Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

Àz országgyűlés képviselőházának 24. T. Képviselőház! Egyébként nem állitom, hogy az ötven év előtt, alkotott törvény ma megfelel a viszonyoknak. Én is azt mondom: ha van idő rá és ha szüksége felmerül, az ötven év előtt alkotott törvény igenis, valószínűleg megérett a módositásra. De ha már erről lehet szó, akkor felvetem a kérdést, mi szükség van arra» hogy épen a biztosítás kérdését, mint feltétlenül elsőrangú nemzetgazdasági kérdést, mint szociális problémát kiadja az állam a kezéből vagy továbbra is ugy hagyja, ahogy idáig volt, vagyis meghagyja a magánkapitalizmus prédájának és a profit, nyereség eshetőségének. Miért nem lehet gondoskodni arról, hogy à biztosítás kérdését állami kezelésben lehessen tartani, illetőleg államilag lehessen megoldani? Megvallom őszintén, hogyha felmerül ez a kérdés, ezzel kapcsolatban bizonyos aggodalmaim nekem is vannak, nem a biztosítást magát, hanem a mostani kormányzati rendszer munkáját illetőleg, figyelembevévé azt a bürokratizmust, amellyel ma mindent megölnek. amellyel ma itt mindent agyonnyomnak. Ha tehát lehetne is komolyan szó arról, hogy a biztosítás kérdését állami kezelésben oldják meg, akkor is aggodalommal nézem a kormány mai munkálkodását és még inkább a bürokrácia nehéz munkáját, amelyet más kérdésekben eddig is tapasztaltunk. Mindamellett kijelentem, hogy a magam részéről az állami biztosítás elve mellett va gyök. Azt tartom, hogy mint legfontosabb nemzetgazdasági érdeket, magának az államnak kellene megáldania a biztosítás kérdését. Ezt azonban csak mint elvet lehet felállítani, mert a mai viszonyok között ez gyakorlatilag alig volna megvalósítható, legalább is a leg rövidebb időn belül. Mindenesetre szükséges volna, hogy az egész biztosítás kérdését egy egységes törvényben rendezzék. Mint az előadó ur mondotta, ígéret van rá, hogy ez belátható időn belül megtörténik, azonban a belátható idő tág fogalom. Belátható időn belül van az is, ha száz év múlva fog megtörténni, de értsük meg: a belátható idő fogalma nem békítheti ki az embereket, akik ezen a téren is várnak valamit. Végül annyit kívánok megemlíteni hogyha már a kormány ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban ilyen nagy szolgálatokat akar tenni a biztositó-kartelleknek, annak a kapitalizmusnak, amely itt el van helyezve, legalább gondoskodnia kellett volna arról, hogy a valorizáció kérdésében is próbáljon valami megoldást létrehozni. Ezer meg ezer ember van, aki béke időben rakta félre a filléreit s ugy próbált takarékoskodni, hogy nem a takarékba rakta a pénzét, hanem életbiztosítási és más hasonló ügyleteket kötött. Itt van a kezemben egy kis embernek békebeli biztosítási kötvénye. Húsz évvel ezelőtt, 1907-ben, kezdte meg a befizetést; tízezer koronára biztosította magát; a tízezerkoronás biztosításért a járulékokat mindenkor megfizette s most, mikor ez a biztosítási kötvény lejár, amikor felvehetne a biztosítás összegét, kaphat érte a legjobb esetben tízezer papirkoronát, amit arra sem tart érdemesnek, hogy érte menjen és azt felvegye. De ugyanennek a családnak van egy sereg kötvénye, mert minden gyermeke biztosítva volt. (Propper Sándor: Ez a polgári morál összeomlása!) Nem mondom, hogy nagy összegre voltak biztosítva a gyermekek, de a békeidőben ez volt az ideálja a polgári felfogásnak ,hogy minden gyermeket biztositanak, hogyha a leány férjhez megy, NAPLÓ. II . ülése 1927 március 16-án, szerdán. 17 vágy ha a fiu nagykorú lesz, vagy katonának áll be, kezébe tudjanak adni egy pár koronát, a leányt kitudják házasítani stb. stb. ötszáz korona békeidőben egy munkáscsaládban oly nagy összeg volt, hogy abból egy leányt ki lehetett házasítani vagy ha a fiu bevonult a katonasághoz, ki lehetett ruházni. Mondom, kezemben vannak ezek a kötvények négy gyermek részére kiállítva à 500 koronára. Itt van a biztosítóintézet címe is : Első Biztosító Intézet József főherceg védnöksége alatt, ma már meg sem található. Ez az intézet, amely felszedte a biztosítási díjakat s ezeknek a biztosítási kötvényeknek nagyrésze már le is jár. Méltóztassanak elképzelni, ma ötszáz koronát vagyis négy fillért kap az az illető. Érdemes ezért egy lépést is tenni? Hát nem omlik-e össze a polgári morál, nem lazul-e meg az emberek jó lelkiismerete és nem vált-e ki mindenkiből keserűséget, amikor arra gondol, hogy azt az értéket, amelyet évről-évre ? fizetett be az a munkásember, most egyik napról a másikra elveszíti. T. Ház! Elismerem, hogy sokat veszítettünk a háborúban és ha nem látnám azt, hogy másoknak sikerült átmenteni a vagyonukat, talán bele tudnék törődni a mai helyzetbe, de mivel azt látom, hogy mindenki át tudta menteni a vagyonát, átmentette a földbirtokos, a háztulajdonos, aki vagyonával ügyesen rendelkezett, ellenben azok, akik hadikölcsönkötvénybe fektették a vagyonukat, nem, azért azt mondom, hogy az átértékelés kérdése a hadikölcsönkötvényeknél és a biztosítási kötvényeknél feltétlenül elintézendő, mert lehetetlen tűrni, hogy a biztosítási kötvények tulajdonosai elveszítsék mindazt a pénzt, amit aranykoronában annak idején befizettek. Ami a hadikölcsön jegyzést illeti, a helyzet tényleg az, hogy a magyar biztosítók, amelyeket rendeletileg vagy talán törvényes módon köteleztek arra, hogy jegyezzenek hadikölcsönt, csak formálisan jegyeztek, valójában azonban a jegyzés pillanatában lefedezték magukat, lombardirózták hadikölcsönkötvényeiket, úgyhogy jóformán nem vesztettek semmit, vagy ha igen, semmiesetre sem vesztették el az egész összeget. Megfelelő valorizáció tehát a biztosítási kötvények terén ma már feltétlenül indokolt volna. Nem értem a kormányt, hogy miért ez a nagy előzékenység ezen a téren is, hogy most ismét el akarja halasztani ezt a kérdést ez évi december 31-ig. Miután ez a halasztás a kormány rendelkezésére történik, (Propper Sándor: Teleszky Jánosnak hosszú a keze!) nekem az az impresszióm, hogy itt is közbejátszanak azok a tényezők, amelyek ennek a törvényjavaslatnak létrehozásában is közreműködtek. Hatalmuk van a kartelleknek, azoknak a neveknek, azoknak az egyéneknek, akik ezen intézetek élén állnak. Ezért van külön törvény javukra, és ezért nincs valorizáció a szegény kisembereknek már régen kifizetett biztositási kötvényeire. Miután én ebben a törvényjavaslatban semmiféle haladást nem látok s nem látok semmiféle olyan intézkedést, amely a kisemberek érdekét szolgálná, a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Anélkül, hogy bármely oldalról is azzal lennék vádolható, hogy fakciózus ellenzéki álláspontból szoktam az egyes javaslatokat kritizálni, vizsgálni, ennél a javaslatnál kénytelen vagyo-k 3