Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1927. évi március hó 30-án, szerdán, Zsitvay Tibor és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1927/28. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak: Propper Sándor, Lukács György, Várnai Dániel, Csák Károly. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Bodó János írásbeli interpellációja a belügyministerhez, a visszahonositás ogyszerüsiíóse tárgyában. — Bodó János írásbeli interpellációja a külügyministernez, a kettős birtokosok sérelme tárgyában. — Bodó János, a külügyministeihez és a pónzügyministerhez, a telekkönyveknek az utódállamokkal való sürgős kicserélése ós a telekkönyvnélkiili határmenti községek hitelnyújtása ós adókedvezménye tárgyában. — Poyer Károly, a belügyministerhez, a munkasok üldöztetése tárgyában. — A belügyi államtitkár válasza. — Az ülés jegyzőköuyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Vass József, Bud János, Mayer János, Herrmann Miksa, Pesthy Pál (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az 1927/28. évi állami költségvetés '(írom. 81) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Tóth Pál képviselő ur, aki beszédének elmondására múlt ülésünk végén halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti! Tóth Pál: T. Képviselőház! Azóta a rövid idő óta, amióta választóimnak megtisztelő bizalmából az a súlyos kötelezettség bárul reám, hogy a parlament tanácskozásaiban részt kell vennem, igyekeztem figyelemmel kisérni azoknak az igen t. képviselőtársaimnak a munkáját, akiket részben nagyobb képzettségük, részben hosszabb politikai múltjuk után magamnál sokkal hivatottabbnak tartok arra, hogy a törvényhozásnak nehéz, de szép és magasztos munkájában részt vegyenek. Örülök, hogy szerencsém volt fültanuja lenni művészi szónoklásuknak, örülök, hogy a szónoklás művészetének annyi hivatott mestere ül az ország házában, akiknek beszédei, pompás, szinekben dus, szépen válogatott szavai valóságos ünnepi himnusszá fonódnak össze, akkor, amikor, bár különböző utakon és különböző meggyőződéssel, de egyformán erős hittel a magyar igazságot hirdetik. (Helyeslés a balközépen.) Amikor most a magam igénytelen szavaival részt kérek a költségvetés vitájában, teszem ezt abban a szilárd meggyőződésben, hogy az KKPVTSELÖHAZI NAPLÓ. TI. én szavaim is — habár nem is birnak szónoklássá összesűrűsödni — mégis el tudnak érni annyit, hogy bennük visszatükröződik a mindennapi egyszerű élet minden problémája és minden vágya, minden panasza annak a 45.000 léleknek, aki képviseletével csekélységemet bizta meg. Itt legyen szabad arra kérnem a t. Házat, ne méltóztassék azzal, bár igaz, hogy nem sértő, gyanúval illetni, hogy hazabeszélek, mert én nem a választóimnak, hanem a választóimért beszélek és ezt abban a meggyőződésben teszem, hogy akkor, amikor választóimért beszélek, egyúttal a t hazámért dolgozom, (Ugy van! a balközépen.) mert elvégre a mi hazánk a képviselt kerületek összességéből áll és ha minden egyes képviselő a saját kerületének érdekeit becsülettel szolgálja, akkor mi itt mindnyájan mégis csak a nagy, egységes magyar haza szent és nagy érdekeiért dolgozunk. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Az utóbbi időkben a Ház ülésein. is sok szó esett a belügyminister urnák erkölcsvédelmi rendelete kapcsán a magyar aszszonyok ós leányok viselkedéséről, ruházkodásáról, divatjáról, rövid hajról, rövid szoknyáról. Én csak a legmélyebb tisztelet hangján tudok megemlékezni ezen a szent helyen a magyar nőről. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nagy-Magyarország történelme csodákat regél a magyar nő hazaszeretetéről és hősiességéről és nekem megvan ma is minden okom azt hinni, hogy a magyar nő hivatása magaslatán áll és egyformán tudja, mivel tartozik hazájának és mivel tartozik családjának. (Helyeslés jobbfelől.) Ami magát a divatot illeti, azt én, orvosi gondolkozásommal csak helyeselni tudom. Eri nem tudnám viszontlátni, nem szeretném viszontlátni azokat a hosszú, porseprő szoknyákat, amelyekkel az utca porán tapadó tuberkulózis- és egyéb bacillusokat gyanútlanul vitték haza a családi otthonba, a gyermekek közé. Ami pedig ennek a divatnak a közfelfogásban gyakrabban tárgyalt erkölcsi oldalát illeti, itt az igazság érdekében legyen szabad meg36
