Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

272 Az országgyűlés képviselőházának 31 T. Képviselőház! A miniszterelnök ur egyes programmnyilatkozataiból. valamint a belügyminister urnák az adócsökkentési javaslat során tett egyes kijelentéseiből azt a reményt merítem, hogy a mélyen t. kormány nemsokára be fogja terjeszteni a közigazgatási reformjaivasiatok egész komplexumát Én ezt annál szükségesebbnek tartom, mert a jelen időszakot alkalmasnak tekintem ilyen mélyreható szakreform alapos megvitatására és remélem is, hogy ha a t. kormány rövidesen beterjeszti ezeket a javaslatokat, akkor ezeknek szerencsésebb sorsuk lesz, mint volt elődjeiknek: ezek be fognak kerülhetni a magyar nemzet törvénytárába és remélem, közviszonyainkat jelentékenyen előbbre fogják vinni. Ezek után bátor leszek még bizonyos külügyi kérdésekkel foglalkozni. Tisztelt Ház! Az a szellem, amelynek irányítása • mellett a Nemzetek Szövetségét megszervezték, a Nemzetek Szövetségének alapokmányában, az u. n. paktumban legfontosabbnak annak azóta már hirhedtté vált 10. cikkét tekinti, amely akképen rendelkezik, hogy a Nemzetek Szövetsége tagjainak kötelességében áll a Nemzetek Szövetsége minden tagjának területi épségét és mostani politikai függetlenségét tiszteletben tartani és minden külső veszedelem ellen megoltalmazni. Mint fétist tiszteli az ortodox felfogás ezt a rendelkezést és abból azt a téves következtetést vonja le, hogy az államoknak a párizskörnyéki békeszerződésekben megállapított határai és bir,tokállománya változhatatlanok. Szóval, ezen ortodox felfogás szerint a mi trianoni bilincseink örökké tartói volnának. Mondanom sem kell, t. Ház, — hiszen köztudomású — hogy ezt a felfogást magának a paktumnak szövege cáfolja meg, mert a paktumnak vannak ám egyéb cikkei is. Ott van nevezetesen 19. cikke, amely világosan kirnend ja, hogy a Nemzetek Szövetségének közgyűlése időnként felhívhatja a Nemzetek Szövetségének tagjait az alkalmazhatatlanokka vált szerződéseknek, valamint az olyan nemzetközi állapotoknak ujabb megvizsgálására, amelyek fenmaradása a világbékét veszélyeztethetné. Mi egyéb ez, t. Ház, mint a revizió gondolatának nyilt kifejezései Akkor tehát, amidőn mi magyarok, a békeszerződés revíziójának szükségességét hangoztatjuk, egyáltalában nem követünk el semminemű olyan blaszfémiát, amilyennek az utódállamok már magát a revizió megemlítését is tekintik, hanem egyenesen a paktum értelmében cselekszünk. Mert nem az alkalmazza helyesen a paktumot, aki annak csak egyes kiragadott rendelkezéseit veszi figyelembe, más rendelkezései előtt azonban egészen szemet huny, hanem az, aki harmonikusan alkalmazza annak minden egyes intézkedését. Mi igenis elfogadtuk a 10. cikk rendelkezéseit is, (Egy hang a jobboldalon: Muszáj volt!) keserű kényszerűségből elfogadtuk, de mert elfogadtuk, meg is tartjuk; tűrjük egyelőre megrablásunknak és megcsonkításunknak szörnyűséges állapotát. Életet akarunk azonban önteni a 19. cikk rendelkezéseibe is, és minthogy legszentebb meggyőződésünk szerint a trianoni békeszerződés a békét veszélyezteti (Ugy van! Ugy van!) ezért követeljük a paktum alapján a trianoni békeszerződés revízióját- (Helyeslés.) Lehet-e elitélni bennünket ezekért a revizionális törekvésekért? Bosszankodni miattuk igenis lehetséges azoknak, akik a mi rovásunkra gazdagodtak, azenban megítélni bennünket és szerződésszegési tendenciákkal váülése .1.927 március 30-án, szerdán. dőlni e miatt a természetszerű felfogások miatt ezek^miatt maga a paktum által támogatott és alátámasztott törekvéseink miatt: lehetetlen, legalább is igazságtalan. Hát elitélte-e valaha valaki a franciákat azért, mert Elzász visszaszerzésének gondolatát soha egy percre fel nem adták? Pedig az ő revizionális törekvéseiket nem fedezte ám az akkori nemzetközi jog! Egyébként a párizskörnyéki békéknek tarthatatlanságát, alkalmazhatatlan voltát leginkább maguk az utódállamok bizonyítják, nap-nap után azzal, hogy ők szegik meg ezeknek a rájuk különben csupa haszonszerződéseknek egyes rendelkezéseit és ezáltal szinte ujjal mutatnak ezeknek a szerződéseknek alkalmazhatatlan voltára. Bátor leszek e tekintetben két ujabb jelenségre rávilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik illeti a Cseh-Szlovák köztársaságot, a másik pedig Komániát. A fő hatalmak és a Cseh-Szlovák köztársaság között 1919-ben Saint-Germain-en Laye ben kötött u. n. kisebbségi szerződés egyebek között arra is kötelezi a Cseh-Szlovák köztársaságot, hogy a rutb éneknek a Kárpátoktól délre fekvő, Magyarországtól elszakított területét, mint autonómegységet, olyan szervezettel ruházza fel, amely a Cseh-Szlovák köztársaság egységével összeegyeztethető legszélesebbkörü autonómiát biztosítja ennek a területnek. Egyebek között kötelessége volna e szerződés alapján a Cseh-Szlovák köztársaságnak, hogy Buszinszkónak olyan tartomány-gyűlést adjon, amely hasonlatosan a magyar birodalomhoz tartozott Horvát-Szlavonországok országgyűléséhez, bizonyos kérdésekben, nevezetesen a nyelvi kérdésekben, a vallási és közoktatási kérdésekben és a helyi igazgatás kérdéseiben valóságos önálló törvényhozó hatalmat volna hivatva gyakorolni. Ebből a szélesebbkörü autonómiából a gyakorlatban a Cseh-Szlovák köztársaság mindezideig* egyáltalában semmit meg nem valósitott, azonban legalább is nem tagadta még meg, mindeddig Buszinszkónak ehhez a szélesebbkörü autonómiához való jogát, csupán azt mondotta, hogy Kuszinszkó még nem érkezett el a fejlettségnek pontjára, amelyen ezzel az autonómiával felruházható volna. Legutóbb azonban olyan közigazgatási javaslatot nyújtott be a cseh-szlovák kormány a maga parlamentjéhez, amely már egyenesen megtagadja ezt a szélesebbkörü autonómiát, mert e javaslat szerint nemcsak ilyen szélesebbkörü autonómiát egyáltalában nem ad ennek a ruszinszkói területnek, hanem mindössze olyan csekélyke, olyan jelentéktelen kis közigazgatási autonómiával szándékszik azt felruházni, amely még egy magyar vármegye önkormányzatával sem ér fel. nemhogy országos autonómia jelentőségével birna, amint az annakidején meg volt ígérve. A megígért tartománygyűlést hiába keressük már ezen uj javaslat szakaszai ^között, még kevésbé kereshetünk Önálló törvényhozó hatalommal felruházott törvényhozást. Abban mindössze egy, néhány tagból álló tartományi képviseletet találunk, amely tartományi képviseletnek azonban sem vallási ügyekben, sem nyelvi ügyekben, sem helyi közigazgatási ügyekben nincs semmi hatásköre és kulturális ügyekben is csak egészen minimális hatáskör volna neki biztosítva. Ami pedig Ruszinszkó kormányzójának hatáskörét illeti, ezt a kormányzói állást, amely hivatva volna az ottlevő népet reprezentálni, már nem ismeri az uj törvényjavaslat, hanem ehelyett egy tartományi elnöki állást akar rendszeresíteni, amelynek betöltője nem