Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-30
Az országgyűlés képviselőházának 30. amelyben többek között ezt olvasom (olvassa) : »Az 1927—28. évi állami költségvetésben az anyaés csecsemővédelem céljaira a rendes kiadásoknál 730.900 pengő vétetett fel, tehát ugyanannyi, mint az 1926—27. évi költségvetési évben. À magyar anya- és csecsemővédelemnek ez a szervezete évről-évre fejlődik, amivel szemben az állami hozzájárulás változatlan. A népjóléti és munkaügyi minister ur ugyan az elmúlt költségvetési év végén az anya- és csecsemővédelem továbbfejlesztése céljából megsegitette a szövetséget azáltal, hogy a tárcájában az 1925—26. költségvetési év végén elért megtakarításból 1926 július hó végén kétmilliárd papirkoronát utalt ki, sőt kilátásba helyezett további 148.000 pengőt, ám kétség ges, hogy ezt a rendkivüli hozzájárulást a folyó költségvetési év végén biztositani fogja-e tudni, miután értesülésünk szerint megtakarítás elérésére nincsen remény. A helyzet jobb megvilágítására megismétlem, hogy m ig a folyó költségvetési évben a magyar anya- és csecsemővédelemre összesen 1,030.800 pengő áll rendelkezésre, addig az 19^7—28 költségvetési évre csak 730.800 pengő van felvéve és igy a szövetségnek ezen ellátmányából, amelyből jelenleg 120 védőintézetet, 20 tejkonyhát tart fenn és 444 védőnőt és 204 orvost alkalmaz, a jövő költségvetési évben — az intézmény nagyarányú fejlődése következtében — már 165 védőintézetet és 40 tejkonyhát kell fentartania és ennek megfelelően 100-nál több védőnő és 60-nál több orvos tiszteletdíjáról kell gondoskodnia.« Az Országos Stefánia Szövetség áldásos működése különösen az utolsó öt év alatt a csecsemőhalálozást hazánkban 4"/o-kal tudta csökkenteni, azokon a területekén pedig, ahol szervezetei működnek, a 20%-on felüli országos átlagot 14'5%-ra szorította le. Kellő anyagi támogatás hiányában ezek az eredmények — az ország nagy kárára — meg nem ismételhetők, nem fokozhatok, sőt nagyarányú visszaesést fogunk ezen a téren tapasztalni. Az Országos Stefánia Szövetség az összeomláskor, mikor összesen mintegy száz alkalmazottja volt, de védőintézete egy sem, két millió korona államsegélyt élvezett. Ezidőben pénzünk még nagy romlásnak nem volt kitéve, ugy. hogy ez az összeg megfelel mostani egymillió koronának- Ennek értéke átszámítva 14*5 milliárd papírkorona, illetőleg 1.6000U0 pengő. Ezzel szemben ma, midőn a szövetség immár 120 védőintézettel és mintegy 600 alkalmazottal dolgozik, csak 730.800 pengő állami segélyt kap. Én ezt a kérdést oly rendkívül fontosnak találom ;nemzetpoliti kai szempontból, hogy kénytelen leszek a t. kormány figyelmét egy határozati javaslatban felhívni ezekre az állapotokra és kérni arra, hogy sokkal intenzivebb mértékben támogassa ezt a nemzetünk egész életére és jövőjére nézve oly fontos intézményt. (Jánossy Gábor: Vegye át, állami feladat ez !) Tulajdonképen csak felállatni intézmény (Jánossy Gábor: Legyen egész !), mert részben társadalmi adakozásból tartja fenn magát, azonban a társadalom adakozása olyan bizonytalan, hogy valóban az volna a leghelyesebb, ha az állam teljesen átvenné. (Jánossy Gábor : Koldus a társadalom is !) Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az Országos Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédő intézmény fentartására az 1927—28 költségvetési évre rendes kiadásként évi 1,200.000 pengő, a továbbépítésre pedig az átmeneti kiadások közé 400000 pengő, összesen tehát 1,600.000 pengő vétessék fel, amely összeg fejében az intézmény 120 védőintézetet és 20 tejkonyhát tart fenn, 444 védőnő és 204 orvos díjazásáról gondoskodik és a jövő költülése 1927 március 29-én, kedden. 235 ségvetési évben még mintegy 45 védőintézetet és 20 ujabb tejkonyhát létesit« (Helyeslés.) Valahányszor gyermekvédelemről beszélek, mindenkor önkénytelenül is eszembe jut a nagy kulturnemzetek mellett két kicsiny, de annál boldogabb kulturnemzet : Belgium és Hollandia. Azt látom, hogy nincs az az áldozat, amelyet ezek a nemzetek a gyermekek érdekében meg ne hoznának. És elmondhatom, hogy minő irigylésreméltó és széditő magasságban áll ez a két nemzet az erkölcs, emberszeretet, humanizmus és nemes gondolkodás tekintetében a földkerekségnek annyi haszontalan állama fölött. Ezeknek a szeretetreméltó népeknek egyik legszebb, legragyogóbb lelki vonásuk az a szeretet, amellyel a gyermekekkel szemben viseltetnek és ebben a szeretetükben határt nem ismernek. Szeretetüknek valóságos áradata rég átcsapott már a saját országaik határain túl és eljutott Csőn kaM agyarország határáig s a szegényes magyar viskóknál megállva, magukhoz vették ezek a nemzetek a nyomorgó, éhező és pusztuló magyar gyermekek tízezreit s vitték ki saját országukba, hogy a magyar gyermekeket ily módon az erkölcsi és testi pusztulástól megóvják. Elvitték azért, hogy — amint ők mondják, a magyarságnak majd egy mentől nagyobbszámu, testben és lélekben mentől épebb és egészségesebb ifjúsága legyen. így beszélnek gyermekeinkről ezek az idegen népek, ilyen emberszeretetre, humanizmusra tanítanak bennünket és akkor mi legyünk azok, akik nem tudjuk, mert nem akarjuk meghozni a megfelelő áldozatot saját gyermekeinkért ? S amikor azt hí llom, hogy a külföldi gyermeküdültetés nagylelkű akciója immár a végéhez közeledik, időszerűnek találom, hogy ez a nemzet és ennek a nemzetnek törvényhozása ezekkel a nemeslel kü nemzetekkel szemben kifejezze végtelen és soha el nem múló háláját. Ne felejtsük el, hogy ezek a nemzetek 40—50.000 magyar gyermeket mentettek meg a testi és er* kölcsi pusztulástól és különösen tisztelettel fejezzük ki hálánkat az iránt a nemeslelkü belgaflamand nép iránt, amely ellen mi a világháború folyamán harcoltunk és ez a nemzet annak ellenére, hogy ellenségei voltunk, a magyar gyermekek tízezreit vet e magához és mentette meg az elpusztulástól. Sokszor elgondolkozom azon és kutatom, hogy tulajdonképpen mi az, ami ezeket a nemzoteket erkölcs, emberszeretet, humanizmus és nemes gondolkodás tekintetében oly magasra emeli a többi népek fölött és nem tudok más konklúzióra jutni, minthogy a — valláso ság az, ami őket erre mditja, Tudvalevőleg ezek a nemzetek a világ legvallásosabb népei közzé tartoznak és hogy ez igy van, bizonysága ennek az, hogy például abban az országban, ahol a vallási érzületet kiölték az emberekből, ahol az embereket egy erkölcsi »hülyeségben, egy moral insanitibe juttatták ezáltal, — t. i. Oroszországban — nemcsak hogy az idegen nemzetek gyermekeit nem gyámolítják, de saját gyermekeiket, saját ifjúságukat is halomra öldösték, pusztították és irtották, (Ugy van! a jobboldalon.) De tovább megyek. Kérdem, lehet-e ott a gyermekvédelem terén komoly eredményeket elérni, ahol pl., amint ezt itt Budapesten és a környékén tapasztaljuk, tejrazziák alkalmával a tejnek többi 60—70 percentjét látjuk oly mértékben hamisítottnak, hogy az az egészségre, de főképen a gyenge ellenállási képességű gyermeki szervezetre rendkívül ártalmas? Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a Budapesten elhalt gyermekek halálokai között 50 percentben szerepel a bélhurut? Igen fontosnak tartom, hogy ezen a téren egyszer már rendet teremtsünk és nagy tisztogatást végezzünk s hogy ez a propozicióm a t. kormány füléhez is eljusson, egy határozati javaslatban 83*