Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

312 Az országgyűlés képviselőházának 32. ció alapján, ez ellen élénken tiltakozunk s módot akarunk adni a népjóléti minister urnák és a pénzügymini ster urnák, hogy állják a harcot ezen a téren is, álljanak a nép mellé, álljanak azok mellé, akiknek jogos' követelésük van az állammal szemben, állják a harcot azok ellen, akik ellene vannak ennek a becsületes kielégítésnek. Ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A képviselőház utasitja a kormányt, hogy a nyugdíjak, nyűgbérek, életbiztosítási kötvények, baleseti kártérítések, rokkantjáradékok, kistakarékbetétek és ősjegyzésü hadikölcsönök valorizációjáról törvényjavaslatot nyújtson be.« (Szabó Sándor: A fedezetről kellene beszélni! — Szilágyi Lajos: Tessék megkérdezni Kállay Tibort, tessék megkérdezni Teleszky Jánost, tessék megkérdezni Hegedűs Lórántot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Strausz István: Nem kell utakat építeni! — Szabó Sándor: Utakat kell építeni, képviselő ur! Ez kell a falunak! — Strausz István: De nem kell műutakat építeni erdőkben! — Reisehl Kichárd: Igaza van Kállaynak, ezt meg kell csinálni! — Meskó Zoltán: A spekuláció nem fog ezen nyerni! — Szilágyi Lajos: Ha két volt pénzűgyminister állítja hogy lehetséges, akkor meg lehet csinálni. — Folytonos zaj.) Csendet kérek képviselő urak, mert kénytelen leszek név szerint is figyelmeztetni az állandóan közbeszóló képviselő urakat. (Szabó Sándor: Nem lehet mind a négyet megtenni egyszerre pénzügyministernek!) Csendet kérek, Szabó képviselő ur. (Strausz István közbeszól.) Strausz képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Neubauer Ferenc közbeszól.) Neubauer képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Esztergályos János: Azt hiszem, nincs ebben a teremben egyetlenegy ember sem, aki ne törekednék arra, hogy ebben az országban a teljes megértés végre győzedelmeskedjék. Azt hiszem (Zaj. — Halljuk! Halljuk! bal felől.), mélyen t. képviselő urak, nincs ebben a teremben senkisem, mert nem is lehet, aki ne törekednék arra... (Zaj jobbfelöl. — Jánossy Gábor: Törekedjünk arra, hogy meghallgassuk a szónokot! — Derültnéff.) Nagyon helyes. Nem lehet olyan, aki ne törekednék arra, hogy az elmúlt esztendők szomorú eseményei következtében beállott lelki nyugtalanságok lecsillapittassanak. Nem akarok idézni, csak röviden megállapítani kívánom — és ebben valószínűleg egyetértünk — hogy 1919 augusztus óta történhettek olyan cselekmények, amelyek ártatlanokat sújtottak. Történhettek a hatalmon lévők részéiről olyan intézkedések, amelyek egyesekre, százakra és ezrekre nyomorúságot, szenvedést és kétségbeesést hoztak. Ezeknek a megnyugtatására és a hiba helyrehozására németem szerint itt van a legfőbb idő. Arra gondolok, hogy az uj reneszánsz megszületése érdekében és hatalomra jutásának nagyobb dicsőségére, százával fosztottak meg apákat állásuktól és ezen keresztül kenyerüktőr is. Százával és ezrével döntöttek nyomorba családokat és családtagokat csak azéit, mert politikai felfogásuk, politikai meggyőződésük és hitük nem volt ugyanaz, mint azoké, akik uj zászlóval jöttek, uj jelszavakat hirdettek és mindent legázoltak, ami utjokban volt. Mindenkit el akartak DUSZtitaini a föld színéről, aki nem omlott térdre előttük. Százával és ezrével várnak még

1 ma is becsületes tanítók, családapák, tanárok, orvosok, ügyvédek, tisztviselők és munkások, szóval a ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. társadalom minden rétegéből, akiket politikai felfogásukért vagy meggyőződésükért fosztottak meg állásuktól és kenyerüktől, nem törődve azzal, hogy harminc-negyven esztendőt töltött el az illető becsületben. Bűn volt más politikai hitvallást vallani, mint az újonnan jöttek politikai hitvallását. Ma már kilenc esztendő után, azt hisszük, legfőbb ideje, hogy ezen a téren is a megbékülés szelleme uralkodjék. Azt kérem, azf kivánom a képviselőháztól, méltóztassanak a kormányt utasítani, hogy haladéktalanul vizsgáljanak át minden marasztaló fegyelmi Ítéletet. Ahol ma nyugodt aggyal, józanabb észszel, higgadtabb idegekkel képesek az ügyet revízió tárgyává tenni, vizsgálják felül és tegyék lehetővé, hogy mindazok kárpótoltassanak, akik ilyen szempontból ártatlanul kerültek ki az utcára és váltak kenyértelenné Épen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be: »A képviselőház utasitja a kereskedelemügyi minister urat, hogy a marasztaló fegyelmi Ítéletek alapján politikai okokból elbocsátott alkalmazottak, igy a vasúti alkalmazottak nyugdíjának és nyugbérétnek folyósításáról megfelelő rendeletben Intézkedjék«. Azt hiszem, hogy ez a javaslat egyike azoknak, amelyeket önöknek, ha tényleg komolyan akarják az ország lakosságának a békéjét, el kell fogadniok. Végül még egy néhány pillanatnyi türelmet kérek, mélyen t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Törekedjünk meghallgatni a szónokot!) Még egy lehetetlen helyzetre kell rámutatnom. Nevezetesen megindult 1919 augusztusa után a nagy vadászat, a nagy hajtóvadászat, később fokozódott és 1921 június 26-ika körül elérte a csúcspontját. Megindult az irtózatos hajtóvadászat, amelynek százával és ezrével voltak áldozatai. Embereket toloncoltak ki az országból és toloncolnak, utasitanak ki még ma is; olyanokat, akik már gyermekkoruk óta itt élnek. Olyanokat is kiutasitanak az országból, akiknek a nagyapjuk is itt élt már ebben az országban. Nem törődnek azzal, hogy irtózatos kálvária útjára löknek becsületes magyar családokat, akiknek apjuk is tudásával, t képzettségével, lelkesedésével és a röghöz való ragaszkodásával iparkodott hozzájárulni ennek az országnak a jólétéhez és kulturális intézményei fejlesztéséhez. Irgalmatlanul, kegyetlenül, kíméletlenül és érzéketlenül utasitanak ki embereket. Olyan emberek, akik már hosszú éveken keresztül itt élnek, családot alapítanak, rettegve gondolnak arra az eshetőségre, hogy a belügyministerium szívtelen és kegyetlen intézkedése rajok is lesújt. Azt mondom, hogy itt is pontot kell tenni az eddigiek után. Legyen vége a magyarüldözésnek ezen a téren és ne legyen senkinek sem alkalma és módja üldözni valakit csak azért, mert valaki véletlenül nem azt a vallást követi, amelyet az követ, akinek a hatalom kezébe van adva. Ne üldöztessék senki vallása vagy felekezete miatt és csak azért, mert nem a szorosan vett csonka Magyarország területéről származik, hanem a régi nagy Magyarország elszakított területéről. Az urak valószínűleg nem ismerik ezt a kérdést. (Strausz István: De ismerjük!) Tisztelet azoknak a keveseknek, akik a választók érdekében járják a ministeriumokat. Az urak valószínűleg nem ismerik ugy. mint én. aki ngyszólván napos vendége vagyok a ministeriumoknak. Tudom, hogy miként történnek a