdésekre, amelyekre az adócsökkentő javaslatnál