Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

274 Az országgijülés képviselőházának 31. ülése 1927 március 30-án, szerdán. meg azt, hogy a vegyes döntőbiróságnak nincs hatásköre az agrárreformmal összefüggő kérdésekben. Szóval Eománia, amely különben glorifikálja a trianoni szerződést, (Ugy van! Ugy van!) mert hiszen abból mérhetetlen előnyöket élvez, annak azt az egynéhány pontját, amelyekből reá kötelezettség is háramlik, nem tartja meg, azokkal egyenesen szembehelyezkedik. (Éry Márton: Győző állam! — Jánossy Gábor: Csak osztozkodó! — Szilágyi Lajos: Hatásos vádbeszéd a Nemzetek Szövetsége ellen a képviselő ur egész felszólalása!) A legkuriózusabb pedig az egészben az, hogy Románia a jelen alkalommal ugyanarra a paktumhelyre hivatkozik, amikor a Nemzetek Szövetsége Tacsának támogatását kikéri, amely paktumhelyre a magyar kormány négy évvel ezelőtt hivatkozott. A magyar kormány akkoriban azt mondotta, hogy abban látja a béke megbontásának veszedelmét, hogy Románia nem tartja be a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit és ezekkel a kötelezettségszegésekkel szemben kérte a Nemzetek Szövetsége Tanácsának közbelépését. A román kormány pedig abban látná a békének veszedelmét, ha meg kellene tartania a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit és a Nemzetek Szövetsége védelmét arra kéri, hogy ne kelljen kötelességeit megtartania. (Felkiáltások: Hogy kibújhasson! — Szilágyi Lajos: És erre vannak protektorok!) A két felfogást egy egész világ választja el egymástól. Szóval Romania önhatalmúlag ki akarja magát vonni a trianoni szerződésnek azok alól a határozmányai alól, amelyek reánézve kötelezettséget állapítanak meg. A trianoni szerződésben a hadviselő felek abban állapodtak meg, hogy bizonyos vitás kérdések — és expressis verbis ezek közé vannak sorolva a birtoklefoglalásokból, elkobzásokból származó vitás kérdések is — (Szilágyi Lajos: Rablások, ne méltóztassék szépíteni, közönséges rablások! — Felkiáltások: Ugy nem értik meg!) vegyes döntőbiróságokkal döntetnek el és meg is állapították ezeknek a vegyes döntőbíróságoknak hatáskörét és szabályait. Minthogy pedig a magyar—román vonatkozásban felállított vegyes döntőbíróság a trianoni szerződés alapján illetékesnek jelentette ki magát a román agrárreformmal kapcsolatos ezeknek a. vitás kérdésekben is, Románia már ezt az előzetes stádiumot fel akarta használni arra, hogy felrobbantsa azt a nemzetközi intézményt, amely hivatva lesz majdan érdemleges ítéletet hozni, szóval Románia ezzel tanúbizonyságot tett arról, hogy fél az igazságtól. (Ugy van! Ugy van!) Emlékeztetek arra, hogy négy évvel ezelőtt 1923 március 31-ikén, amidőn a magyar kormány az erdélyi magyar optánsok birtokfosztásának ügyét a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé vitte, amidőn nekem volt szerencsém a magyar kormányt képviselni, Adatci japán előadónak ahhoz a javaslatához, hogy a két kormány együttesen vigye az ügyet az állandó nemzetközi bíróság döntése alá, a magam részéről a magyar kormány nevében hozzájárultam, egyúttal nyilvánosan kijelentettem azt, hogy Romániának is erkölcsi kötelessége, hogy hozzájáruljon ehhez a javaslathoz, (Zaj.) mert ha nem járul hozzá, ezzel annak adja tanúbizonyságát, hogy fél az igazságtól. (Kenéz Béla: A bűntudat fél az igazságtól!) Ennek a nyíltan elhangzott súlyos kijelentésnek ellenére Románia képviselőjének mégis volt bátorsága nem fogadni el ezt a javaslatot, 'aminélfogva ez a javaslat nem emelkedhetett határozattá és az ügy nem került az állandó nemzetközi bíróság kogniciója alá. íme, tehát, t. Képviselőház, a román kormány már 1923-ban tanúságát adta annak, hogy fél az igazságtól és ugyanezt teszi most másodízben is. Most azonban ennek a tiltakozásnak nem lehet ugyanaz az eredménye, mint 1923-ban volt, mert a két helyzet és a két eset között rendkívül nagy különbség van. Akkoriban Románia ellenzése igenis, döntő hatással volt, mert hiszen a Nemzetek Szövetségének Tanácsa csak egyhangú határozatot hozhat. Románia ellenzése tehát — noha ő érdekelt fél volt — tényleg azzal az eredménnyel járt, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa nem tudott a kérdés érdemében határozatot hozni, (Szilágyi Lajos: Elég szomorú!) Most azonban Románia ellenkezése semmiképen sem akaszthatja meg a vegyes döntő bíróság eljárásának további szabályszerű folyamatát, (Szilágyi Lajos: Majd meglátjuk! — Zaj.) azért, mert a trianoni szerződés intézkedést tartalmaz arra az esetre is, ha valamely érdekelt kormány nem nevezi meg a maga döntő bíráját. Erre az esetre a trianoni békeszerződés ugy rendelkezik, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa nevez meg azon államok polgárainak sorából, akik a világháború idejében semlegesek maradtak, két egyént, akik közül az érdekelt másik államnak, ebben az esetben tehát Magyarországnak, kormánya választja ki a hiányzó bírót. A román dÖntőbiró visszavonulása tehát semmi más eredménnyel nem járhat, mint azzal, hogy helyét a trianoni békeszerződésben előirt módon mással kell betölteni. (Zaj. — Szilágyi Lajos: Azzal az eredménnyel jár, hogy elodázza az ügyet!) Ezáltal azonban a hatáskör dolgában a vegyes döntőbíróság által már eddig hozott határozat végérvényessége semmiféle változást nem szenved, aminthogy végérvényes lesz ennek a magyar-román vonatkozásban létesült vegyes döntőbiróságnak annakidején hozandó érdemleges határozata is és sem a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, sem a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének, sem semmi más nemzetközi, avagy nemzeti fórumnak nincs jogában, hogy beleavatkozzék a trianoni békeszerződés^ által felállított vegyes döntőbíróság szuverén hatáskörébe, vagy bármiképen is gátolja, vagy korlátozza annak eljárását. « legkevésbé van joga arra, hogy felülvizsgálja annak határozatait. A trianoni szerződésben megállapított döntőbiráskodást a trianoni szerződés kötelezővé teszi mindazokra az államokra, amelyek a szerződést aláirtak. Romániának tehát nincs joga válogatni abban a tekintetben, hogy a döntőbíróság határozatait megtartja-e avagy nem. Elnök: Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom! Lukács György képviselő ur beszédét folytatja. Lukács György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy délelőtt megkezdett beszédemet befejezzem, annak a témának eredményeit fogom levonni, amelyet délelőtt ebben a tekintetben megkezdettem. Utaltam ugyanis arra, hogy az utódállamok a maguk eljárásával szolgáltatják a legpregnánsabb bizonyítékát annak, hogy a párizskörnyéki nemzetközi szerződések a maguk eredetiségében többé meg nem tarthatók, hogy azokat nekünk a Nemze-