Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1Û27 március 29-én, kedden. 223 Most méltóztassanak megengedni, hogy visszatérjek ugyancsak az erkölccsel kapcsolatosan a legújabban megjelent Faksz-nyilatkozattal kapcsolatban arra, hogyan épitenek Jiáizat Magyarországon állami tőkéből. Magyarországnak gazdasági kirakata az a vonal, amely a keleti express mentén Budapesttől Nagyvárad felé halad, s ha valaki megnézi ezeket az újonnan felépitett házakat, a következőket tapasztalja faj védelmi szempontból: Az uj házakon — nem a régiekről beszélek — jelentéktelen kis ablakok, amelyek télen belülről be voltak tömve homokzsákokkal, nehogy a levegő a lakásba behatohasson. Belül sárral van az agyagpadló felkenve; nincs sehol padló és pince. Ezek a házak vályogból épültek. (Gaal Gaston közbeszól.) íÉn megértem, hogy igy volt, de viszont nem kell, hogy igy legyen. (Gál Mihály: Majd megnézzük, hogy az ön birtokán milyenek a cselédlakások!) Meghivom nyugodtan a t. képviselő urat! Nem akarok itt a képviselő úrral vitát folytatni, csak egyet mondok, azt, hogy a képviselő ur is azok köizé a képviselők közé tartozik, akiket a választás előtt lesürgönyöztek. Legyen szives a képviselő ur és azt a sürgönyt ne próbálja rajtunk reklamálni; reklamálja gróf Bethlen Istvánon, a kormányon és az egységespárton! (Zaj a balközépen.) Az illem kötelez! Én nem tehetek róla, hogy a képviselő urat a hegyre ültették és hogy a képviselő urban az egységespárt nem bizik meg. Ne a közbeszólájsaival akarjon a képviselő ur Bethlen István ministerelnök ur előtt érdemeket szerezni, hanem álljon fel, beszéljen és mondja meg, mi van azzal a sürgönnyel! (Gál Mihály: Majd megfelelek rá! Majd meglátom, hogy a eselédlakások az ön birtokán hogyan néznek ki! — Bródy Ernő: Ránduljon ki! — Madár assy Gábor: Milyen sürgönyről van szó?) A kéviselő ur sokkal közelebb áll gróf Bethlen Istvánhoz, mint én, kérdezze meg, hogy milyen sürgönyt küldött. (Zaj. Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Ne zavarjuk a szónokot!) T. Képviselőház! A magyar nép kirakatai azok a kislakások, amelyeket ujjonnan felépitettek, a román vonal mentén. Méltóztassanak elképzelni azt az idegent, aki végighalad csak Ausztriának kis munkásháziaii mellett és azután megérkezik Magyarországra és látja itt az egy méter magasságú házakat, amelyek a földbe vannak beépítve, azután látja azt, hogy miként lakinak nálunk egyetlen egy szobában összezsúfolva apa, anya,, leánya, veje, mint egy hatalmas, óriási család tagjai. Igenis, arra kellett volna tehát az egész Faksz-akciót felhasználni, hogy végre ebben az országban egészséges, jó levegőjű kis házakat adjanak a magyar népnek azért, mert a magyar nép jövő egészsége benne van ennek a Fakisz-akciónak keretében. Ezeket kellett volna megnézni. * Ha pedig azt nézzük, hogy mit tartunk erkölcstelen nek a magyar életben, akkor méltóztassék elhinni, nincs szükség erikölesrendeletre, amikor arról van szó, hogy a képviselő urak meglátják magúkat a kabaré görbe tükrében, hanem igenis, erkölcsrendeletre akkor van szükség, amikor látjuk, hogy mire folynak el az állami pénzek. Nagyon örülök, hogy a t. pénzügyiniriister ur jelen van. (Bud János pénzügyminister: Rendben van!) mert szeretném megkérdezni ia pénzügyminister urat arra a 72 milliárd koronára vonatkozólag, amelyet a múlt esztendőben szavazott meg a képviselőház és amelynek az volt a célja, hogy a mezőgazdasági termel vényeket jobb árak mellett tudjuk kivinni Magyarországról a külföldre. Ez volt az a cél, amelyet nekünk mondottak. És ezekből az összegekből többek között a különféle mezőgazdasági terményértékesitő szövetkezetek céljaira adtak ötmillió aranykoronát, amely 72-5 milliárd papirkoronának felel meg. Ha megnézzük, hogy mi lett ezzel a pénzzel, akkor a következő eredményre jutunk: a Burgonyatermelő Szövetkezetnek adtak egymilliárd üzletrészt és hárommilliárd forgótőkét. A szövetkezet felállítását azzal indokolták, hogy a nem hozzáférhető külföldi piacot akarják meghóditani. Ezzel szemben az történt, hogy meg nem felelő külföldi összeköttetések hiányában a már meglévő cégeknek tettek üzleti ajánlatot és nem ők maguk adták el a burgonyát a külföldön, hanem itt az országban már meglévő cégek utján adták el. A másik az alföldi gyümölcsértékesitő szövetkezet, amelynek 2-5 milliárd forgótőkét adtak és 3 milliárd üzletrészt. Ennek a szövetkezetnek elnöke Staub Elemér államtitkár, a Duna—Tisza-közi mezőgazdasági kamara elnöke. A szövetkezet két hónap alatt elveszitett 250 millió koronát. Azután a szövetkezet teljesen megbénult, majd az történt vele, hogy a vezérigazgató lemondott; miután a pénz elveszett, a vezérigazgató lemondott. (Egy hang jobb felől: Így szokták!) Megint egy másik volt a hagymatermelők szövetkezete, amely egymilliárd üzletrész tőkével és hárommilliárd forgótőkével alakult meg. Mivel kezdte a működését? Azzal, hogy megvett egy szövetkezetet; ő, a megalakult uj szövetkezet megvett egy szövetkezetet, a makói hagymaértékesitő részvénytársaságot egymilliárd korcnáért, csupán a firma miatt, mert neki az állami firma nem volt elég jó. A kétmilliárd koronából — amelyről azt mondották, hogy azt a termelők kapják előlegül — a hagymaértékesitő két raktárházának megvásárlása után természetesen semmi pénz nem maradt. Azután volt az úgynevezett Futura, a gabonaértékesitő szövetkezet. Most olvasom a Futurának üzleti kimutatását, amely szerint — tehát az ő előadásuk szerint — egész Magyarország gabonatermelésének 2%-át vásárolták meg és vitték ki az országból. Ezzel a 2%-kai sikerült nekik az árakat nivellálni. Az állam odaadott erre az akcióra 72*5 milliárd koronát Mi azt gondoljuk, hogy ennek a 72*5 milliárdnak kiadása teljesen haszontalan volt, mert nincs ember, aki azt állithatná, hogy ezzel elértük azt a célt, amelyet elérni reméltünk. Ha pedig ezt a 72-5 milliárd koronát újból kiadjuk... (Rassay Károly: Most egyesitik őket!) Most hallom, hogy ezeket a szövetkezeteket egyesíteni fogják. Sőt általában azt hallom, hogy nagy egyesítési törekvések vannak; hallom, hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének vezérigazgatója, nem tudom milyen nevű tábornok ur, (Egy hang balfelől:Schnetzer!) Schnetzer tábornok ur másfél milliárd koronával elvonult; (Rassay Károly: Többel!) vagy talán kétmilliárd koronával. Bocsánatot kérek, állami pénzről van szó, nem számolják olyan nagyon az ötszázmillió koronákat. Tehát elvonul. Helyébe, hallom a Kogsz-ot és nem tudom még mit, a hagyma-; értékesítőt s azután a Futurát, mind egy kalap alá akarják vonni; vagy a kettőt: a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetét és a Kogsz-ot. _ Amikor legelőször felszólaltam a Kogsz. ügyében és azt mondottam, hogy 40 ezer méter posztót akarnak vásárolni a külföldön, akkor