Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

326 Az országgyűlés képviselőházának 32. selők és nyugdíjasok egész kara egyhangúan az elégedetlenségtől kiabál és jogos elégedetlenségtől felháborodva követeli az ő békebeli fizetését? Ezek az állapotok az én felfogásom szerint abszolút tarthatatlanok. Hogy példával szolgáljak, egy adatot kaptam, amelynek hitelességéért nem állhatok teljesen jót, mert hiszen magánembertől kaptam, de amennyiben a költségvetés adataiból ellenőrizni lehet, nagy eltérés nincs. Például az Államvasutak igazgatósági létszáma ma 1650 személy körül van. Ugyanennyi volt körülbelül békében is. Békében volt azonban 20.000 kilométer államvasutunk, most pedig van 7500 kilométer államvasutunk. Amig tehát békében minden tizenkét kilométerre esett — szerintem már akkor is sok — egy igazgatósági személy, ma minden négy és fél kilométerre esik egy központi igazgatósági tisztviselő. Most jönnek a fizetések. Nem tudom, igy van-e, mert. mondom, ez magánértesülésem, azonban mindenesetre felolvasom, -— hoszen a minister urnák módja lesz megcáfolni, ha helytelen az értesülésem — hogy az Államvasutnál a fizetés a következőleg alakult (olvassa): Az altiszti fizetés a békebelinek 90 százaléka a segédtiszti fizetés a békebelinek 70 százaléka, a hivatalnoki fizetés a békebelinek 45—50 százaléka s az igazgatói fizetés a békebelinek 130 százaléka. (Zaj és éljenzés a baloldalon.) — Egy hang a jobboldalon: Nem valószínű!) Nem állok teljesen jót ezekért az adatokért, azonban a minister urnák módjában lesz engem megcáfolni, csak arra kérem a t. minister urat, hogy a cáfolat azután ne olyan legyen, hogy: »az a levél hazudott«, hanem legyen szives és mondja meg, mennyi az a fizetés? (Fábián Béla: Homonnay képviselő urat meg lehet kérdezni, itt van! — Homonnay Tivadar: Működési pótlékkal nem nagy a tévedés! Majd válaszolok!) Most t, Képviselőház, rátérek felszólalásomnak felfogásom szerint egy rendkivül fontos részére, (Halljuk! Halljuk!) amelyben, nem hiszem, hogy a Ház sok tagjáéval találkoznék az én szerény felfogásom, azonban mégis el kell mondanom, mert a lehetőséget az ország megmentésére egyetlen útban látom: a tisztviselői kérdés megfelelő rendezésében. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy azt már nem kell bizonyítgatnom, hogy én a tisztviselőknek abszolúte nem vagyok semmiféle ellensége. Ezt rámköltötték annak idején azok az urak, akiknek összeférhetlenségeit piszkálni kezdtem még ebben a teremben a nemzetgyűlés alatt és akik, hogy kibújhassanak a hajból, zavarost csináltak, kiadták a parolit, hogy: »Gaal Gaston támadja a tisztviselőket«, pedig- Gaal Gaston támadta az öszszeférhetlen tisztviselőket és semmiféle más tisztviselőt eszeágában sem volt soha támadni, sőt tőlem, akit baráti köröm, ismeretségi köröm, társadalmi nexusom a tisztviselői osztályhoz füz s aki ennek az osztálynak köréből tele vagyok jóbarátokkal, a legnagyobb ostobaság és a leglehetetlenebb ostoba ^őfs volna, ha én valakit azért, mert nem földbirtokból él, hanem tisztességes munkájából uri módon tartja fenn magát, üldözni vagy támadni akarnék. Mindig támadtam azonban, igenis, a visszaélést, még akkor is, ha tisztviselő követte is el (Helyeslés.) és ezt nem vagyok és nem is leszek hajlandó sohasem abbahagyni. Ami a tisztviselői kérdés megoldását illeti, látjuk, hogy a jelenlegi rendszert f

entartra, nemcsak hogv ki nem lábalunk a bajból, hanem a baj csak növekszik, állandósul és folyton fokozódik. Ahelyett, hogy a 796 milliónál tarteiüése 1927 március 31-én, csütörtökön. nánk, 1192-nél vagyunk ma s meggyőződésem, hogy ez jövőre még nagyobb lesz. annak ellenére, hogy a tisztviselők, a nyugdíjasok és rokkantaik kielégítve nincsenek, (Ügy van balfelől.) egyszóval semmiféle olyan jogcímű társaság, amelynek valamilyen jogcímen követelése van az államon, kielégítve nincs, hanem elégedetlen. Ennek oka nem más. mint az, hogy háromszor annyi tisztviselő vatn, mint amennyi kell. Arra pedig semmiféle társadalmat Ítélni ntem lehet, hogy azért dolgozzon, küzdjön, fáradjon, vérezzen s éjszakázzon, hogy a társadalom egy részét, mint a heréket, eltartsa. (Farkas Elemér: Ez már túlzás, be fogja látni a képviselő ur!) Mert amenynyire szükségesnek tartom a tisztviselői intézményt addig a mértékig, ameddig jogos és szükséges és tiszteletreméltó, egyébnek, mint here társadalomnak nem minősíthetem a tisztviselőknek azt a részét, amelyre szükség nincs, amely eltartatja magát dolog nélkül és szükség nélkül az állam által. (Zaj jobbfelől.) Ezen pedig segíteni azon a módon, ahcgy eddig az ország berendezve volt, semmi körülmények között nem lehet. (Zaj. — Elnök csenget.) Azt már látjuk, hogy a kormányokban nincs meg az erő és ugy latszik, a parlamenttől sem kapják meg a támogatást, mert bizonyos népszerűségi szólamok visszatartják a képviselő urakat attól, hogv ebben a kérdésben kötelességüket a lelkiismeret legvégső határáig teljesítsék. Engem nem tartanak vissza, azért beszélek ilyen bátran. Egy azonban bizonyos: hogy ezt a terhet az ország el nem bírja. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék figyelembevenni, hogy ma már rongyokban jár a paraszt, méltóztassék figyelembevenni, hogy ma már ezer holdból megélni nem lehet, mert az ezer hold jövedelmezősége csak annyi, hogy épen fentarthatom magamlat; méltóztassék figyelembevenni, hogy a főúri paloták ma Budapesten mind gazdátlanul és üresen állanak, felhagyták őket a gazdáik, mert az ezzel járó életet már nem birják el. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Gaal Gaston: Méltóztassék figyelembevenni, hogy a kereskedelmi osztály tele van panasszal, kényszere gyezség kényszeregyezséget ér. Méltóztassék figyelembevenni, hogy a kisipar hasonlóképen a bukás szélén, munkanélkül áll. Méltóztassék figyelembevenni, hogy a kereső osztályok mindenféle fajtája, amely produktiv munkát végez, a tönk szélére jutott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a helyzet, akkor bocsánatot kérek, ezen változtatni kell, mert ha megláttam a betegséget, akkor ha kell, késsel is oda kell vágnom, mint orvosnak, hogy kivágjam azt a fekélyt, amely miatt az ország tönkremegy. Az a kérdés: quid nunc, hogyan kell ezen segiteni? Tisztelt uraim, nem kell nekünk messze mennünk, nem kell nekem ezt kitalálnom. Húsz évvel ezelőtt olvastam az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának történetét, vagy itt van a kis Svájc a szomszédunkban. Sem Amerikában, sem Svájcban ebben a legmodernebb, legdemokratikusabb államokban beörökösödött tisztviselő egyáltalában nincs. Az állami tisztviselő épen olyan szerződött hivatalnoka az államnak, mint amilyen szerződött hivatalnoka a magántisztviselő bármely vállalatnak. Megszerződnek bizonyos időre, a felmondás kölcsönösen meg van, mindkét fél részére s akkor szüntetik meg a viszonyt, amikor bármelyik félnek tetszik. Az államnak