Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
266 Az országgyűlés képviselőházának 3: pedig- óriásoknak képzelik idebent maguklat, (Ellenmondások jobbfelől.) nem vállaljuk a legyőzött szerepét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önök idebent óriásiaknak hiszik maglikait, (Ellenmondások a jobboldalon.) minket pedig törpéknek látnak, én önöket egy lovagias, alkotmányos mérkőzésre hivom: tessék erőszak nélkül, titkos szavazással kiállani a választók elé. Kijelentem, hogyha önök tiszta szavazás után ezt az eredményt kihozzák, mi valamennyien kötelezzük magunkat anra,, hogy itt felállunk és zászlót had tunk ömök előtt, elismerjük az önök uralmát, az önök uralmának erkölcsi tartalmát és mi magunk is levonjuk a konzekvenciát. (Zaj.) T. Képviselőház! Ilyen előzményeik után, ilyen választások nem adnak elég erkölcsi tartalmat ahhoz, hogy a kormánypárt az ország többségének nevében beszéljen. Ez egy de facto uralom, nem pedig de jure uralom; önök ebben az országban jog szerint nem uralkodhatnak (Zaj jobbfelől.) mindaddig, mig az alkotmányos mérkőzésnek aggálytalan formája be nem következik. Önök azt mondják, — és a ministerelnök urnák is vannak kijelentései erre vonatkozólag — hogy az ország dolgozó népe egyenesen szerelmes volt a frankhamisításba, beleszeretett a frankhamisításba és ezért buktatta meg az ellenzéket. A minister ur a tegnapi külügyi bizottsági ülésen azt mondotta, hogy a szociáldemokrata párt külpolitikai magatartása okozta egy részét ennek a — szerinte — bukásnak. Ha ezt a kérdést bonckés alá veszem és megvizsgálom, rá kell jönnöm arra, hogy nem lehet igaz az, hogy az ország népe szerelmes volt a frankhamisításba s azokat utálta és gyűlölte meg, akik az ilyen kalandokat ellenzik és lehetetlenné akarják tenni. A külpolitikai magatartás sem játszhatott itt nagyon nagy szerepet, mert hiszen Bethlen a külpolitikai magatartást csak a múlt héttől, illetve két héttől kezdve kifogásolja, ez pedig jóval a választások után történt. De vegyük kissé közelebbről a dolgot. A választások végső eredménye az volt, hogy a kormánypárt és a. kormányt támogató pártok a nyiltszavazásos kerületekben megkapták a szavazatok 95 százalékát, az ellenzék pedig 5 százalékot. Titkos kerületekben a kormánypárt és a kormányt támogató pértok — a »kormányt támogató párt« megjelölés azért fontos, mert a Wolff-párt, a Keresztény Szociális Gazdasági Párt ellenzéki allűrökkel lépett a választók elé — megkapták a szavazatok 48 százalékát. Hát lehetséges-e, hogy a frankhamisítás iránt tanúsított nagy szerelem, a külpolitikai magatartás, a kormányimádás, a szanálás nagyszerűsége pontosan megállt a nyiltkerületek határánál és nem merészel átmenni a titkos kerületekbe, hogy ott is éreztesse hatását, (Simon András: A titkos kerületekben is nagyobb számmal jöttek be! — Bródy Ernő: Nagy tévedés! A titkos kerületekben a kormány megbukott!— Zaj. — Elnök csenget. — Simon András: Ott is több jött be, mint amennyi volt. Pesten is több lett, mint volt! — Zaj.) Elnök (cseget): Csendet kérek! (Bródy Ernő: Pesten a baloldal több mandátumot kapott, mint a jobboldal.) Propper Sándor: Én két tényt állítok egymással szembe s a nüanszok ebben a pillanatban nem érdekelnek. Tény, hogy a lefolyt választáson a kormány elért 90 százalékos arányt a nyiltszavazásos kerületekben, a titkos kerületekben pedig 52 százalékos arányt. Ha ennek középarányát vesszük, akkor a kormánynak I. ülése 1927 március 3Ö-án, szerdáik* talán titkos szavazás mellett is volna többsége/ de nem ilyen mamut-többsége, hanem talán elenyésző csekély, néhány főnyi többsége ugy, mint ahogy más országokban van, az erőviszonyok egészséges mérkőzése folytán. Bethlen a szociáldemokrata párt bukásáról beszélt. Méltóztassék ide figyelni. A választók számának szándékos és nagymértékű csökkentése után a szanálás okozta hatalmas gazdasági leromlásban, amikor az ipari munkások nagy százaléka kivándorolt külföldre, a szociáldemokrata arány az, hogy Budapesten képviseljük a lakosság egynegyed részéit, a, környéken képviselünk kétötöd részt, Szegeden egyharmad részt, Miskolcon egyketted részt, Pécsett egyketted részt, Debrecenben egyharmad részt. Győrött egykettöd neszt. Ez oly nagy erkölcsi erő, ez a bizalomnak olyan nagy megnyilvánulása, amely minket sok mindenre kötelez és komoly parlamentáris felfogás mellett kötelezi a kormányzatot is. Az erők mai megoszlása mellett az ellenzék számára rendszeres parlamenti munka majdnem lehetetlen,, (Ellenmondűsok a jobboldalion.) sőt egészen lehetetlen, metrt hiszen annyi létszáma sincs, hogy például egy zárt ülést kérjen, vagy névszerinti szavazást kérjen, nem is szólva azokról a tapasztalatokról, amelyeket szereztünk a második nemzetgyűlésen, hogy itt hiába a kapacitáció, hiába akármilyen tündöklő igazság, mind elvész a pártérdekek és a párturalmi szempontok malmában. Mondom, nekünk egy ilyen erkölcsi elégtétel és egy ilyen) hatalmas erkölcsi eredmény birtokában is kínálkoznék a passzivitás eszköze. Mi azonban ezt a mellettünk megnyilatkozó nagy erkölcsi erőt és elégtételt kötelezőnek tartjuk magunkra és noha rendszeres parlamenti munkában számarányunknál fogva nem vehetünk eredményesen részt, mégis tiszteletből azok iránt a választók iránt, akik reánk szavaztak, azok iránt a választók iránt, akik fájó szivvel nem merteik ránfc szavazni, mert elvették volna a kenyerüket vagy zaklatták volna őket, azok iránt a választók iránt, akiket kitaszitottak a választói jogosultságból, igenis, teljesiteni akarjuk kötelességünket; itt leszünk, mint aa eleven marcangoló lelkiismeret (Derültség a középen.), figyelmeztetni fogjuk önöket a kötelességeikre, az ígéreteikre, figyelni fogjuk az önök tevékenységét, egybe fogjuk vetni az önök Ígéreteivel és időnkint konstatálni fogjuk, hogy mit Ígérteik: és mit váltottak be abból, amit Ígértek. (Helyeslés a jobboldalon.) Megtartjuk itt a pozíciót^ ameddig lehet, mint szószéket az ország népéhez, mint szószéket a világ demokráciájához, ahonnan az egész világhoz beszélni fogunk, hogy van itt f egy nép, egy ezer esztendő óta itt élő, dolgozó, Jóravaló nép, amelyet a saját vezetői, a saját kormányzata ezer esztendős megpróbáltatások után a jogokra méltatlannak és éretlennek ítélnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Szabó Imre: Ezekután is letagadják 1 ? Akkor konokul tagadnak! — Simon András: Maga pedig konokul állit valótlant. — Zaj: Kinek mondta ezt? — Simon András: Oda mondtam! — Rothenstein Mór: Arról az oldalról még ezt is letagadják!) Ezt maga a ministerelnök ur jelentette ki (Peidl Gyula: És Magyarország barátja, William Good!) és az a Kahn ur Amerikából, aki pénzműveleteket közvetitett. Tessék elolvasni az ő propagandairatát és meg tetszik látni, hogy hivatalos helyről állapították meg, hogy a magyar nép a politikai jogokra éret-
