Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

3Í0 Az örszágqyüíés képviselőházának 32. (Strausz István: A hadirokkantakért sokat tett nagyon!) Mármost méltóztassanak megengedni, hogy válaszoljak arra, amit a mélyen • tisztelt, azt hiszem, népjóléti államtitkár ur őméltósága itt közben mondott, hogy hiszen a népjóléti minis­ter ur 100%-kai felemelte a hadirokkantak dí­jait. Nézzük meg, mit jelent a magyar hadirok­kantak, hadiözvegyek és hadiárvák részére a közbeszóló ur által emiitett 100%. (Strausz Ist­ván: Eldorádót nem, de az adott viszonyok kö­zött javulást!) A hadirokkantak, akik életet, vért, testi épséget, a családi boldogság minden szentségét feláldozták a haza oltárán, (Strausz István: Ezt mindnyájan aláírjuk!) azok még eldorádót is elvárhatnának, tisztelt képviselő­társam, (Strausz István: TJgy van! Ha lehetne!) de nem azt kérik, hanem azt, hogy nyomorult, csonka testüket ne kelljen utcahosszat végig­vonszolniok, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) hogy a jószívű emberektől alamizsnát kérjenek, hogy éhségüket és gyermekeik éhsé­gét csillapíthassák. (Strausz István: Erre tö­rekszünk! — Rothenstein Mór: Még nem vettük észre!) Hogy tájékozódást adjak a t. képviselő uraknak a rokkantak létszámáról legyen sza­bad a következő számokat ismertetnem: 25%-os legénységi állományban, altiszti ál­lományiban lévő hadirokkant volt 1922-ben 42.697, 1927-ben 38.289. tiszt 1922-ben 1055, 1927­ben 1255. 50%-os legénységi állományban lévő volt 1922-ben 17.435. 1927-ben 17.893. altiszt 1922­ben 4169, 1927-ben 3818. Ez a népjóléti ministe­rin m statisztikájából van kivéve. Tiszt volt 1922-ben 656, 1927-ben 912. (Mozgás,) Majd meg­magyarázom, hogy miért. 75%-os hadirokkant legénység volt 1922-ben 4831, 1927-ben 5288. al­tiszt 1922-ben 1255. 1927-ben 1370, tisztek 1922­ben 205, 1927-ben 350. Százszázalékos legénységi állományú 1922-ben 1400, 1927-ben 1512. altiszt 1922-ben 860, 1927-ben 603, tiszt 1922-ben 81, 1927-ben 162. Hadiözvegy volt 1922-ben 68.292, 1927-ben 62.928. Hadiárva volt 1922-ben 116.826, 1927-ben 112.845. Körülbelül 368.000-re megy azoknak száma, akik segélyt kapnak, hadiöz­vegyek, rokkantak és árvák. Nézzük meg, mekkora 1927-ben az a száz­százalékos felemelt járulék, amelyet a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kap­nak, amelyet olyan hangosan dobott közbe a t. népjóléti államtitkár ur t. képviselőtársam. A 25%-os hadirokkantak 1922-ben — le­génységi és altiszti állományban lévők — ha­vonta 10 pengő — fillért kaptak, a tisztek pe­dig 20 pengő-fillért. 1927-ben, tehát a száz­százalékos hadirokkant segély felemelése után kap egy 25%-os hadirokkant havonként le­génységi állományban és altiszti állományban 1, Írásban és szóban egy pengőt, a tiszt két pengőt. Tehát egy 25%-os magyar félisten, aki megrokkant, (Zaj.) munkaképtelen lett, aki gyermekeinek munkája révén kisebb kenyeret tud szelni, kap havonta egy magyar pengő ér­tékű állami segélyt. Az 50 százalékos legénységi állománvbeii rokkant kapott 1922-ben 1 pengő 45 fillért, 1927-ben 8 pengőt havonta. Az altisztek kaptak 1922-ben 2 pengő 17 fillért. 1927-ben 12 pengőt. Az ötven százalékos rokkant tisztek kaptak 1922-ben 3 pengő 90 fillért,* 1927-ben 16 nengőt. A 75%-os rokkant legénység kapott 1922-ben 2 nengő 61 fillért. 1927-ben 32 pengőt. Az altisz­tek kaptak 1922-ben 3 pengő 91 fillért... (Ernszt Sándor: Ott van a nagy különbség! Tessék! Kettőből harminckettő!) Nem az a fontos, t. képviselőtársam, (Ernszt Sándor: ütése 1927 március 31-én, csütörtökön. Dehogy nem fontos! Ez a fontos!) az a fontos, hogy ez a segitség, amelyet kapnak, ezek a hadirokkantak, akik elveszítették munkaké­pességük 75%-át, (Ernszt Sándor: De felemel­tetett kettőről 32-re!) és százszázalékát, elég-e az életre, elég ellenszolgáltatás-e (Ernszt Sán­dor: Nem! De amennyire emelni lehet!) a ha­zának teljesített irtózatos szolgálatért 1 ? (Já­nossy Gábor: Senki sem tartja elégnek, mi \? éeveseljük! Bár adhatnánk nekik többet!) Ne méltóztassanak velem közbeszólás formájában elhitetni akarni, hogyha a szociá­lis érzék olyan mértékben volna kifejlődve a népjóléti minister urban és a kormány többi igén t. tagjában, amilyen mértékben mi mint emberek, mint szociáldemokraták szeretnők, akkor nem volna fedezet erre. (Erdélvi Ala­dár: Külön adót szavaztunk meg! — Mozgás. — Rothenstein Mór: Megszólalt az automata! — Erdélyi Aladár: Az lehet! — Jánossy Gábor: De igazat mondott!) Nincs és nem lehet ebben a teremben egyetlenegy képviselő sem. aki azt mondaná, hogy a most előttünk fekvő költség­vetési javaslatban az 1927/28. évi költségvetés­ben ne volnának olyan tételek, amelyeket ré­szint teljesen törölni nem lehetne a költség­vetésből és nem volna lehetséges nagyon sok tételt lényegesen redukálni. Nincs, nem hi­szem, hogy legyen egyetlenegy ilyen képvi-* selőtársam. Ha pedig van a költségvetésben olyan tétel, amelyre ennek a lerongyolódott, agyonnyomoritott, koldusszegény, megcsonkí­tott magyar területnek nincs szüksége, akkor törölni nem kerülne nagy lelkiismeretlen­ségbe. De nemcsak a költségvetésben van így, hanem az elmúlt hetekben tárgyaltunk itt egy törvényjavaslatot, amelyre az én igaz és őszinte legjobb tudásom és lelkiismeretem sze­rint nincs szüksége ennek az országnak. Mégis megszavazták nagy tapsok között az urak és ez irtózatos összegbe kerül a magyar állam­nak. Hiszen méltóztatnak tudni, miről vau szó. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem, tudjuk!) A tizenkét páncélautóra gondolok. (Zai és fel­kiáltások a jobboldalon: Az fáj!) Az fáj, min­den fáj, t. kénviselő urak. minden fáj, ami a/ ország adófilléreiből felesleges kiadás gyanánt mutatkozik. Minden fáj, nevezzék azt bármi­nek, legyen az bármilyen címen is elkönyvelve vagy nvilvántartva a költségvetésben, mert mindenekfelett azt tartom, hogy azoknak a szerencsétleneknek ajkáról, akik mindent fel­áldoztak, panasz ne hangozzék el, hogy leg­alább azt a minimális megélhetést adja meg az állam részükre, amely hátralevő néhiáínv esztendejükre emberhez méltó életet biztosít nekik. Ha ennek tetejébe, mint koronát, odahelye­zem a hadirokkantak, hadiözvegyeik és árvák részére az. állam által nyújtandó temetkezési segélyt, ugy az sokkal többet mond, mint amenv­nyit valamennyien, kik e teremben vagyunk, el tudnánk mondani.. A temetési segély az el­hjalt hadirokkant, hadiözveery vagv hadiávv: részére háromhavi jáiiandóiság. Tudná kell, hogy az utóbbi esztendőkben feltűnő naary számban minősítették le a hadi rokkantak eddig megállapított rokkantságát, illetve munkaíkép­telenségét kisebbre. Vannak nálam levelek, «melyek arról szólnak, hosry a 75%-os hadirok­kantat leminősítették 25%-ra. Olyanok ezek. akik nem veszítették el usryau karjukat, lábu­kat, de a háború szörnyűsége követkíeztébfn szervi szívbajt kaptak vagy más egvéb külső­leg nem látható betegségben szenvednek. Azok, kiket leminősítettek 25%-ra, sorban pusztulnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom