Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. volt a belépő!) Aki a virágot nem szereti, t. képviselőtársam, az csak rossz ember lehet! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Megmondtuk, hogy mit akarunk és megállapítom, hogy azóta, mióta átléptük a Ház küszöbét, nem változtunk, ugyanazok vagyunk, akik voltunk és ugyanazok maradunk, akik vagyunk. Kérdezem, miért tehát e nagy felzúdulás, miért egy központi kéz által irányított ostrom a központi szociáldemokrata párt ellen? Megmondom én egészen nyiltan. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik oldalon tudatosan vagy tudat alatt védelme a kizsákmányoló tőkének, a fölfelé törekvő tömegek igényei ellen (Egy hang a jobboldalon: Ez tévedés!), a másik a klerikális oldalról jövő támadás inditó oka, annak az évszázados sötétségnek mesterséges fentartása az ellen a fény és világosság ellen, amelyet a szociáldemokrácia jelent. (Élénk ellenmondasok a középen\.) Ha igy egymás mellé állitom ezt a két megállapítást, akkor önként következik utána a másik, amelyet közbeszólás formájában — és az általam nagyrabecsült Csák képviselő ur is — szemünkre vetettek az urak, hogy hisz a szociáldemokrata képviselők egyénileg és talán együttvéve sem volnának rosszak, nem volnának veszélyesek, csak az a nemzetköziség ne volna. (Ugy van! Ugy van!) Csak ne volnának nemzetköziek. (Láng János: És vallástalanok!) Kedves képviselő uram, én szeretettel kérem önt, ne méltóztassék a vallás kérdését ebbe a politikai terembe behozni. (Láng János: A nemzet létéhez feltétlenül szükséges! Nem magánügy ez!) Én szándékosan kerülöm a vallási kérdések feszegetését — megvan az okom rá — és arra kérek mindenkit, hogy a terem politikájából hagyják ki a vallást, maradjon a vallás ott, hol annak helye van. (Élénk ellenmondások a középen.— Rothenstein Mór: A mi vallásunk: Szeresd felebarátodat! — Erdélyi Aladár: De még jobban magadat! — Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! Nemzetköziségünket rójják fel bűnül! Mi a mi nemzetköziségünk és miért tartják önök veszélyesnek a mi nemzetköziségünket? A mi nemzetköziségünk a kereszténység alapelvén nyugszik, amikor azt mondja: ember, bárhol élsz a földön, szeresd felebarátodat, miként önmagadat. (Láng János: Ha pedig más véleményen van, közben megpofozod! — Erdélyi Aladár: De mi ezt ugy fogalmazzuk, hogy ezt először itthon kell gyakorolni!) Itthon gyakoroljuk és ezért haragszik ön énreám és mireánk. (Erdélyi Aladár: Kevésbé! Ha majd azt látom, akkor örülni fogok!) Mélyen t. képviselő urak! Miből indul ki a nemzetköziség minálunk? Kiindulási pontja a tőke nemzetközisége. Hiszen nem méltóztatnak talán tagadásba venni, hogy a tőkének nincs hazája? (Erdélyi Aladár: Ebben igaza van!) A tőke nemzetközi és a tőke az egész világon egyforma lelketlenseggel, kíméletlenséggel és kegyetlenséggel morzsolja össze mindazokat, akik a karmaiba kerülnek. Én segítségére leszek az uraknak abban, hogy ezt a mondásomat ne vonják kétségbe, de higyjék el, segitségemre hivom ennek a ténymegállapításnak alátámasztására az általam nagyrabecsült népjóléti minister urat. Át. népjóléti minister ur 1924 január 25-én a következőket mondotta, következőként jellemezte a tőke életrajzát. (Olvassa): »Bizonyos az, hogy a tőke a maga részéről, ha azt mint világjelenséget veszem és karakter iszti kon ját akarom adni, nagy átlagban — azt kell monlése 1927 március 31-én, csütörtökön. 303 dánom — szinte oly szivtelenül és kérlelhetetlenül mozog előre a maga utján, minit ahogy az általa teremtett és a munkások által kezelt gépek mozognak. A gépnek nincs szive. Ha a villamosáramot bekapcsolják és a lendítő erő megindul, az a gép nem tud törődni azzal, hogy egy szegény munkás közel áll hozzá; annak elkapja, a zubbonya ujját, belekerül karja vagy combja a kerekek közé és immár nem gabonát őröl, nem vasat forgácsol vagy cizellál, hanem emberi esantot, húst tép cafatokra és szétfrecscsenti a munkás vérét. Ahogy a gép érzéketlen ezzel szemben, mert letörlik róla a vért, épugy érzéketlen, mint világjelenség, maga a tőke a munkással széniben. Ezért, amiennyiben a törvényhozás meg nem adja a szükséges védelmet, feltétlenül indokolt a munkásságnak szakszervezetekbe való tömörítése, hogy ilymódon legalább megközelítő erőt tudjon szemközt állítani azzal az erővel, amelyet talán más módon nem tudnia arra kényszeríteni, hogy a munkásság nagy érdekeit figyelembe vegye.« Én azt hiszem, elfogadják ebben az esetben tőlem Vass József igen tisztelt népjóléti minister urnák eme mondását annak igazolására, amit az imiént állapítottam meg, hogy a nemzetközi tőkének nincs lelke, hogy a nemzetközi tőke bárhol éri a munkást. — szellemi vagy fizikai munkást — mindenütt kivétel nélkül lelketlenül összezúzza, összemorzsolja és összetöri annak testét és lelkét. Ha tehát az, úriak méltóztatnak ezt elfogadni, méltóztatnak nekem igazat adni és a tőke jellemzésére ezt elismerik, akkor kérdezem az igen t. képviselő urakat, miért tartják bűnnek a nemzetközi tőkével szemben, a nemzetközi tőke lelketlen támadásával szemben a munkásság nemzetközi védelmét? (Gulácsy Dezső: Mi nem tartjuk azt hibának! Az nem bűn!) Mélyen t. képviselő ur, a kipofozást önök kezdték a keresztény jelszóval megcsúfolt politikai kurzus alatt. (Ellenmondások jobbfelől. — Sokoropátkai Szabó István közbeszól.) Sokoropátkai képviselő ur, ne méltóztassék ezt tagadásba venni, ön legjobban tudja, hiszen Sokoróról jött ide ennek a rendszernek a támogatására, amely a tanítók százait, tanárokat, orvosokat, ügyvédeket fosztott meg a kereszténynek csúfolt politikai kurzus alatt, tehát ön is részes benne. Ne támogassa most is ezt a rendszert. (Szabó István (sokoropátkai): Szamueli előbb volt!) Az önök áldozatai közül nagyon sokan idő előtt a sirba szálltak azok miatt az irtózatos üldözések miatt, amelyeket önök követtek el. (Szabó István (sokoropátkai): Hát Kapuvárott és Csornán a piacon mi volt? — Györki Imre: És a siófoki vérfürdő kutya? ' — Szabó István (sokoropátkai): Azok szülték Siófokot!) Ne méltóztassék tehát azt a pofozkodást ellenem felhozni, amit én is súlyosan elitélek, mert nem tartom helyesnek és emberhez méltónak, hogy valaki erőszak utján vegyen magának elégtételt. (Helyeslés.) Ha tehát önök idáig elfogadták a nemzetköziség helyességét a munkásság részéről, menjünk egy lépéssel tovább. Fel kell tételeznem és el kell hinnem önökről, — mert az imént is hangoztatták — hogy szeretik a magyar munkást. (Erdélyi Aladár: Én szeretem a másikat is!) Kérdezem: elitélendő-e a munkásság nemzetközi szervezeteinek magatartása, ha a munkás a régi Nagy-Magyarország, vagy csonka Magyarország területéről, miután itt nem tudja a mindennapi kenyerét megkeresni, miután nyomorog, koplal a gyermeke, és családja, kénytelen a vándorbotot kezébe 42*