Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-28
Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1927 március 23-án, szerdán. át és számtalan közvetítő kézzel drágítja meg az árucikket attól a pillanattól kezdve, amikor teinmeltetik, addig a pillanatig, míg a fogyasztó kezébe jut. (Igaz! Ugy van! Általános, élénk helyeslés.) Az árueloztás megkönnyítésének és leegyszerűsítésének a fogyasztó közönség érdekében való propagálását igenis, a távollévő kormány figyelmébe és kötelességébe kell, hogy ajánljam, mert hiszen végeredményben az általaim igen nagyrabecsült t. honvédelmi minister úrtól ezeket a rendszabályokat igazán nem kívánhatjuk. (Jánossy Gábor : Talán most dolgoznak rajta !) T. ^Ház ! Ezek a hosszú fejtegetések csak egy célt kivántak szolgálni, azt, hogy igyekezzem megcáfölni és megdönteni azt a hamis ideológiát, amely a magyar gazdasági polititika szükségleteit egyedül magyar szemszögből akarja megítélni. Ha mi le akarjuk vonni azokat a tanulságokat, amelyeket ©sry eredményes gazdasági termelés szempontjából le kell vonni, akkor ez egyedül ugy lehetséges, ha beállitjuk magunkat és gazdasági életünket abba a világgazdasági áramlatba, amelytől csak tanulhatunk, amelynek tanulságain csak okulhatunk. Ez a gondolat vezetett engem akkor, amikoir arra törekedtem, hogy rámutatva a világgazdasági problémák szövevényeire, igyekezzem megismerni és megismertetni a körülöttem # léyő gazdasági életet és igyekezzem egy hajszálnyival előbbre vinni azt a megismerést, amely megismerés eredményekétien talán gazdasági gyümölcsök is teremhetnek. (Élénk helyeslés és élienzés johbfelnl és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Jókai-Ihász Miklós ! Jókai-Ihász Miklós: T. i Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezeréves történelmünk folyamán nagyon sok súlyos csapás érte nemzetünket, de méreteiben és kihatásában egy sem volt annyira súlyos, mint az, amely a viíáe-báhorut^ hefeiező trianoni kénysz<rbékpvel zúdult reánk. A mohácsi vészt évszázadokon keresztül olyan nagy nemzeti szerencsétlenségnek tartottuk, amelynél nagyobbat el sem tudtunk volna képzelni. Annyiban volt ázom ban az csupán hasonlatos a mostani nemzeti katasztrófához, hogy hazánk akkor is darabokra szakadt, azonban a darabokra szakadt részek akkor részben a királyok, részben az erdélyi fejedelmek jogara alatt tovább élték állami életüket. A török hódoltság alá jutott részek pedig a hódoltság legnagyobb kiterjedésének időszakában sem érték el azt a területet, amely ma az ország testéből idegen megszállás alá került. A török hódoltság alatt élő magyarság nemzeti léte nem volt olyan mértékben veszélyeztetve, mint amilyen mértékben ma a tőlünk elszakított véreink nemzeti léte veszélyben forog, mert hiszen a török nem ölte ki a nemzeti érzést az ott élő magyarság szivéből, ellenben a jelenleg megszállás alá került területeken élő lakosságnak egyenesen a léte van veszélyeztetve. A tőlünk elrabolt országrészben olyan súlyos elnyomatás jutott osztályrészül a magyarságnak, amelyre a világtörténelemben nincs példa. (Ugy van! Ugy van!) önkéntelenül az a kérdés tolul elénk: miért kellett épen a magyar nemzetnek, amelynek fiai pedig a háborúban a _ leghősiesebben küzdöttek, a világháború befejeztével a legszomorúbb sorsra jutnia 1 Melyek azok a körülmények, azok a tényezők, amelyek ezt okozták s kik felelősek ezért 1 ? Nézetem szerint a nagy nemzeti katasztrófának csak közvetett oka volt a világháború, közvetlen okául azonban a belső árulás szolgált, amely a háború utolsó évében patkányszerü aknamunkával itt bent az országban és kint a fronton hősiesen küzdő katonáink között is aláásta az állam épületét (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és amely az úgynevezett októberi forradalomban kirobbanva, romokba döntötte a régi Magyarországot. (Ugy van! Ugy van! a jobbcldalon.) Azért mondom, hogy »úgynevezett«, mert a történelemben csak azokat a robbanásszerű átalakulásokat szoktuk forradalomnak nevezni, amelyek nemcsak^ rombolnak, hanem alkotnak is, az októberi lázadás pedig csak rombolt anélkül, hogy bármi értékeset vagy maradanclót alkotott volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Az októberi lázadás volt az, amely nyakunkra ültette azt a gyászos emlékű kormányt, amely a »nem akarok többé katonát látni« gyáva és hazug jelszavával kiszolgáltatta az országot az idegen megszállóknak és amely a bolsevizmus kezére játszotta az uralmat, anak a bolsevizmusnak kezére, melynek átkos uralma végleg megásta a régi Magyarország sir ját. A kommunista uralom után helyreállott nemzeti uralom itt találta az idegen megszállás - tényét és ezzel szemben az előző uralmak vétkes könnyelműsége folytán tehetetlenül állott Mindennek természetszerű folyamánya volt azután a trianoni béke. Meggyőződésem szerint az októberi lázadás és bolsevista uralom nélkül sokkal előnyösebb békekötést sikerült volna kötnünk, még a vesztett háború után is. s meg vagyok róla győződve, hogy e békeszerződés eredményeképen legalább a szorosabb értelemben vett Magyarország csonkitatlanul maradt volna meg. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Bebizonyított tény! —* Rotlienstein Mór: És háború nem is voltf — Egy hang: A Móricok itthon voltak !) A bolsevizmus bukása után bekövetkezett nemzeti kormányzat romokban talált itt mindent; ezeket a romokat el kellett takarítani és ujat építeni a helyébe, a régi Magyarország hatalmas épülete helyett egy kisebb, szerényebb, de annál szilárdabb és maradandóbb épületet. Az egymást váltogató kormányok megkezdték a romok eltakarítását és folytatta azt jelenlegi kormányunk is. Kiásta a romok alól mindazt, ami érték az országban megmaradt j és ebből megkezdte újjáépítés nagy művét. Hogy ez a munka tényleg sikerült, hogy a nemzet a meredély széléről, ahova jutott, meglett mentve, hogy a félholtan fetrengő ország I ismét u j életre kelt, hogy itt nemcsak a biztos ! életműködésnek, hanem az egészséges fejlődési nek is örvendetes jelei mutatkoznak minden ! téren, azért a legfőbb érdem Magyarország jelenlegi ministerelnökét, gróf Bethlen Istvánt és az ő odaadó munkatársait illeti, akik minden emberi erőt és számítást felülmúló módon, olyan elképzelhetetlenül rövid idő alatt helyretudták állítani az ország belső biztonságát és konszolidációját. A konszolidáció a belső rend ! és biztonság sokkal gyorsabban és tökéletesebben állt helyre nálunk, mint Európa sok más országában, beleértve a győzteseket is. Gróf Bethlen Istvánnak az érdeme, hogy helyreállította az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét, az ő kiváló diplomáciai éleslátásának köszönhető, hogy megszerezte részünkre azokat a külföldi kapcsolatokat, melyek a pénzügyi és gazdasági szanálás után olyan helyzetet teremtettek részünkre, hogy ma már a régebben ellenséges államokban is kezdenek tudomást venni róla, hogy vagyunk és ismét i számolni kezdenek a magyar nemzettel.
