Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

292 Az országgyűlés képviselőháza nah 31. ülése 1927 március 30~án, szerdán. Ezeknél az üzleteskedéseknél a jelszó minden körülmények között az, hogy elsősorban keresni és mindenáron keresni. Látjuk azt is, hogy ez a kereseti láz magával ragadja a politikusokat, a közéleti tényezőket, olyan embereket, akiknek ezen a téren csak a morális süllyedés árán van keresnivalójuk. Látjuk, hogy aktiv vagy volt törvényhozók állanak oda az üzleti vállalkozások támogatására anélkül, hogy ezekhez az üzleti vállalkozásokhoz a legkevesebb szákértelmet is megszerezték volna. Amikor ezeket az adatokat kutatjuk, rájövünk arra, hogy most már nemcsak aktiv politikusok, hanem olyan emberek is belekerülnek ebbe az üzleti életbe, akiknek nagyon vigyázniok kellene arra az erkölcsi tőkére, amellyel rendelkezniük kell. Mert ez olyan közkincs, olyan közvagyon, hogy azt nekik minden körülmények között és mindenekfelett meg kellene őrizniök. Meg kell ezt őrizniök az olyan embereknek, akik a politika lépcsőjén közméltóságokhoz jutottak el, a közt képviselik, olyan fórumon, olyan pódiumon, ahol a maguk egyéni integritásán kivül a közérdek képviseletében is tekintettel kellene Ienniök arra a pozicióra, ahová őket a sors, illetőleg politikai szereplésük eljuttatta. Ebben az esetben az én bejelentésemmel kapcsolatban arról van szó, hogy az illető, aki ellen a bejelentést teszem, a képviselőház egyik alelnöke. Az eset súlyos és épen e súlyossággal kapcsolatos felelősséget tekintve, azt kell mondanom, hogy a képviselőház elnöki, illetőleg alelnöki méltósága nemcsak azt jelentheti, hogy ezzel jogok, anyagi előnyök járnak és közmegtiszteltetés jár, hanem hogy ezzel a pozicióval igenis együtt jár egy kötelesség is, az, hogy maga az illető, aki ide jut, őrizze meg ennek a pozíciónak tekintélyét. T. Ház! Legutóbb tárgyaltunk itt egy javaslatot, amelyet egyik képviselőtársam : találóan a biztosítók kartelliét biztositó törvényiavaslatnak nevezett el. Mikor ez a törvényjavaslat idekerült, akkor egyidejűleg kezembe került a Pénzügyi Compass. Már az első percekben megdöbbentem, amikor ebben a Pénzügyi Compassban olyan adatokat találtam, amelyek az én előbbi állításaimat súlyosan támasztják alá. Lapozgatva ebben a könyvben, azt láttam, — ami különösen megdöbbentett — hogy nagv keresztény emberek összeáll anak nagy zsidókkal és nyugodtan meg tudnak húzódni a húsosfazék, a hasznothajtó vállalkozások árnyékában, ugvanakkor, amikor künn az életben a kis keresztények a kis zsidókat hajszolják és egymástól igyekeznek elvenm a kis, sovány koncokat. De látom ebben a Pénzügvi Compassban azt is, hogv nemcsak a nagy keresztények és nagv zsidók kerülnek itt együvé, hanem együvé kerülnek a nagy magyarok a nagv idegenekkel, a külföldi nagv+őkések a belső magyarországi nagytőkésekkel, vagv olyanokkal, kiknek nem pénzben, hanem erkölcsiekben van a tőkéjük. Maga ez a tény is megdöbbentő és szomorú világot vet arra a mérhetetlen lecsúszásra amelyet erkölcsiekben különösen a háborúnak szoktunk betudni. De mikor tovább olvastam ezt a könyvet, — s rneji- kell mondanom, hogy miuttáln élvezetesnek találtam, szorgalmasan olvasgattam — még megdöbbentőbb adatokra bukkantam rá. Mikor az U betűhöz eljutottam, az 1121. oldalon találtam a következő bejegyzést (olvassa): »TJjnesti Gyapiufonó és Szövőgyár R. T., ezeelőtt: Finom Posztógyár, Kopeczky és Fiai R. T. — Igazgatósági tagok: Huszár Károly elnök, dr. Angyal Pál, Augenfeld Lajos, Altenstein Frigyes, dr. Görgey István, dr. Krausz Viktor és báró Radviáinszky Albert. Ügyvezető igazgató: Láng Imre. Felügyelőbizottsági tagok: Gottlieb Nándor, dr. Friedrich Tivadar, Hiebsch Miksa, Katona Béla, Vágó József.« Amint tehát az előbb emiitettem, a nagy magyarok itt megtalálták egymást a nagy idegenekkel azért, hogy egy üzleti vállalkozás élén a maguk közgazdasági tevékenységét kifejthessék. Miután azonban én nem szeretek senkit sem alaptalanul vádolni s nem akartam abba a helyzetbe kerülni, hogy valakit alaptalanul megvádoljak, magam utána néztem a cégbÍróságnál ennek a dolognak. A pestvidéki törvényszék, mint cégbíróság XI. kötetének 32. lapján a bevezetett cégek adatai között a következőket találtam (olvassa): »A cég folyószáma 629/1. — Bejelentés kelte és száma: 1923 július 4. A cég neve: Finom Posztógyár Kopetziky és Fiai Rt. Újpest. Alapszabálymódositás: A cég folyószáma 629/9. Bejelentés kelte és száma: 1926 július 18. A cég neve: Újpesti Gyapjufonó és Szövőgyár Rt Németül: Neupester Wollspinnerei und Weberei A.-G. A részvények száma és névértéke: 100.000 darab részvény á 10 pengő. Részvénytőke: 100.000 pengő tőketartalék, alapítása után 100.000 pengő. Igazgatóság tagjai: 1. Huszár Károly, még az eredeti Kopetzky cégnél bejegyezve — és tovább fel vannak sorolva azok, akiket az előbb emiitettem, hozzájuk toldva még báró Radvánszky Albert, ez utóbbi csak az alapszabálymódositás után, tehát 1926 július óta. T. Képviselőház! Ennek a megdöbbentő adatnak nyomán elindulva, a következőket állapítottam meg. Ez a cég az államtól a következő kedvezményeket kapta, (olvassa): »Az öszszes gépek, tehát szövődé, selfaktorok és dinamógépek vámmentes behozatalát. Kapott tízéves adókedvezményt. (Huszár Károly: A törvény adja meg!) Az összes építési anyag és egyéb szállításai után cirka 50 millió rafakciát. Az 1924/24. évben — tehát olyan időben, amikor ilyen behozatali engedélyeket senki sem kapott, vagy ha kapott valaki, akkor ehhez igen-igen súlyos állami érdekek fűződtek, vagy pedig, amit abban az időben nem egyszer itt felhoztunk, igen súlyos panamák fűződtek — ez a cég a következő behozatali engedélyeket kapta. ^olvassa): »Behozatali engedélyt kapott 129.255.52 svájci^ frank értékű cseh posztóra; 12.707.96 dollár értékű lengyel eredetű posztóra; 418.814.640 osztrák korona értékű posztóra, 90.020.24 svájci frank értékű prcschwitzi posztó és szövetárura, nyers állapotban.« Ennek az utóbbi árunak nagy részét feldolgozatlan állapotban azonnal tovább is adta a Meyer Testvérek budapesti cégnek. T. Ház! Amint mondottam, 1923—1924. évben ilyen behozatali engedélyeket csak nagyonnagyon erős befolyásra lehetett kapni, ha ugyan kapott valaki. Egyébként ezekre a behozatali engedélyekre vonatkozólag az összeférhetlenségi bizottságnak valószínűleg majd módja lesz bővebb felvilágosítást kapni Wiszler Hugó ministeri tanácsos úrtól a kereskedelemügyi ministeriumban. Meg kell itt jegyeznem azt is, hogy adataim kutatása közben rájöttem arra, hogy ennek a cégnek a terhére — annak ellenére, hogy ilyen nagy, hatalmas előnyökhöz jutott az állam révén — az utóbbi évben egy hallatlan nagy forgalmiadó-csalást állapított meg a budapesti kerületi pénzügyigazgatóság, amelynek aktái most, ezidőszerint