Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-28
Az országgyűlés 'képviselőházának 28. azokat az életbe és a gyakorlatba átvinni, azokat pénzügyileg 1 kellően megalapozni képesek nem voltunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon,) T. Ház ! De iparunk struktúrája a világgazdasági strukturavátozásoknak megfelelően szintén megváltozott. Melankóliával kell csak visszaemlékeznünk azokra a genfi tárgyalásokra, amikor a kisentente atyai jóindulattal tanácsolta nekünk a nagy kölcsön felvétele előtt, hogy ne kivánjuk mi országunkat eliparositani, elégedjünk ^meg mezőgazdasági iparunk továbbfejlesztésével és álljunk meg ennek határán. Ma joggal kérdezhetjük ezektől a kisententebeli bölcsektől, hogyha végignéznek 'épen mezőgazdasági iparunkon, vájjon ez a százados ipar, amelyre büszkén tekintettek nemcsak Európában, de — lisztiparunkra célzok — Amerikában is, nem a kétségbeesett lehanyatlás korát éli-e és nem olyan stádiumban van-e, hogy egyes ágait szinte reményteleneknek kell tartanunk. Ma a mezőgazdasági ipar f ellenditéséről csak frázisokban és általánosságban lehet beszélni. De amikor tudjuk azt, hogy 60 millió métermázsa Őrlési képessége van malmainknak és összes búzatermelésünk 20 millió métermázsa, akkor azt mondani, hogy a kisentente bölcs tanácsának megfelelően mi mezőgazdasági iparunkat próbáljuk fokozni, valóban nevetséges. Amikotr* azt tapasztaljuk, épen a most lezárt maeryar-cseh tárgvalások alapján, hogy amig egyfelől meemyitiák Magyarország kanuit a cseh olcsó iparcikkek előtt, addio- másfelől énen lisztexportunk lehetőségét zárják el továbbra is minimális vámtételeik fen tartásával, akkor azt a bölcs tanársot, hogy mi mezőgazdasági ioarunkat orőbáliuk fellenditeui. köszönettel fofadiuk, de megkérdezzük ezektől az országoktól. hosf*v micsoda eszközökkel, mii ven módon kivanják ők ennek lehetőségét előmozdítani $ ( JJgy van! Ugy van! jobb felől és a középen.) Amikor azt látjuk, hogy nagyszerű sörgyáraink kénytelenek a csokoládé- és textiliparra áttérni, mert ma már Magyarországon a sörgyártás nem rentábilis; amikor azt látjuk, hosry nagyszerűen kifejlett cukoriparunk termékei külföldi koncentrációs raktárakban kénytelenek vesztegelni óriási kamatveszteség mellett, mert azokat elhelyezni lehetetlen; amikor azt látjuk, hogy mezőgazdasági gépgyárainkon ugy segitenek, hogy a még életképes egyik nagy mezőgazdasági gépgyár megfojtja a kisebb mezőgazdaslági gépgyárakat, leszereli gépeiket, összetöri és hasznavehetetlenné teszi. —• akkor nagyon köszönjük azt a bölcs tanácsot, hogy mi mezőgazdasági iparunkat állítsuk helyre, amikor annak módját és eszközeit nem adják meg. (Ügy van! jobbfelől. — Élénk helyeslés minden oldalon.) De hogy ne legyen egyoldalú a kép, mégis rá kell mutatnom arra, hogy mezőgazdasági iparunk sülyedésével szemben épen azok az iparágak, amelyeknek olyan kis jövőt jósoltak a nagy köles ön felvétele alkalmával a külföldiek, nem állanak olyan rosszul, ahogyan meg szei-ették jósolni az első időben. 1913-tól 1927-ig 1251 uj gyári üzem alakult, amelyek között 38 vrj nagy textilgyárunk épült, ami kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy ennek az úgynevezett gyökértelen iparunknak mégis talán" van gyökere Magyarországon és azt egyszerűen elejteni sem gazdasági, sem szociális szemoontból nem volna ajánlatos. És enyhítenünk kell a rideg és szomorú képet egy-egy világosabb ecsetülése 1927 március 23-án, szerdán. - 121 vonással, amikor megállapítjuk, hogy 1926 végén háromszor annyi ipari nyersanyagot és segédanyagot hoztunk be, mint 1925-ben, ami legklasszikusabb tanújele annak, hogy ma Magyarországom különösen a textiliák terén nem annyira a kész árut hozzuk be, mint inkább azt a nyersanyagot, segédanyagot és félgyártmányt, amely magyar munkáskezeknek foglalkoztatást és kenyeret ad. Viszont azonban ez a pár adat meg ne tévesszen bennünket. Ha ujabb iparainkat erőteljes kézzel tovább is kell fejlesztenünk s azokat, amelyek múlttal, gyökérrel és vitalitással birnak, fenn kell tartanunk, ez nem jelenti azt, hogy mezőgazdasági iparunkért ne tegyünk meg mindent, amit meg lehet tenni. Hiszen azok n, f nagy nemzetközi tőkék is, amelyek rendelkezésünkre bocsáttattak és bocsáttatnak épen eme iparágaink fellenditéséra, bizonyítják, hogy a bizalom és a hitel Magyarország ipara iránt a külföldi tőkében is megvan. Különösen kötelességünk malomiparunknak fellendítése és támogatása. De különösen kötelességünk ez .a külfölddel szemben való versenyképességünk fentartása szempontjából. Itt, nem tehetek róla, de váddal kell illetnem az igen t. kormányt azért, hogy ezt a versenyképességet teljes erővel nem próbálja megóvni és helyreállitani; nem próbálja ezt megóvni és helyreállitani sem adóztatási,szempontból, sem a külföldre menő árucikkek exportvisszatéritése szempontjából. Itt látjuk a forgalmiadó-visszatéritésnek kérdését, amelyben egyáltalában képtelenek vagyunk a külföldi versenyt megállni azért, mert amig pl. Ausztria nyiltan és leplezve is a legkülönbözőbb előnyben részesiti mindazokat a gyári vállalkozásokat, amelyek exportra dolgoznak — sőt azokat a gyárakat, amelyek termékeik 70 százalékát exportálják, a keresetiadó egy részének mentességében részesiti — addig minálunk ezeknek az export-visszatéritéseknek sem a jegyzéke nem kimerítő, sem a visszatérítés értéke nem elegendő. A kik eszitési eljárásban pedig azt a szomorú tényt konstatáljuk, hogy az exportált áruknál forgalmiadó-visszatéritésben nem részesülünk, pedig azoknál a reexportált áruknál olyan nyersanyagot és félgyártmányt használunk fel, amely után a forgalmiadót le kell róni. Ha ezt konsta, táljuk és ezzel szemben látjuk az előbb emiitett osztrák és a rendkívül nagy német kedvezményeket, ha beismerjük, hogy iparunk még nem birta elérni azt a tökéletességet, amelyet elért a külföldi ipar, akkor joggal kérdezhetjük: hogyan kivánja a magyar kormányzat, hosry megállja, iparunk a versenyt a tökéletesebb külföldi iparral szemben kedvezőtlen kereskedelmi szerződések mellett akkor, amikor sem tarifális téren, sem az adóvisszatérités terén még csak abban a kedvezményben sem részesiti a magyar ipart, amelyben a tökéletesebb külföldi iparcikkek Magyarország felé való gravitálásuknál részesülnek 1 ? T. Kén viselőház! Ennek a nagy struktur raváltozásnak világtanulságait és Magyarországra applikálandó tanulságait most már röviden levonom. Mezőgazdaságunk kifejlesztésére mindent meg kell tennünk, ami csak lehetséges és ez ne maradjon irott malaszt. Az a tény, hogy bir-. tokpolitikánk terén ma is a legmesszebbmenő jogbizonytalanság uralkodik nem csupán az uj szerzők, hanem a régi birtokosok részéről .is, egy intenziv, erőteljes és céltudatos birtokés többtermelési reformot . keresztülvihetetlenné tesz. Amig a kormány ennek a jogbi-
