Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. illése 1927 március 30-án, szerdán. 271 a törvénytárba. A kérdés pedig mind sürgősebbé' válik, mert ha időközben egyes kis reformok történtek is, ezek a kis reformok csak toldás-foldás voltak, csak tatarozgatást jelentettek avégből, hogy a közigazgatás menete akadálytalanul haladhasson tovább. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) tézését és mindenesetre növelné az önkormá iyzat iránt való érdeklődést. Igen fontos kérdése a közigazgatási reformnak a törvényhatósági bizottságok összeállításának, szervezetének és hatáskörének kérdése. Enne'ki a rendezésénél azután nem szabad figyelmen kívül hagyni az országgyűlési képviselői választójogban időközben beállott változásokat, mert amint régebben is az országgyűlési képviselői választójog volt az alapja a törvényhatósági választójognak, így ezután is az országgyűlési képviselői választójognak kell annak az alapnak lennie, amelyből a törvényhatósági választójog kialakul. A törvényhatósági választójog semmiesetre sem lehet radikálisabb, mint amilyen az országgyűlési képviselői választójog és megfontolandó, vájjon a törvényhatósági választójog alapfeltételét képező helybenlakás ne állapittassék-e meg hosszabb időben, mint amennyi idejű helybenlakás az országgyűlési képviselői választójog előfeltétele 1 ? Ugyanis a helyi ügyek jó intézése szorosabb érdekkapcsolatot és szorosabb érzelmi kapcsolatot tételez fel, amit csak hosszabb idejű helybenlalkás teremthet meg. Országos ügyeknél ez a helyhezkötöttség kevésbé döntő, mint az autonómia kérdésének taglalásánál. Ami a virilizmus kérdését illeti, amennyiben ez az intézmény továbbra is fentartatik, ezt nem lehet régi merevségében fentartani, hanem feltétlenül demokratizálni kell, ami alatt azt értem, hogy a virilisták önmaguk válasszák ki azokat a legalkalmasabb egyéneket, akik a törvényhatósági és a községi önkormányzatban való részvételre hivatottak. Semmiesetr© sem lehetnek ezután virilisták olyan számban és arányban az autonóm képviseletek tagjai, amilyen nagy számban és arányban eddig tagjai voltak. Ami a külső közigazgatási közegek alkalmazásának kérdését illeti, én feltétlenül a kinevezés rendszerének vagyok a hive, mégsem zárkózom, el azonban annak megfontolása elől, hogy kivételesen egyes olyan állásokra nézve, amelyeknek betöltői az általános közigazgatási feladatokon kivül autonóm ügyeket is intéznek és épen ezért a helyi társadalom bizalmát is birniok kell, ne tartsuk-e fenn az ősi választási rendszert. De még ezekben a kivételekben sem nyilatkoznám az időszaki választások, a pár évre terjedő választás mellett, hanem csakis az életfogytig tartó választást ismerhetem el helyesnek, mert csak ilyen biztoj sitott életállás mellett lehet igazán odaadó szolgálatot várni azoktól, akik életpályául választották a közigazgatást. A közigazgatási reform további részleteire nem akarok kiterjeszkedni. Nem mulaszthatom el azonban hangsúlyozni azt, hogy a reform megalkotásánál sohasem szabad megfeledkeznünk azokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket a törvényhatósági intézkedés hazánk felvirágoztatása körül szerzett és sohasem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy a törvényhatóságok mindenkor tudtak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz és a kor fejlődő szelleméhez. Éppen ezért ennek a reformnak keretében is csupán a fejlődés által feltétlenül igényelt változásokat kell megtenni, a tapasztalt hiányokat kell kiegészíteni, a tapasztalt hibákat kell kiküszöbölni, azt azonban, ami jó és ami a változott viszonyok közt is helytállónak bizonyult, továbbrais meg kell tartani, főképen pedig igen nagy súlyt kell helyeznünk az autonómia életerős kiépítésére. 3§* Az egységes, átfogó, nagy közigazgatási reform azonban, amely a problémát minden részében megoldaná, máig is csak várat magára és igy, noha a Bethlen-kormány idejében a belső konszolidáció terén óriási eredményeket értünk el, a konszolidáció művének betetőzése még most is hiányzik. Ezt a betetőzést várjuk a közigazgatási reformtól, amelynek előterjesztése annál sürgősebb, mert hiszen nemcsak arról van szó, hogy az államélet egy nagy problémáját végtére mégis csak meg kell oldani, hanem arról is, hogy a világháború és az azt követő események folytán a közviszonyok oly óriási átalakuláson mentek keresztül, (Ugy van! Ugy van!) amilyen máskor századok folyamán sem következik be; lehetetlen tehát, hogy a teljesen megváltozott közviszonyokhoz végre-valahára a közigazgatás is ne alkalmazkodjék. Ami a közigazgatási reform tartalmát illeti, egy-két vezető szempontot leszek bátor hangsúlyozni. Mindenekelőtt szükségesnek tartom a közigazgatás államosított ágazatainak szerves összeköttetésbe hozását azokkal a közigazgatási ágazatokkal, amelyeket — hogy törvényeink nomenklatúrájával éljek — a törvényhatóságok közvetítenek. Azután szabatosan meg kell határozni az állami közigazgatás, továbbá a törvényhatósági és községi önkormányzat teendőinek körét és mindezeknek ossz hangzó, szabatos együttműködést kell biztosítani. Az állami közigazgatás teendői körében & központi kormányzatnak korlátlan rendelkezési jogot kell biztosítani, ezzel szemben azonban az autonóm feladatok körében nagyobb szabadságot és nagyobb önállóságot kell adni a törvényhatóságoknak és községeknek, mert értéktelen az autonómia, ha az autonóm helyi közületek minden házi, belső ügyét a kormány járszalagjára lehet fűzni ^s mert különben is az Önkormányzat iránt szunnyadó érdeklődést csak az ilyen nagyobb hatáskör keltheti fel és Tarthatja ébren. Az autonómia megerősítése érdekéből továbbá szükségesnek tartom azt, hogy az autonómia.hatásköre kiterjesztessék az állami közigazgatás ellenőrzésére is, szóval, hogy a szerepek megfbrdittássanak, mert a mai rendszerben a törvényhatóság közegei intézik az általános közigazgatási feladatokat és az államnak, a kormánynak szervei ellenőrzik a törvényhatóság önkormányzati közegeinek működését. A helyes, egészséges rendszer az lesz, ha az államnak, a kormánynak közegei végzik az általános közigazgatási feladatokat, az ellenőrzést pedig a törvényhatósági önkormányzat kezeibe tesszük le. Magát az autonómiát illetőleg megfontolás tárgyává kell tenni azt, vájjon nem volna-e célirányos a törvényhatósági és a községi önkormányzat közé beiktatni a járási önkormányzatot is. Ez arra volna hivatva, hogy a községi önkormányzat felügyeletét és ellenőrzését hatályosabban teljesíthesse, mint ahogy az a törvényhatósági központból teljesíthető. A járási autonómia különben is üdvös decentralizációja volna a törvényhatósági önkormányzatnak, azonfelül biztosítaná a helyi ügyek jobb elin-
