Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. dolgozó munkásokról, rájuk nézve nem hoztak törvényeket, vagy ha hoztak, nem volt köszönet benne, mert ezek a törvények elnyomó tenden­ciájú törvények voltak. Meg kell állapítani, hogy az 1848-ban kezdődött és az 1867-ben be­koronázott polgári felszabadulás az egész dol­gozó munkásosztály részére az elnyomatás kez­detét jelentette, amely, sajnos, még ma sem ért véget, sőt 1867-től máig fokozódott. A munkásosztály felismerte a maga helyze­tét és súlyát, tudatára ébredt jogainak és már 1867-ben — akkor még nem volt szociáldemok­rata párt, még nem voltak véresszájú agitáto­rok, munkásosztály volt szervezetlenül, amely végezte a maga országfentartó munkáját, de még szocializmus és osztályharc nélkül — a munkásprogramm^ első pontjává, az általános közvetlen választási jogot avatja. Természete­sen a programm papiron marad, csak elmélet­ben van meg, az uralomra jutott osztálynak nincs ráérő ideje arra, hogy a munkásosztály követeléseivel és igényeivel foglalkozzék. 1874-ben megreformálják a választójogot, de nem a dolgozók számára. Nem terjesztik ki a jogokat a széles néprétegekre, cenzust állanita­nak meg, 21 éves korhatár, de a cenzus olyan, amely az akkori viszonyokban jogtalanságot jelent a dolgozóknak. A cenzus országrészen­ként 35 krajcártól 60 forintig terjed és csudá­latos állam-művészettel a cenzus térképe ugy van kirajzolva, hogy a nemzetiségi és munkás vidékeken magas a cenzus, más vidékeken olyan alacsony, hogy könnyű bejutni a válasz­tójogba. Egynéhány esztendővel kéeőb! 1880-ban megalakul a magyarországi általános munkáspárt, de még mindig nem szocialista ala^n, még mindig nincs szocializmus még mindig nincsenek felforgatók és aoitátorok. (Malasits Géza: És hazátlan bitangok!) De ele­venen él a tömegekben az akarat és gondolat a felszabadulás iránt és a magyarországi álta­lános munkáspárt kongresszusának második programmpontja az általános szavazati és vá­lasztási jogot követeli minden 20 évet beiöltött részére az állami, megyei, községi és esküdt­széki választásokra vonatkozói a*»-. Természete­sen ennek a programmpontnak sincs folytatása, Etfzel sem foglalkozik a törvényhozás. Még ké­sőbben. 1903-ban megalakul a szociáldemokrata párt hivatalosan, illetve meeralkotia első ^"p 1­rammpontját, amelynek első pontja az általá­nos, egyenlő községenként gyakorlandó titkos választójog, nénire való tekintet nélkül. A szociáldemokrata párt akkor az 1903-as kongresszuson, amidőn első programmját al­kotta meg, a németországi, erfurti programm nyomán, a hazai viszonyok figyelembevételével, nem hatalmi vágyból és nem mandátuméhség­ből állapitotta meg azt. hogy szükséges az általános, egyenlő és titkos választójog. Akkor már tapasztalta az osztályparlament működé­sének következményeit a kultúra, az adózás és a gazdasági élet alakulása, a szociális tör­vényhozás hiányossága és meddősége terén, tapasztalta, hogy az ország dolgozó népét ré­szesíteni kell a politikai jogokban és a törvény­hozásban képviselethez kell juttatni, hogy szó­hoz juthassanak az igények, követelések és tö­rekvések. . Nem mandátumra vadászott tehát, nem diszből vagy kedvtelésből akart "• részese lenni az állam törvényhozási munkájának és felelősségének, hanem jogos önvédelemből és az általános, egyetemes, országos érdekkel ösz­szeegyeztetett önérdekből helyezkedett arra az álláspontra, hogy az osztályuralom garázdálko­dását, amely az országra csak káros, veszedel­ülése 1927 március 30-án, szerdán. 259 mes és csak egy kis osztály érdekeit képviseli, meg kell szüntetni. Az első szociáldemokrata programm a dol­gozó osztályok életét akarta elviselhetőbbé tenni, az osztályuralom csökevényeit és kinö­véseit akarta lefaragni, mert Magyarország már akkor ugyanúgy, mint most, a legmaga­sabb élelmiszerárak és a legalacsonyabb munkabérek hazája volt. Évente 2—300.000 dol­gos, hasznos, kemény magyar hagyta el az országot, mentei, amerre látott, legtöbbje a ten­gerentúlra, ismeretlen idegen területekre, is­meretlen, idegen népek közé, mert itt, a ke­nyértermő országban nem találta meg a darab kenyeret. Itt kellett hagynia a családot, a mul­tat, itt kellett hagynia mindent és el kellett mennie. Ezt mind látták a szociáldemokraták és programmba^ foglalták az általános, egyenlő, titkos választójog követelését, azt a keveset, azt a minimumot, ami csak eszköz, egymagá­ban nem jelent semmit, nem jelent többet, mint részt a törvényhozás munkájából és felelőssé­géből. A szociálpolitika ismeretlen volt. A nyugati államiakban a munkáspárt ösztönzésére már megindult a szociálpolitikai törvényhozás. Hoz­tak szociális biztositási és munkásvédelmi tör­vényeket. Az ipart, a kereskedelmet, a munka­viszonyt, a munkás- és munkáltató egymáshoz való viszonyát a munkásérdekek figyelembe­vételével rendezték. Nálunk nem volt semmi, egyetlen lépést sem tett a magyar törvényho­zás 1867-től ezen a téren jó sok ideig, mert az uralmon lévők ellentálltak és kegyetlen ellen­támadásba mentek át s a helyett, hogy megér­tették volna az alulról feltörekvő törekvéseket és igényeket, az üldözés kezdődött el. Már ré­gen rendőri üggyé fokozták le a dolgozók ügyét, hűtlenségi pert inclitott_atí, melyek; alap­ján egy csomó embert csak azért .mert szocia­listának vallotta magát vagy azért, mert a pá­rizsi forradalom hatása alatt rokonszenvüket nyilvánították a párizsi események és szerep­lők iránt, hűtlenségi perbe fogták. Igaz, hogy a biróság felmentette a vádlottakat, de igaz az is, hogy ez a könnyelműen felidézett üldözés mély nyomokat hagyott a dolgozók lelkében. Az üldöztetés folyt tovább a Bánffy—Per­czel-korszak alatt; csak azért, mert valaki szo­ciáldemokrata volt, lefényképezték a főkapi­tányságon, ujjlenyomatokat vettek fel róla, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) eltoloncolták születési * vagy illetőségi helyére, vagy kivül helyezték az országon. A munkások vezetőit rablógyilkosok módjára kezelték csak azért, mert szociáldemokraták. (Bródy Ernő: Akkor nőtt meg a szociáldemokrata párt! — Esztergá­lyos János: És no most is!) A munkásosztály természetesen védekezett. Ez a szörnyű hatás ellenhatást váltott ki. Meg kell állapitani, hogy ez a rendszeres üldöztetés egyénileg borzasztóan kellemetlen és lealázó volt, a szociáldemokrata mozgalomnak _ azon­ban, amelyet ezen keresztül le akartak tiporni, határozottan használt. Ez az üldöztetés, a hűt­lenségi per és a Bánffy—Percael-korsziak hal­latlan üldözései oly szilárd alapokat adtak a szociáldemokrata mozgalom alá, melyeket ké­sőbb sem háború, sem a forradalom, sem az ellenforradalom, sem a most uralkodó fél fa­siszta-frendsaer nem tudott és nem tud megin­gatni és meglazítani. Ezt csak azért emlitem meg, mert utalni akarok arra, hogy a munkásosztállyal szemben tanusitott ez a magatartás még: az uralkodó osztály szempontjából sem célszerű. (Uay van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Bismarck

Next

/
Oldalképek
Tartalom