Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
304 Az országgyűlés képviselőházának 32. venni, kénytelen elmenni a külföldre, Angliába, Franciaországba, Németországba, Olaszországba, vagy más külföldi államokba s ott a munkások nemzetközi szervezete révén munkához jut s ott elősegitik az ő nyomorának megszüntetését, elősegitik elhelyezkedését s segeiyezik őt? (Gulácsy Dezső: És hazatoloncojják!) Méitózttssanak megmondani, bűnnek tariják-e a munkásság részéről a nemzetköziségnek ezt a részét? (Egy hang jobb felől: Ezt nem! — Gáspárdy Elemér: Ha csak ebből állana a nemzetköziség, az jó volna!) Nem megbecsülendő-e, nem tisztelendő-e az a szolidaritás, amelyet a munkásságnak nemzetközi szervei és összeköttetései minden ország munkásaival szemben ezen a téren kifejtenek? (Erdélyi Aladár: Csak az a kérdés, nem kérnek-e érte cserébe semmi mást? — Rothenstein Mór: Háborúra nem uszítanak! — Erdélyi Aladár: Én sem! — Zaj.) Ha tehát — ha nem tévedek — a nemzetköziségnek ezt a részét sem ítélik el, akkor kérdezem önöket teljes tisztelettel: miért támadnak bennünket, miért támadják a szociáldemokrata pártot és miért támadják különösen az általam még eddig ismeretlen képviselő urak felszólalásaik alkalmával napról-napra a szakszervezeteket, amely szakszervezetek szintén a nemzetköziség alapján állanak és vannak megszervezve, amely szakszervezetek az egész világon teljesitik, azt az emberi szempontból eléggé fel nem becsülhető szolgálatot, amelyet én az imént elmondottam? Tudatosan, vagy talán tudat alatt egyes t. képviselő urak miért róják fel nekünk bűnül azt, hogy a mi szociáldemokrata munkásaink vagy a magyar munkásság gazdasági szervezeteket alakit? (Gulácsy Dezső: Ezt nem kifogásoljuk!) Miért méltóztatnak mindig rosszindulattal felénk sújtani a »szakszervezetek« szót? Miért ez a nagy felháborodás? Ennek is ugyanaz a magyarázata, amit az imént elmondottam. Vannak politikusok, akik tudatosan, vannak politikusok aki tudattalanul szolgálatába állanak a magyar tőkének, amely szintén nemzetközi, a tőke védelmére az alulról jövő tömegek igényeinek kielégítése ellen. Hiszen a munkásság akkor, amikor szervezkedik, semmi egyebet nem akar, minthogy megkapja erejének, munkaképességének minden összevonása ellenében a tőke részéről azt, amit neki a tőke önszántából nem' akar megadni. Hiszen, mélyen t. uraim, a magyar munkásosztály, amióta öntudatra ébredt, ugyanúgy tudja, mint a világ minden dolgozó embere, hogy a tőke saját jószántából nem juttat a termelt értékből a termelőnek, tehát ebben az esetben a munkásnak annyit, amennyi részére elég ahhoz, hogy gondtalanul, emberhez méltó életet éljen. A munkásság tehát természeti ösztöne, az élethez való ragaszkodása által űzve kellet, hogy megalakitsa az ő gazdasági szervezeteit. (Petrovácz Gyula: De nem kell ezért a hazát és a vallást megtagadni! — Györki Imre: Egyiket sem tagadja meg! — Rothenstein Mór: Van olyan hazafi, mint bárki az önök pártjában! — Zaj. Petrovácz Gyula: A nemzeti zászlót nem kell cserbenhagyni! — Györki Imre: Nem nagyon hagyták cserbe a háború alatt!) Mélyen t. képviselő ur, én épen az imént kértem egyik t. képviselőtársát... (Rothenstein Mór: A hadvezérek megdicsérték a szervezett munkásokat, mert jobb fegyelmet tanúsítottak, mint a szervezetlenek! — Zaj. — Petrovácz Gyula: Böhm elvtárs megdicsérte! -— Györki Imre: Az is megdicsérte, mert rászolgáltak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! . ülése 1927 március 3i-en, csütörtökön. Esztergályos János: Én az imént már arra kértem az egyik pártjabeli képviselő urat, hogy hagyjunk fel a nemzetgyűlésnek azzal a rossz szokásával, hogy hajánál fogva ráncigáljunk elő olyan kérdéseket, olyan témákat, amelyekre nincsen szükség, amelyek nem idevalók. ilyen pl. a vallás kérdése. (Laj a balközépen.) Ne méltóztassék bennünket olyannal vádolni, amiről nincs meggyőződve. (Petrovácz Gyula: De meg vagycik győződve!) Igaz, mi azt mondjuk ... de különben nem követem Önt ezen a téren. (Derültség. — Egy hang a jobboldalon: Ez a legjobb megoldás.) Miért tehát a támadás, és miért bántják az urak a szakszervezeteket? Hiszen valószínűleg az elmúlt nemzetgyűlésen elhangzott közbeszólások és beszédek reflexe szerint jelentkezik itt ismét a szakszervezetek ellen való támadás, illetőleg a szakszervezetek ellen táplált gyűlöletnek a megnyilvánulása. Nem uj dolog az, amit én mondok, t. Képviselőház. Az elmúlt nemzetgyűlésen a túlsó padokról sokszor hangoztatták, sőt a közelmúlt nap&kban is azoknak az üres padsoroknak tájékáról jött ide egy közbeszólás: igen, de a szakszervezetek idézték elő a bolsevizmust, a szakszervezetek voltak a bolsevizmus melegágyai, a szociáldemokrata szakszervezetek voltak azok, amelyek támogatták a bolsevizmust. Ezzel a kérdéssel, ezzel a láfogással mi már az elmúlt nemzetgyűlésen ismételten leszámoltunk és írásban hitelesen kimutattuk azt, hogy az, hegy a bolsevizmus csupán három hónapig tarthatta magát ebben az országban, elsősorban a szociáldemokrata munkásoknak, a gazdasági szakszervezetekben megszervezett öntudatos munkásságnak köszönhető. (Gulácsy Dezső: Ez már nem áll! — Györki Imre: Ha a szolgabirákon múlott volna, még ma is bolsevizmus lenne, mert mind bolsevista volt, meg az alispánok is! — Zaj a jobboldalon. — Gulácsy Dezső: Melyik? — Györki Imre: Egy-kettőt kivéve mind ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ismét bele méltóztatnak esni abba a hibába anélkül, hogy magával a kérdéssel foglalkoztak volna, hogy az én megállapításomat, miután szociáldemokrata ajkakról hangzik, kórusban egyszerűen tagadásba veszik. Méltóztassanak megengedni, hogy ismét olyan tanút hívjak ennek az állításomnak bizonyítására, akinek tanuságtételét az urak, ha haragusznak is talán erre az intézményre, (Rothenstein Mór: Az nem baj!) mégis meg kell, hogy szivleljenek. Méltóztatnak emlékezni, hogy 1922-ben Magyarországon tetőpontján állt a magyar fehér ellenforradalmi terror és az itteni munkásságnak jajkiáltása, segélykiáltása az egész világra elhangzott. A szenvedések kitörésének jajkiáltását meghallották a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalban, ahol a magyar kormány kiküldöttje is jelen volt. Ez a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal abban az időben Magyarországra küldött egy pártatlan bizottságot annak megállapítására, vájjon megfele-e a valóságnak mindaz, ami panaszként hangzott el a magyar dolgozók ajkáról, mert ők ezeket hihetetlennek tartották. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak ezt a jelentését mindenki elolvashatja, mindenki megkaphatja; elhunyt nemzetgyűlési képviselőtársunk Jászai Samu gyűjtötte össze az anyagot. Nagyon ajánlom az uraknak, ne resteljék és szenteljenek egy félórát, olvassák el ezt a jelentést. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak ez a bizottsága tehát eljött csonka Magyarországra és itt beszélt a munkáltatókkal, mert
