Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. egyebet, mint pártszempontokat, vak engedelmességet és meghunyászkodást a párt keretein belül. (Malasits Géza: A csendőrség nem bázis! — Egy hang jobbfelől: Majd erről beszélünk!) Igen t. képviselőtársamnak igaza lehet abban, hogy a politikai élet terén megedződött idegeket ez nem érint, az ilyenek észrevétlenül haladnak el e frázisok mellett, mi még ujak azonban nem vagyunk annyira beleedződve a politikai életnek ebbe a frazeológiájába, hogy ne tartanám kötelességemnek, — habár kijelentem, hogy senkitől nem kértem és senkitől nem kaptam felhatalmazást arra, hogy mások nevében is beszéljek, mégis veszem magamnak azt a bátorságot, hogy többesszámban szólok, majd aki nem azonositja magát velem, az tiltakozni fog ellene — hogy kijelentsem: méltóztassanak tudomásul venni, hogy mi igenis öntudatosan és céltudatosan lettünk Bethlen István közkatonái; mi a kormány hivei vagyunk, nem vagyunk azonban senkinek vak eszközei, de szolgái az Istenen kivül csak a hazának és a nemzetnek vagyunk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezeket csak azért mondtam el, ismétlem, mert érintve érezték magukat többen is barátaim íközül, akiket a nép bizalma először tisztelt meg azzal, hogy ideküldött. Várnai Dániel t. képviselőtársam azt mondja, hogy mi most jövünk az életből a tömegek közül, hoztunk-e tehát magunkkal uj gondolatot, uj tervet, uj irányt. Uj gondolatokat szülni csak századok szoktak, ez csak nagy zseniknek adatott meg, ezt nem is vindikáljuk magunknak. De igenis tapasztalatokat hoztunk ide, olyan tapasztalatokat, amelyek meghazudtoják azokat, amiket a t. túloldal állit. Én a nép között éltem, a népnek a szolgája voltam, mert a népben láttam a hazát és a nép szolgálatában a kötelességem teljesítését. (Éljenzés a jobboldalon.) Ismerem a népet, tudom, hogy nem azok a sokat hánytorgatott szabadságjogok fogják biztosítani a nép jólétét, hanem a szociálpolitika, de ez sem abban az értelemben, ahogy azt a t. túloldal értelmezi. Nagyon sajnálom, hogy nincs alkalmam és időm ezt a kérdést elméleti alapon is fejtegetni, mert hiszen aziok, akik szociológiával elméleti alapon is foglalkoznak, tisztában vannak lényegével és átalakulásával a történelmi idők folyamán, s azok nem szisszennek fel olyan nagyon érzékenyen, amikor a szociáldemokrata oldalról erős támadásolkban részesül a polgári társadalom, a polgári pártok, valamint a tőkés termelési rendszer. Igaz, hogy évszázadok óta nem volt olyan mélyreható szellemi, filozófiai, társadalmi és közgazdasági mozzanat és irány, amilyet a szocializmus kiváltott az eimberi társadalomból. Ennek magyarázatát, okait, forrását a történeti idők méhében messze kellene keresnünk és annak, aki a szociológiával elméletileg is foglalkozni akar, ajánlatos is, hogy ezt tegye. A gyakorleti politikára nézve azonban azt hiszem, egyedül az az időpont mérvadó, amikor Marx Károly tanítása mint hatóerő lépett be a társadalomba, — amint ezt Magyarországon egy szociológus, Jászi Oszkár, mondotta — mert ettől kezdve fontos az, hogy ismerje mindenki, aki szociálpolitikával foglalkozik a szociológiának, Marx Károly tanításának legalább alapgondolatát és alaptételét. Délelőtt Propper Sándor t. képviselőtársam emiitette a történelmi materializmus tanát. Tulaj donkéülese 1927 március 29-én, kedden. 287 pen a Marx-féle ideológiának és az egész szociáldemokrata tannak alappillére ez a történelmi materializmus, amelyet Marx csak érint »Zur Kritik der politischen Ökonomie« cimü munkájának előszavában, de kiépítettek tovább Engels és az ő követői, A történelmi materializmus örök törvényszerűségeket akar kutatni és meg is találni a társadalomnak, a gazdaságnak és az államoknak életében. Egyetlen egy tényezőről feledkezik meg: az emberi természetről és az emberi öntudatról. (Felkiáltások a jobboldalon: A lélekről!) Mert máskülönben ez a tan maga — amint néha jellemezni szokták — őrültség, de van benne rendszer. Egy feltétlenül rendszeres tan, amely hatását annak köszönheti, hogy mint ellenmondást nem tűrő, úgyszólván vallási képlet, jelenik meg az emberi társadalomban. A Marx-féle tan nagy tömegeknek tudatalatti és névtelen vágyait öltözteti filozófiai formába és azzal a jelszóval lép elénk: több élvezet és kevesebb munka. Ennek nyomán jár azután a tömegeknél az erkölcsi felháborodás, amely szintén mint egy vallási képlet öltözik fel egy abszolút dogmatikus megjelenésr ben és mint ellentmondást nem tűrő igazság jelenik meg. Ezen a nyomon indulva Marx felállít két tételt. Az egyik az, hogy a tőkés társadalom, a tőkés termelési rendszer és a polgári társadalom a saját megsemmisitésének előfeltételeit is kitermeli magából. (Malasits Géza: Ugy van! Ez igaz!) Ez Marx tétele; azt hiszem, tisztán fejeztem ki magamat. (Esztergályos János: Látják urak, ha valaki olvas! — Élénk derültség. Elnök csenget.) T. képviselőtársam, nekem van bátorságom megmondani azt in, mikor az én véleményem szerint az uraknak nincs igazuk, de biztosítom önöket arról, hogy azt is lesz bátorságom megmondani, amikor az uraknak igazuk van. (Szabó Sándor: Hát ehhez mit szól János barátom? — Esztergályos János: Én örülök neki! Őszinte férfiú! — Egy hang a jobboldalon: Ilyen a régi vármegye! Onnan való! — Peyer Károly: Isten éltesse soká! — Szabó Sándor: A vármegyei szakszervezet!) Sajnálom, hogy az időm kevés és azért kell igy csak végigfutnom ezeken a kérdéseken. Most már méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam azokra, akik elméletileg is foglalkoztak ezzel a tannal. Ugy-e, ezt a tant revideálni kellett? Már Liebknecht, már Bernstein sem ezen a nyomon járt. Mert Marx azt mondta, hogy el kell következnie annak az időnek, amikor a társadalmi alakulatban kifejlődött erők szétrobbantják a polgári társadalmat és megteremtik a kollektív társadalmi rendet. Minthogy látták, hogy ez nem következik be, hirdették, hogy a forradalom fogja majd szétrobbantani a polgári társadalmi rendet. Majd ennek a forradalomnak tápot, időt és alkalmat fog nyújtani a háború vagy a legközelebbi világfelfordulás, amint ezt azután meg is próbálták Oroszországban. Azt is igen jól fogják tudni odaát az urak, hogy Gustav Le Bon megjósolta előre, hogy lesz majd egy szerencsétlen ország, ahol ezeknek a tanoknak gyakorlati értékét ki fogják próbálni és ott nemzedékek sínylődnek és sorvadnak majd el ezeknek a tanoknak következtében. Ez volt az az irány, amely a forradalmat hirdette. Már a többiek belátták ennek a tannak lehetetlenségét és azt mondták: Gegenwartspolitik. Németországban mondták azt, hogy a mindennapi élet politikai feladataival 40*