Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1927 március 30-án, szerdán. 273 volna egyéb, mint rendes közigazgatási tisztviselő, aki vezeti a rnszinszkói közigazgatást, azonban teljes függésben a prágai központtól. Szóval, ha ezt a törvényjavaslatot a cseh parlament törvényerőre emeli, ezzel a Cseh-Szlovák köztársaság teljes ellentétbe jut a reá irányuló kisebbségi szerződésben vállalt kötelezettségégeivel egyoldalúan szembehelyezi a maga akaratát. A másik épületes példát Románia szolgáltatja. Közismert dolog, hogy az úgynevezett román agrár-reform, amely a Magyarországtól Románia által elszakitott részekre érvényes, egyáltalában nem közgazdasági elveken épül fel, hanem minden intézkedésében kizárólag a magyarság depösszedálására tör. (Szilágyi Lajos: A rablás elvén épült fel!) Ennek az agrárreformnak iegigazságtalanabb és legkegyetlenebb intézkedésével szemben, amely szerint az erdélyi magyar optánsoknak összes ingatlanait a távollét hamis jogcímén elkobozták, a magyar kormány már 1923-ban hatályosan keresett védelmet a Nemzetek Szövetsége előtt. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt lefolyt^ ennek az eljárásnak nem lett semmi eredménye. Nagyon tanulságos azonban rávilágítani erre az eredménytelenségre, mert ez a rávilágitás pregnánsan feltünteti a Nemzetek Szövetsége különben magasztos intézményének: mai szervezetében rejlő óriási organikus hibákat és hiányokat. A magyar kormány 1923-ban a paktum 11. §-ának 2. bekezdése alapján kérte a Nemzetek Szövetségének védelmét. Ez a paktumhely azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetségének minden tagja jogosult arra, hogy barátságos módon felhivja a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének, vagy tanácsának figyelmét minden olyan körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megbontja a békét, vagy a nemzetek között a jó egyetértést, amelytől a béke függ. A magyar kormány alaposan beigazolta, hogy a Magyarországtól elszakitott - részekre alkalmazott román agrárreform az egész vonalon beleütközik a nemzetközi megállapodásokba, és különösen bebizonyította azt, hogy a román agrárreform egyáltalán nem veszi figyelembe úgy a trianoni békeszerződésben, mint a Romániára irányadó kisebbségi szerződésben foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a Románia által Magyarországtól elszakitott területen ingatlannal biró azok az egyének, akik megtartották magyar állampolgárságukat — tehát az úgynevezett optánsok — kötelesek ugyan kiköltözni ennek az uj Ro; mániának területéről, ottlevő birtokaikat azonban megtartják. A román kormány ennek ellenére egyszerűen elkobozta ezeket a birtokokat. A magyar kormány rámutatva erre az eljárásra, azt kivánta a Nemzetek Szövetségének Tanácsától, hogy állapitsa meg, hogy a román agrárreform beleütközik a kisebbségi szerződésbe és beleütközik a trianoni szerződésbe. (Szilágyi Lajos: Beleütközik a becsületbe! Közönséges rablás!) A Nemzetek Szövetségének előadója, Adatéi japán delegátus azzal az igen helyes javaslattal lépett fel, hogy szóllittassék fel ugy a magyar kormány, mint a román kormány, hogy együttesen vigyék ezt a vitás kérdést az állandó nemzetközi bíróság döntése alá, amely különben is egyedül hivatott arra, hogy a nemzetközi szerződéseiket értelmezze. Igen ám, csakhogy a román kormány képviselője nem járult hozzá ehhez a javaslathoz. (Felkiáltások: Persze! — Szilágyi Lajos: Erre van esze az oláhnak!) Minthogy pedig a Nemzetek Szövetsége Tanácsának perverz eljárási szabályai szerint a Nemzetek Szövetségének Tanácsa csak egy hangú határozatokat hozhat, ennélfogva ez a javaslat nem volt határozat erejére emelhető. Az egyhangusági klauzulának abszurd volta ebben a konkrét esetben annál jobban domborodott ki, mert érdekelt szavazat volt az, amely már eleve lehetetlenné tette az egyhangúságot. (Szilágyi Lajos: Ugy-e, komédia az egész! — Jánossy Gábor: Ennyit ér az egész Népszövetség!) Kirívó bizonyítéka a Nemzetek Szövetsége eljárási szabályai gyarlóságának az is, hogy az érdekeltek adnak szavazatot. Hiszen ebben az esetben Románia úgyis mint fél, úgyis mint biró járt el a maga saját ügyében egy személyben. Miután Adatci előadónak nem sikerült javaslatát elfogadtatnia, azzal a pótlólagos javaslattal lépett elő, hogy legalább jogi véleményt kérjenek ki az állandó nemzetközi biróságtól. A román kormány 'képviselője azonban ehhez az elintézéshez sem járult hozzá és igy a tanács mit tehetett mást a ánaga tanácstalanságában (Jánossy Gábor: Nagyot ütött botjával a saját szamár fejére!), mint azt, hogy felkérte a két kormányt arra, hogy az előadó közben jöttével igyekezzenek egyetértő megállapodásra jutni. Ez az egyetértő megállapodás nem jött létre, mert tagadom, hogy ebben az ügyben létrejött volna ilyen megállapodás. A külügyminister ur a külügyi bizottságben igen nagy apparátussal kifejtette, hogy nem jött létre ilyen megállapodás. Ennek ellenére a Nemzetek Szövetségéneík! Tanácsa két vagy három hónap múlva tartott »ülésében mégis végkép elintézte az ügyet, elintézte pedig egy teljesen üres, semmitmondó frázissal. Határozatilag kimondta azt, hogy felkéri a magyar kormányt, hogy nyugtassa meg az optánsokat (Nagy mozgás. — Szilágyi Lajos: Kár tanácskozni velük!) és felkéri a román kormányt, hogy legyen méltányos az optánsok kai szemben. Szóval a 11. § alapj-án az optánsokriak ezt a vitás kérdést elvi eldöntés alá vinni nem sikerült, mert az elvi döntés elől a Nemzetek Szövetségének Tanácsa kitért. (Zaj.) Az a körülmény azonban, hogy az optánsoknak ügyében elvi döntést kieszközölni nem sikerült, egyáltalában nem érinti a birtokaik elkobzása által jogsérelmet szenvedett magyar állampolgároknak — akár optánsoknak, akár nem optánsoknak •— a trianoni békeszerződés 250. §-ában gyökeredző azt a jogát, hogy ezek ellen a jogsérelmek ellen a trianoni békeszerződés 239. cikke szerint felállított vegyes döntőbíróság előtt kereshessenek orvoslást. Aminthogy tényleg nagyszámú kereset adatott be a magyar-román vonatkozásban létesített vegyes döntőbírósághoz. (Szilágyi Lajos: Meddig tart az még!) Mindjárt az első kereset tárgyalásakor a román kormány hatásköri kifogást tett. Ezt a hatásköri kifogást a döntőbíróság nem respektálta, hanem megállapította a maga hatáskörét. Mit tett erre Románia 1 ? Köztudomás szerint parlamenti egyhangú határozattal mondotta ki, hogy nem ismeri el ezt a hatásköri döntést, nem fog ahhoz alkalmazkodni és nem fogja elismerni az esetleg hozandó érdemleges ítéletet sem. Hogy pedig ennek az állásfoglalásnak gyakorlati hatálya is legyen, a döntőbiróság román tagja lemondott állásáról. A román kormány mindezt bejelentette a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, bejelentette, hogy nem fog résztvenni a vegyes döntőbiróságban és egyszersmind kérte, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa maga állapitsa
