Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

222 Az országgyűlés képviselőházának 30, Méltóztassanak: megengedni, ha a belügy-. minister ur erkölosrendeletével kapcsolatban még néhány ilyen kérdésről fogok beszélni. Be­szélni fogok ezekről azért mert sajnálattal Lát­juk a háború óta nemcsak Magyarországon, hanem az egész viláigon az erkölcsöknek úgyne­vezett elnégeresedését. A háború alatt például a baika kiszedte a magyar paraszt háza mögül a keritést, — ezt láttam Uzsok mellett — mert neki szüksége volt a tüzelőanyagra, ahelyett, hogy fát vágott volna magának, de ezt nem tette, mert könnyebb volt neki a keritést ki­szedni. A háború első napjaitól kezdve az az úgynevezett európai kulturtörvény, amelynek alapja a, tízparancsolatot s ennek kiütköző pontjai: a ne lopj és ne ölj, megdőlt. Ezt az erkölcsi züllést még jobban megerősítették á forradalmiak. Ha most mi ebből az általános ehiégerese­désből a nemzetet ki akarjuk hozni, ha az,t akar­juk, hogy a magyar névnek, a magyar tiszt­viselői karnak, a magyar képviselőháznak, a magyar közéleti férfiaknak régi tekintélye a nemzet egyeteme előtt helyreálljon, jó példát kell mutatnunk. Méltóztassék elhinni, a legna­gyobb destrukció az, ha a köznép előtt az a hie­delem kap lábra, sőt támogattatik alá, hogy azok, akik a közélet magas csúcsain élnek, nem azért vannak a magyar közélet csúcsain, hogy az állam javát szolgálják, hanem azért, hogy ön­maguk érdekeit védjék és támogassák. Ha te­hát mi azt akarjuk, hogy a magyar erkölcsi új­jászületés, a magujhodás következzék be, hogy a régi magyar nemes erkölcsökhöz térjünk vissza, akkor elsősorban magunknak kell jó pél­dával előljárnunk. Én nem örülök annak, ha részvénytársaságok igazgatói névsorát látom s ebben a y névsorban egymás után ott találom az én t. képviselőtársaimat. En nem örülök annak sem, ha e részvény­társaság vezetőségében ott találom a magas ministériumok magas állást viselő nagy hiva­talnokait, mert ez a rendszer nem egyéb — amint Gaal Gaston igen t. képviselőtársam he­lyesen jegyezte meg — mint egy elkötelezési rendszer, azért ilyen rendszer, mert nem kíván­hatom attól a tisztviselőtől, attól a képviselő­től, hogy elfogulatlan legyen egy olyan hatal­mas vállalat ügyeivel szemben, amely vállalat­nak meggazdagodását követeli. (Gálffy Dénes: Hát az ügyvédi összeférhetlenség? — Rassay Károly: Ügyvédre is áll az összeférhetlenségi törvény! Tanulja meg, akkor mindjárt meg fogja látni! — Zaj. —Elnök csenget. — Rassay Károly: Engem nem lát a ministeriumokban, e felől egész nyugodt lehet! — Berki Gyula: Van, aki megy!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Baracs Marcell: Nem ért az ügyvédséghez! — Rassay Károly: Azért, hogy valaki nem tudta megszerezni az ügyvédi diplomát, nem kell ha­ragudni! Ezt pótolni lehet! — Berki Gyula: Gaal Gaston képviselő urat kérdezze meg! Ö meg fogja mondani, hogy 110 milliót kért egy képviselő egy szegény embertől bizonyos ügy­ben!) Berki Gyula képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! (Rassay Károly: Ez nem összeférhetlenség, hanem disznóság! — Berki Gyula: Igaza van, akárki is volt az! — Rassay Károly: Ki volt az? — Berki Gyula: A képviselő ur meg tudja mondani, én nem mondhatom meg, nem vagyok rá felhatal­mazva! — Rassay Károly: Itt van közöttünk? — Berki Gyula: Nincs ott! — Baracs Marcell: Hát akkor mit akar? — Berki Gyula: Mi köz­tünk nincsen, bujdosik! — Derültség. — Foly­tonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak!) ülése 1927 március 29-én, kedden. Fábián Béla: Ugyanaz a felfogásom ezek­ről a képviselőkről is s ugyanúgy ezekkel a képviselőkkel szemben is hajlandó vagyok még a mainál is szigorúbb összeférhetlenségi tör­vényt megszavazni. (Felkiáltások a jobbolda­lon: Csináljuk meg!) Hangoztatom azonban, hogy a mai Összeférhetlenségi törvény keretein belül is lehetne segíteni ezeken a képviselői ál­lással való visszaéléseken és hogy minél előbb segítsünk, ezt megköveteli ugy az egységes­párttól, mint mitőlünk a képviselői állás tekin­télye. (Helyeslés.) Hiszen méltóztassanak csak elképzelni, micsoda nagy izgatási anyag az ebben az or­szágban mindenféle polgári társadalommal és polgári felfogással szemben, ha az izgatók ki­mehetnek a nép közé és hirdethetik azt, hogy azok, akik a nép akaratából és a nép jóvoltá­ból az állami élet magas csúcsaira felkúsznak, hivatali állásukat anyagi előnyök szerzésére használják fel. (Gaal Gaston: Ez a publica honestas kérdése! — Ugy van! Ugy van! bál­felől.) Itt kell megemlékeznem egy másik kér­désről is. Nagyon sajnálom, hogy erről meg kell emlékeznem. Nagyon rossz vért szül a nepotizmus kérdése is. Én a pénzügyminister ur múltkori felszólalásával kapcsolatban, ami­kor a pénzügyminister azt mondotta, hogy a forgalmiadóellenőri intézmény leépités alatt van, kötelességemnek tartottam a hozzám be­érkezett adatokon kivül — minthogy a pénz­ügyminister ur statisztikai adatokat nem nyúj­tott — utánajárni annak, hogyan állunk ez­zel a leépítéssel. Ezzel kapcsolatban kénytelen voltam legelőször is bizonyos községekben megvizsgálni, mennyi forgalmiadóellenőr volt ott azelőtt és mennyi van most. Kiderült, hogy nem negyedrészannyi van most, mint a pénz­ügyminister ur mondotta, hanem négyszer­annyi. Kispesten például másfél évvel ezelőtt négy forgalmiadóellenőr volt, most pedig van tizenhat, tehát pont négyszerannyi. De egy másik adat is került a kezembe, amely azt mu­tatja, hogy a pénzügyministerium forgalmi­adóosztályában egy egészen jó elhelyezkedési rendszer keletkezett a forgalmiadóellenőrök­kel kapcsolatban. Találtam például forgalmi­adóellenőri családokat Magyarországon, (Bródy Ernő: Forgalmiadóellenőri dinasztiá­kat!) igen % forgalmiadóellenőri dinasztiákat. Igen, t. képviselőtársaim, vannak dinasztiák, amelyeknél az apa, aki azelőtt tanitó volt, for­galmiadóellenőri állást, vállalt, mert nemcsak a városi tisztviselőket fizetik meg különösen, hanem némely forgalmiadóellenőröket is, akik különös viszonyban vannak a pénzügyminis­terium forgalmiadóosztályával, amint ezt több alkalommal voltam bátor Vargha állam­titkár ur tudomására adni. Van olyan eset, hogy az apa* forgalmiadófőellenőr, forgalmi­adóügyosztályvezető, az egyik fia vele együtt forgalmiadóellenőr, a másik fia Miskolcon for­galmiadóellenőr, a veje Csepelen forgalmi­adóellenőr s az Ötödik családtagnak — mert összesen Öt férfitagja van a családnak — most keresnek Budafokon forgalmiadóellenőri ál­lást. (Derültség.) Én megértem, miért kell a fogalmiadót a pénzügyminister ur szerint száz esztendeig fentartani. Azért, mert már az ügyosztály­vezető ükunokája részére is elhelyezkedési le­hetőséget képez a forgalmiadóellenőri és fő­ellenőri állás; ezért nem tudunk mi ettől meg­szabadulni, pedig ez sem szolgál nagyon az erkölcs javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom