Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Àz országgyűlés képviselőházának 31. tani, hogy ha a Máv. nyári szezonja — amint nekem mondották — sikeres lesz, felesleg mutatkozik vagy jó lesz a bevétel, akkor a nyugbéresek helyzetén javitani fognak. A Máv. múlt nyári szezonja — hogy ugy mondjam — igen jól sikerült, bevételi többletre tett szert, bizonyos kicsiny mértékben javítottak is a nyugberesek helyzetén, de ez is ugy történt, hogy tüskéket hagyott vissza a nyugberesek egy részének szivében, mert nem javitottak semmivel sem azoknak a nyugb éréseknek illetményein, akik a 15. szolgálati évet még nem töltötték be és nem javitottak egy fillérrel sem azoknak az illetményein sem, akik a 65-ik életévüket már betöltötték. Ezek is joggal kérik, követelik, hogy a kormányzat legyen tekintettel rájuk, hiszen olyan szörnyűségesen minimális az a nyugb érilletmény, amelyet kapnak, hogy abból a száraz kenyérre is alig telik. A megrokkant munkás pedig, aki végre a nyugbéréhez jut, épen azért jutott a nyugbérállamányba, mert megrokkant, nem tnd többet dolgozni, nem mehet máshová, magánvállalkozáshoz, hogy ottani keresményével igyekezzék fölkerekiteni nyugbérilletményét, hiszen a magánvállalkozás az erőteljes munkást sem tudja ma sokszor alkalmazni, hogyan alkalmazná hát a rokkantat, aki számára csak csekély hasznot hajt. Ezeket a panaszokat orvosolnia kell a kormánynak annál is inkább, mert módja van erre. A Máv, ugyanis feleslegeket mutat ki és ezek a feleslegek biztosítva vannak a jövőre is. Ha fordíthatnak összegeket beruházásokra, — mint ahogy fordítanak is a költségvetés szerint — fordítsanak összegeket az aktiv munkások illetményeinek megjavítására is és javitsák meg a nyugbérilletményeket is. Szinte hihetetlen, hogya Máv.-nál egy 50 esztendős munkabérszabályzat van még mindig érvényben, amelyet toldoznak-f old óznak, amelybe beleírnak, amelyen módosítanak és amely már ugy néz ki, mint talán — a katonaviselt t. képviselő urak méltóztasanak erre visszaemlékezni — egy régi katonai szolgálati szabályzat, amelybe egy csomó szakasz, módosítás van beírva. így néz ki tehát az 50 esztendős vasúti munkabérszabályzat, pedig, sajnos, a legtöbb esetben ennek a szabályzatnak alapján bánnak el a munkásokkal. Elérkezett az ideje annak, hogy a Máv. és a kereskedelemügyi ministerium elmenjen a teljesítőképesség végső határáig, hogy az aktiv munkásokon és a nyugberesek helyzetén segítve legyen. Én épen ezért a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra (olvassa); »A képviselőház utasítja a kereskedelemügyi ministert, hogy a tárcája keretébe tartozó nyugberesek viszonyiát a következő ailaplelvek tekintetbe vételével haladéktalanul rendezze: 1. A nyugbérpénztár alapszabályaiban biztosított nyugbérek a teljes összeg erejéig folyósittassanak. 2. Szüntettessenek meg az a) és b) csoportban felállított és a különböző években nyugbérezettek közötti megkülönböztetések. 3. A baleset folytán elszerencsétlenültek, és igy munkaképtelenséggel nyugbérezettek nyugbérjárulékába a baleseti járadék ne számittassék be. A balesetet szenvedettek kapják meg az őket megillető nyugbért és kapják meg külön a baleseti járadékot is.« Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a pontnál megjegyezzem a következőket: A Máv. azt a lehetetlen gyakorlatot követi, hogyha KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ. n. ülése 1927 március 30-án, szerdán. 285 valamely munkás baleset folytán elszerencsétlenedik, munkaképtelen lesz, akkor azt áthelyezik a nyugbérezettek állományába s azután elkezdenek számolni, megállapítják mennyi lehet ennek a nyugbére és mennyi a baleseti járadéka. Ha az egyik nagyobb vagy kisebb a másiknál, akkor kiegészítik, de csak az egyiket s vagy a nyugbért, vagy a baleseti járadékot adják meg neki, nem mind a kettőt, amihez pedig jogigénye van, s mintahogy példáiul Ausztriában történik, ahol, ha egy munkás baleset folytán munkaképtelenné válik, megkapja a nyugbérét s megkapja ezenkivül baleseti járadékát is. Ezt a gyakorlatot nem követi a vasút; ezt a gyakorlatot teljes joggal követelik a nyugbérezettek. (Gr. Hunyady Ferenc: Milyen megterhelést jelent ez az államra?) Nem lehet sok balesetet szenvedett, nagyon kevés lehet, igazán talán 2—300.000 pengőt sem jelentene évenként. (Tovább olvassa): »4. A nyugbért élvező nyugbérpénztári tagok részére folyósittassék a családi pótlék ugyanolyan eljárás szerint, amint azt a nyugdíjintézeti tagok megkapják. 5. A Máv. tulajdonában lévő lakásokból ne lakoltassák ki azokat a nyugbérpénztári tagokat, akik nyugbérezésük alkalmával a Máv. lakásaiban laktak. Ottlakhatásuk biztosittassék a mai lakáshiány megszűntéig. 6. A nyugberesek részére is folyósittassék lakáspénz. 7. A nyugberesek igény jogosultságát terjesszék ki mindazokra a kedvezményekre, amelyekben a tényleges alkalmazottak részesülnek. 8. A nyugbérpénztár alapszabályain netán eszközlendő előnyös változtatások a már előbbi nyugbérezettekre is kiterjesztendők.« Legyen szabad még igen röviden kiterjeszkednem a fegyelmi utón elbocsátott vasutasok ügyére is. Köviden azért, mert a tárca tárgyalásánál lesz módunkban ezzel a kérdéssel bővebben is foglalkozni. Most csak azt méltóztassanak megengedni nekem, hogy rámutassak arra, hogy igazságtalannál igazságtalanabb ítéletek fosztották meg állásuktól, nyugdíjuktól és nyugbérüktől is államvasuti tisztviselőket, munkásokat és alkalmazottakat. A diktatúra bukása után kezdődött meg a fegyelmi leguillotinozásoknak ez a rendszere; ez folyt kéthárom esztendeig és ez olyan munkásokat is megfosztott állásuktól és nyugbérüktől, akikre semmi olyan bűncselekményt bebizonyítani nem lehetett, amelynek alapján elbocsátásuk jogosult vagy megindokolható lett volna. Nem akarom idehozni ezeknek az eseteknek százait, pedig idehozhatnám, méltóztassanak azonban megengedni, hogy ráutaljak egy olyan ítéletre, amely az elitéltet megfosztotta állásától és nyugbérétől azért, mert a szolgálati szabályzatba ütköző és annak ezen és ezen pontja szerint minősülő, állásához nem méltó magatartásával elkövetett szolgálati vétségben találtatott vétkesnek. Ezt az ítéletet 1921-ben hozták; akit elitéltek, annak javára a diktatúra bukása után, 1919 októberében maga az államvasút kiadott egy bizonyítványt, amelyben azt igazolja, hogy »X. Y. csoportvezető géplakatos az államvasutaknál alkalmazva volt 1917-től 1919 szeptemberéig és ez alatt az idő alatt magát teljes megelégedésünkre viselte, ellene semmi kifogás fel nem hozható.« Ennek a bizonyítványnak felmutatása nem használt semmit, az illetőt elitélték, elvesztette alkalmaztatását s elvesztette nyugbérét is. 40