Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
286 Az országgyűlés hépviselőházá,nah 31. ülése 1927 március 30-án, szerdán. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) De idehozhatnék száz és száz más ilyen esetet is. Kisérlet történt részünkről, hogy megpróbáljuk ezeknek a fegyelmi Ítéleteknek újrafelvételét, imitt-amott .sikerült is ez 4 de hogyan? Megindult az újrafelvételi eljárás, azonban ugyanaz elé a fegyelmi biróság elé került az ügy, amely az előbbi marasztaló Ítéletet meghozta. Én nem várhatom el senkitől, hogy önmagát dezavuálja és hogy ugyanaz a bizottság önmagával, előbbi Ítéletével ellenkező, egészen más itélett hozzon. Ez nem eljárás, ezt nem szabad csinálni olyankor, amikor a vasút elismeri, hogy bizonyos elitélteknek joguk van arra, hogy az ujrafelvételt kérjék és pedig joguk van azért, mert a fegyelmi ítélet szemmelláthatólag nem volt elég alapos és nem volt eléggé átgondolva. Ismétlem, nagyon sok a panasz, sok a ke serüség a fegyelmi elbocsátott vasutasok között. Hiszen nagyon sokan vannak közöttük, akik egész életet töltöttek az államvasutaknál, akik egy egész élet munkáját adták az államvasutaknak, akik azt remélték, hogy 25—30—35 évi szolgálat után meg fogják kapni nyugbérüket s akik most ettől is elestek, semmiségek miatt, besugások alapján, bpsszuállásból. Mondom, nagyon sokan vannak ilyenek s ezek megérdemlik azt, hogy ügyüket ujrafelvétel alá vegyék; állapítsa meg egy olyan bizottság, egy olyan független fegyelmi biróság, amely az előző Ítéletek meghozatalában nem vett részt, hogy mi történt és ha csak a legkisebb mentő körülményt találja, vegye le ezeknek a fegyelmi ítéleteknek terhét az elitéltekről, mert ha igazságtalanságok történtek és ha csak egyetlenegy ember érez keserűséget az országban \ ezek miatt az igazságtalanságok miatt, méltóztassanak elhinni, hogy az nem használ az ország érdekeinek, ez is olyan gomba, amely gyűjti maga körül a jogos elégedetlenséget és amely kifejlődve, előbb-utóbb megbosszulja magát. Engedjék meg azt az ismételt bejelentésemet, hogy ezzel az üggyel mi itt foglalkozni fogunk nem egyszer még, haneni többször, mindaddig, amig valamit el, nem érünk ezeknek a rétegeknek javára. Most pedig a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra (olvassa): »A képviselőház utasítja a kereskedelemügyi minister urat, hogy a politikai okokból állásukból elbocsátott vasúti tisztviselők, munkások és alkalmazottak fegyelmi ítéleteit hivatalból^ vegye revízió alá. A revízióra hivatott bíróságok tagjai nem lehetnek azok, akik az első fegyelmi bíróságok tagjai voltak vagy a fegyelmi ítéletek meghozatalában közreműködtek. A fegyelmi bíróságok revíziós tárgyalásain az érdekeltek részt vehetnek és észrevételeinket jegyzőkönyvbe kell venni.« Végezetül pedig teljesen azonosítom magamat gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak azzal a kijelentésével, hogy ez a költségvetés nagyon gazdag a szegény országhoz képest. Ezt a költségvetést nem birja el ez a szegény ország, mert az adóztatást nem hogy tovább fejleszteni nem lenne szabad, hanem a mostanit is már erőteljesen le kell fokozni. Ehhez még hozzáfűzhetem azt, hogy ebben a költségvetésben is leplezetlenül megnyilatkozik a kormány lelkisége és szellemisége, az, amely nagyon keveset, sőt részben semmit, de semmit sem törődik az ország munkálkodó népességének ügyeivel. Én egy ilyen kormányzat számára nem szavazhatok meg eszközöket, meg olyan eszközöket sem, amelyek múlhatatlanul szükségesek a kormányzat továbbviteléhez. Teljes bizalmatlansággal vagyok a kormány iránt s igy a költségvetést még általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! A véletlen ugy hozta magával, hogy épen én, egy homo novus vagyok feliratkozva Várnai Dániel t. képviselő ur után, aki az uj képviselőket aposztrofálta. Ezzel a témával akarok többek között foglalkozni és ezért méltóztassanak elnézni, ha azt az előre kigondolt gondolatsorozatot, amellyel a t. Ház előtt foglalkozni akartam, elejtem és ha talán felszólalásom némileg hézagos és nem is lesz egészen logikus. Az országgyűlés előtt fekszik ennek a szerencsétlen lefaragott országnak, ennek az elgyötört és méltatlanul megalázott kis nemzetnek nagy költségvetése. A Ház minden tagjának a költségvetés elfogadása, az anyagi eszközöknek a kormány rendelkezésére való bocsátása vagy megtagadása tárgyában kellene határozni lelkiismerete, tudása vagy pártállása szerint. Én kizárólag a lelkiismeretemmel vetettem számot és legelső sorban is kijelentem, hogy a költségvetést nyugodt lelkiismerettel általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Én olyan munkakörből jöttem ide, ahol nem a számok voltak a legfontosabb tényezők, általános áttekintésem tehát ma még épen ugy nem lehet teljes és tökéletes, mint ahogy nem tud szélesebb látóhatárt felölelni annak a szeme, aki még csak a hegy lábánál áll. Ha a gondviselés kedvez erőimnek és akaratomnak nem szegi szárnyát az előrehaladott korral járó gyarlóság és optimizmusomat nem teszi tönkre a kiábrándulás vagy elfásulás, akkor talán majd én is felfelé jutok a tudás és a tapasztalás hegyén, úgyhogy átfogóbb elmével és élesebb tekintettel tudok látni és élesebb tekintettel tudom megítélni azokat az általános vonatkozásokat és hatásokat, amelyeket egy állam költségvetése politikai, közgazdasági, kulturális és szociális életére jelent. Azt gondolom, hogy ez nagyon nehéz és nagy feladat. Egyes részletkérdéseknek kiszakitása és általánosítása nem nehéz dolog, rám nézve azonban megnyugtató eredménnyel nem járhatna, habár talán a népszerüségszerzésnek alkalmas eszköze is lehetne. A költségvetés általános vitája alkalmat adhatna arra, hogy egy kormányzatot és kormányzati rendszert általánosságban tegye bírálat tárgyává a Ház minden tagja. Az én felszólalásom nem ezen a mesgyén fog mozogni, én nem mondok nagy politikai programmokat felölelő parlamenti beszédet, felszólalásom csak néhány glossza akar lenni a költségvetés margóján, néhány gondolatot akarok továbbfüzni, amelyek még eredetiségre sem tartanak számot és néhány olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyek a költségvetés szemlélete és az ebben a Házban elhangzott beszédek nyomán bennem is gondolatokat keltettek. A parlamentáris életnek lényegéhez tartozik a párthoz való tartozás, vagy ahogy mondják, a pártpolitika. Méltóztassanak megengedni, hogy én, mint uj ember is ebből a szempontból is mondjak valamit épen azért, mert a t. túloldalról minket, uj embereket ugy aposztrofálnak és ugy állitanak be, mintha minket csendőrszuronyokkal, brutalizált tömegek szavazatával, hatósági korrupcióval tereltek volna ide, és mintha mi nem ismernénk