Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

. Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1927 március 30-án, szerdán. 291 hanem a községnél kell kezdeni, és amikoir ki­építettük a községi adminisztráció rendszerét, amikor megreformáltuk az alsó közigazga­tást, akkor menjünk fokozatosan felfelé és ke­ressük a korszerű megoldások formáját. Itt vetek fel még egy kérdést és ezzel az idő előrehaladottsága miatt beszédemet be is is kell fejeznem, ámbár maga ez is elég téma volna arra, hogy hosszú ideig foglalkozzam vele, t. i. a tisztviselőképzés kérdését. Mint volt tisztviselő elmondhatom, talán pályatársaim­nak mástól fájna is, hogy igenis a mi ismere­teink nagyon fogyatékosak. 1886-ban hozták meg a törvényt, már abban benne van, hogy egy gyakorlati közigazgatási vizsgát rend­szeresítsen a kormány és ennek a gyakorlati közigazgatási vizsgának letétele után lehessen csak valaki impériumos tisztviselő. Ezt a tör­vényt sohasem hajtották végre, úgyhogy meg­történt, hogy szerencse folytán vagy akármi folytán, de az egyetemi port alig lerázott flu egyszerre impériumos állásba jutott. Én, aki védem a vármegyét és az autonómiát, a hibáira és sebeire is rá merek mutatni. De nemcsak a közigazgatási tisztviselőknél, ha­nem az egész vonalon sürgetem, hogy tessék egyenesen szociálpolitikai irányban is ki­képezni a tisztviselőket! {ügy van! a jobb­oldalon.) Mert nem lehet üres puffogtatásokkal harcbamenni egy elméletileg felfegyverzett, és szakszervezetek élén álló társasággal szemben, nekünk oda fegyverek kellenek, de az okos­ságnak, a tudásnak, -a becsületnek és a józan munkának fegyverei. Igenis sürgetem a vár­megyei reformot is ilyen irányban és sürgetem a demokratikus haladást is, de lépésről-lé­pésre. Ennyit jelent az én konzervatizmusom. Egyszer talán majd megtudom magyarázni azt is, ha időm lesz hozzá, hogy milyen relációban vannak az én elveim a liberális és demokrata gondolattal, most azonban nincs időm hozzá. A költségvetést egyébként az általános tár­gyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Bejelentem a t. Háznak, hogy a folyó évi február hó 25-én a komáromi választókerület­ben időközi választáson megválasztott báró Percnyi Zsigmond, a csongrádi választókerü­letben megválasztott Greskovics József, a gyön­gyösi választókerületben megválasztott Ho­dossy Gedeon, a magyaróvári választókerület­ben megválasztott Darányi Kálmán, a móri választókerületben megválasztott gróf Hu­nyady Ferenc, a zalaszentgróti választókerü­letben megválasztott Gyömörey Sándor, az egri választókerületben megválasztott Haller Ist­ván, a rétsági kerületben megválasztott Zsit­vay Tibor, a veszprémi választókerületben megválasztott Dréhr Imre, továbbá a folyó évi február hó 26-án a sajószentpéteri vá­lasztókerületben időközi választáson megvá­lasztott Dezseőffy Aurél, a paksi választókerü­letben megválasztott Zlinszky István, a szé­csényi választókerületben megválasztott Krúdy Ferenc és a kápolnai választókerületben meg­választott Krisztián Imre országgyűlési kép­viselők választása óta a panasz beadására az 1925:. XXVI. te 106. §-ániak 1. bekezdésében elő­irt 30 napi határidő folyó évi március hó 27-én, illetve 28-án letelt. Minthogy a m. kir, közigazgatási bíróság­tól a mai napon kapott értesítés szerint az egri választókerületben megválasztott Haller Ist­ván és a paksi választókerületben megválasz­tott Zlinszky István képviselő urak ellen pa­naszt adtak be, ezeknek a képviselő uraknak igazolását a Ház az 1925:XXVI. te. 132. $-ána k 3. bekezdése értelmében a panaszok elintézéséig függőben tartja, a többi képviselő urat pedig, minthogy ellenük sem panaszt, sem kifogást nem tettek, a végleg igazolt képviselők név­jegyzékébe iktatja. Most pedig előterjesztést teszek a legköze­lebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 31-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki az 1927/28. évi költségvetés folytatólagos tárgyalása, valamint az 1926/27. évi költségvetésen kivül^megálla­pított beruházásokról és azok fedezéséről szóló pénzügyministeri jelentés tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szabó Imre képviselő ur összeférhetlenségi bejelentést kivan tenni. A képviselő urat a szó megilleti. Szabó Imre: T. Képviselőház! A szokástól eltérően kénytelen vagyok ennél az összefér­hetlenségi bejelentésnél az egész anyagot ide­tárni a t. Ház elé és nemcsak szigorúan a be­jelentésre szorítkozni. Kénytelen vagyok erre azért, mert egyrészt az összeférhetlenségnek olyan raffinait formáját kivánjuk szóvétenni ma, mellyel az utóbbi években széltében-hosszá­ban találkozunk ugyan a gazdasági élet min­den vonatkozásában, de amelyet megfogni alig lehet, vagy ha meg tudjuk fogni, alig lehet az Összeférhetlenségi törvény keretei közé vagy annak hatása alá odaszorítani. Bővebben kell ezzel a kérdéssel foglalkoznom másodsorban azért is, mert gyakorlati tanasztalatom, hogy amikor egy-egy ilyen összeférhetlenségi beje­lentés megtörtént, akkor a vonatkozó - adatok­nak, okmányoknak elkenése, elkendőzése és a vonatkozó ügyeknek^ elmosása történik, úgy­hogy mire az összeférhetlenségi bizottság s az illetékes fórumok az ügy megfelelő kezelésé­hez hozzájutnának, akkorára ezekre az ügyekre rendszerint már nagyon nehéz világosságot de­ríteni. Az utóbbi években sok uj üzleti vállalko­zás alakult. Láttuk, hogy a háború és a forra­dalmi összeomlások után olyanok is az üzleti vállalkozás terére léptek, akiknek ezen a téren semmi keresnivalójuk sincs. Sem szakértelmük, sem előképzettségük, semmiféle vonatkozás és semmiféle tény őket erre a pályára nem képe­siti. Látjuk, hogy sok u j vállalkozás alakult, amely sok ideig vegetálván, vagy kormánytá­mogatás, vagy más anyagi eszközök felhajszo­lásával nróbálkozik, végül nincs más menek­vés, minthogy fognak egy-egy zsidó éceszgé­bert, aki esetleg talán kivezeti őket a sárból. Viszont látjuk azt is — és ez a legfeltűnőbb — hogy az u. n. keresztény reneszánsz korában azok a vállalkozások, amelyek bár régiek, de a mostani őrült versenyben haladni és előre­jutni nem tudnak, hogy mégis érvényesülhesse­nek igen sürür, majdnem minden esetben ke­resztény előkelőségeket fognak maguknak, mint befolyásos egyéneket, akiket részben cégtáb­lául használnak maguknak, részben arra hasz­nálnak fel. hogy ezeken az egyéneken keresz­tül jussanak el oda, ahova máskülönben eljutni nem tudnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom