Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
3Í0 Az örszágqyüíés képviselőházának 32. (Strausz István: A hadirokkantakért sokat tett nagyon!) Mármost méltóztassanak megengedni, hogy válaszoljak arra, amit a mélyen • tisztelt, azt hiszem, népjóléti államtitkár ur őméltósága itt közben mondott, hogy hiszen a népjóléti minister ur 100%-kai felemelte a hadirokkantak díjait. Nézzük meg, mit jelent a magyar hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák részére a közbeszóló ur által emiitett 100%. (Strausz István: Eldorádót nem, de az adott viszonyok között javulást!) A hadirokkantak, akik életet, vért, testi épséget, a családi boldogság minden szentségét feláldozták a haza oltárán, (Strausz István: Ezt mindnyájan aláírjuk!) azok még eldorádót is elvárhatnának, tisztelt képviselőtársam, (Strausz István: TJgy van! Ha lehetne!) de nem azt kérik, hanem azt, hogy nyomorult, csonka testüket ne kelljen utcahosszat végigvonszolniok, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) hogy a jószívű emberektől alamizsnát kérjenek, hogy éhségüket és gyermekeik éhségét csillapíthassák. (Strausz István: Erre törekszünk! — Rothenstein Mór: Még nem vettük észre!) Hogy tájékozódást adjak a t. képviselő uraknak a rokkantak létszámáról legyen szabad a következő számokat ismertetnem: 25%-os legénységi állományban, altiszti állományiban lévő hadirokkant volt 1922-ben 42.697, 1927-ben 38.289. tiszt 1922-ben 1055, 1927ben 1255. 50%-os legénységi állományban lévő volt 1922-ben 17.435. 1927-ben 17.893. altiszt 1922ben 4169, 1927-ben 3818. Ez a népjóléti ministerin m statisztikájából van kivéve. Tiszt volt 1922-ben 656, 1927-ben 912. (Mozgás,) Majd megmagyarázom, hogy miért. 75%-os hadirokkant legénység volt 1922-ben 4831, 1927-ben 5288. altiszt 1922-ben 1255. 1927-ben 1370, tisztek 1922ben 205, 1927-ben 350. Százszázalékos legénységi állományú 1922-ben 1400, 1927-ben 1512. altiszt 1922-ben 860, 1927-ben 603, tiszt 1922-ben 81, 1927-ben 162. Hadiözvegy volt 1922-ben 68.292, 1927-ben 62.928. Hadiárva volt 1922-ben 116.826, 1927-ben 112.845. Körülbelül 368.000-re megy azoknak száma, akik segélyt kapnak, hadiözvegyek, rokkantak és árvák. Nézzük meg, mekkora 1927-ben az a százszázalékos felemelt járulék, amelyet a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kapnak, amelyet olyan hangosan dobott közbe a t. népjóléti államtitkár ur t. képviselőtársam. A 25%-os hadirokkantak 1922-ben — legénységi és altiszti állományban lévők — havonta 10 pengő — fillért kaptak, a tisztek pedig 20 pengő-fillért. 1927-ben, tehát a százszázalékos hadirokkant segély felemelése után kap egy 25%-os hadirokkant havonként legénységi állományban és altiszti állományban 1, Írásban és szóban egy pengőt, a tiszt két pengőt. Tehát egy 25%-os magyar félisten, aki megrokkant, (Zaj.) munkaképtelen lett, aki gyermekeinek munkája révén kisebb kenyeret tud szelni, kap havonta egy magyar pengő értékű állami segélyt. Az 50 százalékos legénységi állománvbeii rokkant kapott 1922-ben 1 pengő 45 fillért, 1927-ben 8 pengőt havonta. Az altisztek kaptak 1922-ben 2 pengő 17 fillért. 1927-ben 12 pengőt. Az ötven százalékos rokkant tisztek kaptak 1922-ben 3 pengő 90 fillért,* 1927-ben 16 nengőt. A 75%-os rokkant legénység kapott 1922-ben 2 nengő 61 fillért. 1927-ben 32 pengőt. Az altisztek kaptak 1922-ben 3 pengő 91 fillért... (Ernszt Sándor: Ott van a nagy különbség! Tessék! Kettőből harminckettő!) Nem az a fontos, t. képviselőtársam, (Ernszt Sándor: ütése 1927 március 31-én, csütörtökön. Dehogy nem fontos! Ez a fontos!) az a fontos, hogy ez a segitség, amelyet kapnak, ezek a hadirokkantak, akik elveszítették munkaképességük 75%-át, (Ernszt Sándor: De felemeltetett kettőről 32-re!) és százszázalékát, elég-e az életre, elég ellenszolgáltatás-e (Ernszt Sándor: Nem! De amennyire emelni lehet!) a hazának teljesített irtózatos szolgálatért 1 ? (Jánossy Gábor: Senki sem tartja elégnek, mi \? éeveseljük! Bár adhatnánk nekik többet!) Ne méltóztassanak velem közbeszólás formájában elhitetni akarni, hogyha a szociális érzék olyan mértékben volna kifejlődve a népjóléti minister urban és a kormány többi igén t. tagjában, amilyen mértékben mi mint emberek, mint szociáldemokraták szeretnők, akkor nem volna fedezet erre. (Erdélvi Aladár: Külön adót szavaztunk meg! — Mozgás. — Rothenstein Mór: Megszólalt az automata! — Erdélyi Aladár: Az lehet! — Jánossy Gábor: De igazat mondott!) Nincs és nem lehet ebben a teremben egyetlenegy képviselő sem. aki azt mondaná, hogy a most előttünk fekvő költségvetési javaslatban az 1927/28. évi költségvetésben ne volnának olyan tételek, amelyeket részint teljesen törölni nem lehetne a költségvetésből és nem volna lehetséges nagyon sok tételt lényegesen redukálni. Nincs, nem hiszem, hogy legyen egyetlenegy ilyen képvi-* selőtársam. Ha pedig van a költségvetésben olyan tétel, amelyre ennek a lerongyolódott, agyonnyomoritott, koldusszegény, megcsonkított magyar területnek nincs szüksége, akkor törölni nem kerülne nagy lelkiismeretlenségbe. De nemcsak a költségvetésben van így, hanem az elmúlt hetekben tárgyaltunk itt egy törvényjavaslatot, amelyre az én igaz és őszinte legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint nincs szüksége ennek az országnak. Mégis megszavazták nagy tapsok között az urak és ez irtózatos összegbe kerül a magyar államnak. Hiszen méltóztatnak tudni, miről vau szó. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem, tudjuk!) A tizenkét páncélautóra gondolok. (Zai és felkiáltások a jobboldalon: Az fáj!) Az fáj, minden fáj, t. kénviselő urak. minden fáj, ami a/ ország adófilléreiből felesleges kiadás gyanánt mutatkozik. Minden fáj, nevezzék azt bárminek, legyen az bármilyen címen is elkönyvelve vagy nvilvántartva a költségvetésben, mert mindenekfelett azt tartom, hogy azoknak a szerencsétleneknek ajkáról, akik mindent feláldoztak, panasz ne hangozzék el, hogy legalább azt a minimális megélhetést adja meg az állam részükre, amely hátralevő néhiáínv esztendejükre emberhez méltó életet biztosít nekik. Ha ennek tetejébe, mint koronát, odahelyezem a hadirokkantak, hadiözvegyeik és árvák részére az. állam által nyújtandó temetkezési segélyt, ugy az sokkal többet mond, mint amenvnyit valamennyien, kik e teremben vagyunk, el tudnánk mondani.. A temetési segély az elhjalt hadirokkant, hadiözveery vagv hadiávv: részére háromhavi jáiiandóiság. Tudná kell, hogy az utóbbi esztendőkben feltűnő naary számban minősítették le a hadi rokkantak eddig megállapított rokkantságát, illetve munkaíképtelenségét kisebbre. Vannak nálam levelek, «melyek arról szólnak, hosry a 75%-os hadirokkantat leminősítették 25%-ra. Olyanok ezek. akik nem veszítették el usryau karjukat, lábukat, de a háború szörnyűsége követkíeztébfn szervi szívbajt kaptak vagy más egvéb külsőleg nem látható betegségben szenvednek. Azok, kiket leminősítettek 25%-ra, sorban pusztulnak
