Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
Az országgyűlés képviselőházának È2*. öl egymás után. Méltóztassék Ítéletet mondani afölött, mit jelent az, amikor egy szervi szívbajban elpusztult hadirokkant után. aki félistene volt a magyar háborúnak s aki évekig vonszolta beteg testét idáig, s akit 25%-os rokkantnak minősítettek le. temetkezési járulék címén kap a hozzátartozó 3 magyar pengőt. Én mindig bizonyos megdöbbenéssel hallgatom a népjóléti minister urnák nagy tudást, nagy képzettséget és nagy szónoki tehetséget eláruló felszólalásait, különösen amikor Ígéreteiket tesz a minister ur. Minden alkalommal eszembe jut az a gazdag indus, akiről az imént beszéltem, aki házába fogadja táján zörgető éhesgyomru koldust és ópiumpípával kínálja meg őt, hogy érezze a hetedik mennyország minden boldogságát, de ezen a földön nem ad neki egy danab kenyeret sem. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a kérdésben a következő határozati javaslatot nyújtsam be (olvassa): »A képviselőház utasítja a népjóléti és munkaügyi minister urat, hogy régebbi ígéreteinek megfelelően törvényjavaslatét nyújtson be a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák járandóságainak rendezésére.« Méltóztassék megengedni, hogy ugyancsak e kérdésnél még egy határozati javaslatot nyújtsak be. Ugyanis nem lehet eltagadni és nincs is semmi oik arra, hogy elhallgassa az ember, hogy vannak hadirokkantak, akiknek az állam: házhelyeket adott azzal a kikötéssel, hogy bizonyos záros határidőn belül kötelesek oda házat építeni. Sokan vanníak azonban, sajnos, olyan rokkantak, akiknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy kötelezettségüknek eleget tegyenek. Márpedig szociális szempontból kívánatos, hogy ezek a szerencsétlenek a részükre juttatott telkeken építkezni tudjanak Épen ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A képviselőház utasiitsa a a népjóléti- és pénzügy minister urakat hogy azon hadirokkantak és^ hadiözvegyek részére, kik a földbirtokrendezés során házhelyet kaptak s ennek beépítésére kellő anyagi erővel nem rendelkeznek, megfelelő hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt folyósítsanak, illetőleg ennek megfelelő javaslatot terjesszenek a Ház elé.« A népjóléti minister ur személyével és tárcájával ikapcsolatban már beszéltem a munkások és alkalmazottak aggkori biztosításáról is. ígéretet is tett már a népjóléti minister ur régen, hogy ezt a törvényjavaslatot is betejeszti, mindazonáltal ezt a mai napig nem tette meg. Ismételten hangsúlyozottan kijelentem, módot akarok adni a népjóléti minister urnák arra, hogy állja a harcot, verekedje, hadakozza ki magát, — váljék egészségére! — de valósítsa meg az ígéreteit, Épen azért ai következő hartáiozati javaslatot terjesztem be (olvassa): »A képviselőház utasítja a népjóléti és munkaügyi minister^ urat, hogy a második nemzetgyűlés 1924. január 29-én hozott határozatának megv felelően a munkások és alkalmazottak aggkori és rokkantbiztositásáról szóló törvényjavaslatot nyújtsa be.« Még csak nagyon röviden legyen szabad egy-két fontosabb kérdéssel foglalkoznom. Amit a népjóléti minister úrtól kívántam és kívánunk valamennyien, elmondottam. Mél- ' tóztassék megengedni, hogy néhány szóval j a kormányzat egy másik nasryon fontos tár- j cájával is t foglalkozzam. Ez a pénzügyi | tárca. A pénzügyi tárca olyan tárca, amely- j nek tulajdonosa, ha akarja, nagyon sok j üdvös tettel bizony ithatj a azt, hogy szociális Í érzéke ki van fejlődve és hogy benne megvan j a hajlandóság arra, hogy a nép panaszát megiÜése 1&27 március aí-éri, üeüiÖHekÖÜ, 311 hallgassa és segítsen rajta. Itt van a valorizáció kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy annakidején, amikor minden ember elment a háborúba, az itthonmaradottakat arra ösztökélték, arra hívták fel, hogy anyagilag segítsék a veszélyben levő hazát, vagyont áldozzanak akkor, amikor ezrek és milliók életet áldoznak kinn a lövészárkokban. Tele voltak a tanyai épületek, a falvak és városok házainak falai óriási plakátokkal, amelyek messziről kiabálóan hirdették, hogy veszélyben a haza, hozzátok vagyonotokat a haza oltárára, a hozott áldozat arányában a haza hű lesz hozzátok, az állam biztosítékot vállal a hozott. ál* dozatokért. És íme, már 10—12—13 esztendeje annak, hogy a magyar dolgozók, a,falu nérie, a városok lakossága, asszonyok, férfiak, fiatalok es Öregek a háza oltárára vitték mindazt amijük yo.lt , vagyonukat fektették be, hittek a plakátoknak, hittek ä falvak jegyzői hívásának és ígéretének s mindenüket odavitték, abban bizva, hogy a haza majd he fogja váltani az ő bonját, be fogja váltani igéretét és milyen jó lesz majd akkor. Elmúlt a háború és ma a hadikölcsöntulajdonosok megdöbbenve, nagyrészük lerongyosodva s nyomorba döntve, kénytelen hallani, hogy az ezidei kormányzat hallani sem akar arról, hogy beváltsa azt a bont, amelyet annak idején 10—12 esztendővel ezelőtt adott. (Szabó Sándor: Azt mondta, nem tudják beváltani. Nem azt mondta, hogy hallani sem akar róla! — Neubauer Ferenc: Azt Nagy-Magyarország ígérte, nem csonka Magyarország! — Szilágyi Lajos: A képviselő ur tehát nincs a hadikölcsönök valorizálása melletti — Neubauer Ferenc: Nem vagyok! — Szilágyi Lajos: Tudomásul vesszük! — Rothenstein Mór: Akkor miért garantálta, hogy megadják? — Neubauer Ferenc: Én az infláció következtében tönkrementek megsegítésének alapján állok, ami egészen más! — Szilágyi Lajos: Az előbb méltóztatott nyilatkozni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Megdöbbentő az az érzéketlenség, amellyel a kormány ezt a kérdést kezeli. Azok, akik jogos követelésekkel lépnek fel az állammal szemben, akik ott tartogatják a ládafiókban minden vagyonukat s akik nyomorba kerültek, bizva az adott igeietekben, megdöbbenéssel kell, hogy hallják azt, hogy a kormányzat ridegen elutasítja követeléseiket és azt mondja: majd valamilyen altruista jótókonykodási formát fogunk keresni, hogy ezt visszafizessük. —• Ha még ; nem veit idő, amikor az állam becsületét alapjában rázkódtatták meg, ha még nem volt idő, amikor a hatalmon levő kormányférfiak az adott szó becsületét megtagadták, akkor ezek a kijelentések azok, mélyen t. Képviselőház. Nem gondolnak az urak arra, hogy ne adja a magyar sors azt, hogy még egyszer bekövetkezzék, de bekövetkezhetik eset, amikor majd ismét utasítást ad a kormány a falu jegyzőinek, a falu vezetőinek: menjetek, kérjetek ismét áldozatot a magyar néptől, kérjétek el összegyűjtött filléreit, hogy hozza a haza oltárára, mert szükség van rá; ezen fordul meg a magyar jövő? (Szilágyi Lajos: Tökéletesen igaza van!) Nem gondolják az urak, hogy az adott szó be nem váltásából fakadó keserűség súlyos nyomot fog hagyni a ma élők utódjaiban és súlyosan katasztrofális lehet ez az önök szempont jábóH Épen ezért, mivel igazságtalannak tartom az állam adott szavának szempontjából és emberi szempontból, hogy az állam itt jótékonykodást akarjon gyakorolni esetleg protek*
