Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Àz országgyűlés képviselőházának 31. len. (Peidl Gyula: Ez az igazi nemzetgyalázás!) Igenis innen fogjuk a világ összes népeit felvilágosítani arról, hogy él itt egy nép, amelyet elnyomtak; él itt egy nép, amely felett kegyetlen és kiméletlen osztályuralmat gyakorolnak (Simon András: Maguk gyakorolnak osztályuralmat! — Éry Márton: Akkor nincs fogalmuk az osztály ura lomról! Maguk vannak az osztályuralom álláspontján!); él itt egy nép, amelynek szociális igényeit nem elégítik ki; él itt egy nép melynek kenyér helyett páncélautókat építenek; él itt egy nép, amelynek nincs egyesülési és gyülekezeti joga. (Simon András: Csak szocializált fegyverek lehetnek? — Meskó Zoltán: És nincsen munkaszabadság, mert megverik a keresztényszocialista munkást! — Peyer Károly: Várjon csak egy kicsit! Beszéljen arról, hogy mit csináltak a komáromi Csillagvárban?! — Malasits Géza: Beszélünk majd a keresztényszocialista munkaszabadságról is! — Peyer Károly: A Máv. gépgyárból négyszáz embert dobtak ki! — Malasits Géza: És mennyit dobtak ki a diósgyőri gyárból?! Az önök agent provocateurjai! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Propper Sándor: Igenis, hirdetni fogjuk és appellálni fogunk a világ demokráciájára, mert ma ez a legjobb külpolitikai orientáció. Rá fogunk mutatni arra, hogy van itt egy nép, amely nem hajlandó tovább viselni a láncokat; (Éry Márton: Hol vannak azok a láncok!) van itt egy nép, amely méltónak tartja önmagát arra, hogy elérkezzék ahhoz a szirthez, ahová a külföldi népek már régen elérkeztek. Ide fogunk állani egy uj »ceterum censeo«-val és hiába fogják szenünkre vetni, hogy mi itt állandóan politizálunk. Itt különösen az önök uralma alatt, minden a politikai retortán megy keresztül; még egy munkakönyvet és egy erkölcsi bizonyítványt sem állítanak ki politikai motívumok nélkül. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Mi, igenis, követelni fogjuk a demokráciát, követelni fogjuk a demokratikus előrehaladást. (Éry Márton: A maga nemes értelmében köve teljük mi is! Nem az önök értelmében! — Peyer Károly: Csak tisztességes demokrácia van! — Éry Márton: Vagyok olyan demokrata, mint Ön! — Peyer Károly: Hogyne! — Rothenstein Mór: Az önök demokráciája a kiváltságok demokráciája! — Elnök csenget. — Csontos Imre: De jó, hogy mindegyik különb a másiknál! — Malasits Géza: Arról beszéljünk, hogy ki viselt szovjetcsillagot? —- Felkiáltások a jobboldalon: Neveket! — Malasits Géza: Neveket is mondok majd s nem lesz kellemes azokra nézve! — Zaj.) Beszédem egy részében utaltam a Fejérváry-Kristóffy-kormány szerepére a választójogi mozgalmakkal kapcsolatban. Megállapítottam, gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula akkor ellenezték a demokratikus választójogot, mind a ketten ellene foglaltak állást. Most felhívom t. Képviselőház, de különösén az alulról elindult és idejött képviselő urak figyelmét arra, hogy két nagy történelmi család két kimagasló sarja: Apponyi és Andrássy azóta revizió alá vették felfogásukat és ma mind a két férfiú hive a demokratikus jogkiterjesztésnek és a titkos szavazásnak. Azt hiszem, ez elég intő jel arra, hogy a kormány és a kormánypárt is revizió alá vegye felfogását a választójog szempontjából és a szavazás mikéntje tekintetében. (Simon András: De vannak más intő jelek is!) Azt hiszem, a multak tapasztalatai is elég tanulságot nyújtanak erre. ülése 1927 március 3Ő-án, szerdán. $öf (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Arról beszéljen!) Régente, a háború előtt, a régi korszak lezáródása előtt két vára volt a jogtalanságnak: az egyik Oroszország, a másik Magyarország, s az egyik várúr Stoíopin volt, a másik várúr Tisza István. (Zaj a jobboldalon.) Az események sodra mind a két várat lerombolta és mind a két várurat eltávolította a működése teréről. A történelem furcsa játéka, hogy ma újra felépítették ezt a két várat: ma Oroszország és Magyarország újra a reakció főfészke és vára, az egyikben a vörös szovjet az ur, a másikban a fehér fasizmus. (Mozgás a jobboldalon.) Én azt tartom, hogy nem ez a magyar jövő útja. T. uraim! Én azt tartom, hogy énnek az állapotnak a fentartása, amelyet csak nüanszok választanak el a rémuralomtól, (Ellenmondások és zaj a jobboldalon.) ujabb összeomlások forrása. (Derültség a jobboldalon. — Simon András: Nálunk nem lesz még egyszer összeomlás!) Nekünk nincs több hatalmunk és nincs több hatáskörünk, mint hogy az urakat figyelmeztessük, — ugy lehet, nagy történelmi események előestéjén figyelmeztessük — vigyázzanak arra, nehogy a történelmi események megismétlődjenek! (Simon András: Vigyázunk is nái! Nagyon vigyázunk!) Jóakarattal, de nem tankokkal, nem páncélautókkal, nem börtönökkel, nem éjjeli ügyésszel, nem a gondolatszabadság elfojtásával és elnyomásával kell ma egy országot kormányozni, hanem világossággal, napfénnyel^ kezszabad ságokkai, demokráciával. Uraim, a felelősség az önöké! A kötlségvetést, miutiáin a kormány iránt bizalmatlan vagyok, nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mély sajnálatomra nem lehettem jelen az előttem szólott t. képviselő ur. beszéde folyamán, mert egyéb kötelesség szólított el s így — nagy sajnálatomra — nem vagyok abban a helyzetben, hogy reflektálhassak az ő előadására. így tehát arra fogok szorítkozni, amit magam kívántam a költségvetés tárgyalásánál előadni. (Halljuk! Halljuk!) A most élő és irányadó magyar nemzedékre a magyar történelem szinte legsúlyosabb korszakának intézése van rábízva, (Ugy van! jobbfelől.) mert nemcsak megnehezedett az idők járása felettünk, hanem szinte végső pusztulással fenyegetett. (Ugy van! Ugy van!) A magyar nemzet valóban egészen kivételes vitalitásról tett bizonyságot akkor, amidőn a világháborúból és az azt követő eseményekből rázúdult enyészettel nemcsak megküzdeni volt képes, hanem uj életre kelve, most már megint az épitő munkához lát és bizakodva tekinthet jövője felé. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Az a kérdés, hogy vájjon hazánk megesonkitott állapotában alkalmas-e a továbbfejlődésre? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem!) Az a kérdés, hogy képes-e olyan erőösszegyüjtésre, amellyel a közelmúlt szörnyűséges veszteségeit helyrepótolhatja? A mi ellenségeink olyan békepanancsot tudtak reánjkerőszakolni, amellyel végső pusztulásunkat akarták előkészíteni. Annyi erőforrást vontak el tőlünk, (Jánossy Gábor: Mindent elvettek!) a magyar állam integritását olyan