Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1927 március 23-án, szerdán. zonytalanságnak megszüntetését radikális utón el nem intézi, addig itt arról szó sem lehet, hogy tartós, maradandó fellendülésre számithassuk, hogy az ország kenyér nélküli mezőgazdasági keresőinek a mezőgazdaságban megfelelő ellátást biztosithassunk. Ugyanigy nagy szomorúsággal kell konstatálnunk, hogy a birtokreformnak az a pénzügyi alátámasztása, amely alapfeltétele lett volna ennek az egész nagyszerűen meggondolt és szánalmasan végződött akciónak, mindmáig elmaradt és még ma is csak a közös messzeségben van. Nem szeretem a próféta szerepét játszani, de le kell itt szögeznem, hogy öt esztendővel ezelőtt is erről a helyről, hangoztattam épen Meskó t. barátommal együtt, akit akkor még itt volt szerencsénk üdvözölhetni, hogy az egész birtokpolitikai reform rettenetesen szomorú összeomlással óriási kiábrándulással fog végződni, ha annak szolid határozott pénzügyi bázist nem adunk, (Meskó Zoltán: Most is ezt mondom!) mert bizonytalanul, alapok megépítése nélkül a levegőbe öt- és százemeletes épületeket építeni olyan vállalkozás, amelyre szélsőséges politikusok propaganda beszédekben talán vállalkozhatnak, de kormányok előre kitervelt okos programmban nem. (Élénk helyeslés minden oldalon.) Ugy tartom tehát, hogy ennek a mezőgazdaság fellenditését célzó gazdasági politikának másik alapfeltétele ennek a pénzügyi alátámasztásnak mielőbbi megvalósítása. (Ugy van! jobb felől.) A vagyonváltságföldek óriási értéke, a túlszerencsés pénzügyi gazdálkodásnak óriási feleslegei mind lehetővé teszik annak alátámasztását és kellő megfundálását. Mert ne feledjük el azt, hogy sokkal okosabb lett volna az egész birtokpolitikareformba bele sem fogni, mint ezt a reformot ugy vinni keresztül, hogy azok a kis exiszteaiciák végül is Összeomoljanak és minden reményüket és hitüket vesztve a szélsőséges áramlatok karjaiba vessék magukat, (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az idő előrehaladottságára való tekintettel most már csak röviden jelzem, hogy mezőgazdaságunk talpraállitásának reformjában a további és olcsóbb hitelforrások megnyitása is elengedhetetlen. Sajnos, ma Magyarországon az a helyzet, hogy a magyar földbirtoknak szinte egyik napról a másikra eltűnt eladósodása helyébe ujabb rohamos eladósodás indult meg, (Ugy van! jobbfelől.) olyan eladósodás, amelyet sokkal nehezebb lesz majd törleszteni, mint amilyen könnyű volt törleszteni egy előre nem látott szerencsétlen esemény következtében az előbbi adósságokat. Ha a kormány nem fog arra törekedni, hogy most, amikor még ideje van, kellő szervek beállításával vagy a meglevő és gondosan kiválasztott szervek felhasználásával, olcsó hitelforrások megnyitásával ne csupán a kisgazda-, hanem főkép a középgazdaközönség sorsán segitsen, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) akkor szintén olyan mulasztást fog elkövetni, amelyet kipótolni képtelen lesz. És itt a t. pénzügyi kormányt óva figyelmeztetem arra, — amire a pénzügyi bizottságban is figyelmeztettem — hogy nagyon helyes az, ha okosan sáfárkodunk az állam pénzével, nagyon helyes az, ha meggondoljuk, vájjon nem helyesebb-e várni bizonyos hitelek Igénybevételével a pénzügyi viszonyok enyhülésére és a kamatláb leszállítására. De vigyázzunk, a konjunktúrának vonala olyan irányt mutat, hogy ma már Közép-Európában határozott gazdasági fellendülés küszöbén állunk, amely határozott fellendülés feltétlenül pénzszűkét fog eredményezni. A pénz megdrágulása pedig épen olyan időpontban következhetik be, amikor a megszorult magyar gazdaközönség nem fogja tovább birni azt, hogy kölcsönök nélkül maradjon és kénytelen lesz egy esetleg előre nem látó politika folytán még a mainál is magasabb kamatozás mellett kölcsönöket felvenni. (Jánossy Gábor: Azt már nem birja ki!) T. Képviselőház! A szakértelem fejlesztésére nem kivánok sok szót vesztegetni. Hiszen azt annyiszor és annyit megvitattuk, és aránylag olyan keveset tettünk érdekében, hogy itt csak egy szóval több hangzanék el a pusztába. De meg kell emlékeznem arról, amire igen helyesen törekszik földmivelésügyi kormányunk: a mezőgazdasági termeivényeink külföldre való minél erőteljesebb kiviteléről és értékesítéséről. Itt szives figyelmébe ajánlom a kormányzatnak, hogy a régi időben sohasem fordult elő, hogy a költségvetés általános vitája alkalmával az igen t. minister urak ne érezték volna kötelességüknek, hogy mindannyian a helyükön üljenek. Az általános vita ugyanis épen azért általános vita mert ott minden olyan kérdésről adódhatik szó, amely az illető szakminister urakat érdekelheti. Nem magamnak vindikálom azt, hogy az én beszédem alatt itt üljön az egész kabinet, de ha a régi békeidőben Nagy-Magyarország adminisztrálásánál tudtak időt teremteni maguknak, szintén erős vágású, kiváló képességű férfiak arra, hogy a magyar parlamentet és önmagukat megtiszteljék azzal, hogy egy költségvetés általános vitáját végighallgassák és megjegyezzék maguknak azokat az esetleg elejtett szavakat, amelyeket érdemes megjegyezni, akkor, nagyon kérem a mai kormányt, hogy ne kicsinyelje le azt az amúgy is anynyira lejáratott magyar parlamentet azzal, hogy nem tiszteli meg jelenlétével és azt az úgyis két-három napra összezsugorodott általános költségvetési vitát nem üli itt végig, hogy meghallgassa azokat a jóindulatú figyelmeztetéseket, amelyeket bátrak vagyunk hozzáintézni. (Gaal Gaston: A régi világban nem volt ám nyolc órás ülés! — Kothenstein Mór: Akkor sincsenek itt ha nincs nyolc órás ülés! — Kun Béla: A bölcseség köve nálunk van, felesleges megjelenniök!) T. Ház! Az igen t földmivelésügyi kormány mezőgazdasági cikkeink külföldi értékesítésére, igen helyesen, rendkívüli súlyt helyez. A magam részéről nem helyeselhetem azonban teljesen azt a módot, mellyel ő ezt a külföldön szövetkezetek és egyéb más, újonnan létesített és sajnos már csirájukban tönkremenő alkotások utján kívánja végrehajtani. Mert ne felejtsük el, hogy nagyon sok függ attól, hogy azt a külföldi propagandát, a külföldi elhelyezést egy márkával még nem igen biró magyar mezőgazdasági termény számára ki és mi kivánja biztosítani. Ha olyan szervezetek és olyan emberek utján fogja ezt a magyar földmivelésügyi kormány megkísérelni, amely szervezetek és emberek a külföldön máris ismeretséggel és Összeköttetéssel bírnak, meg vagyok győződve róla, hogy ez sokkal nagyobb mértékiben fog neki sikerülni, mint sikerült a közelmúltban. De örvendetes már igy is, e helytelen beállítás ellenére is az az eredmény, amelyet az utóbbi egy-két esztendő alatt mezőgazdasági terményeink exportja terén elértünk. Legnagyobb akadálya ennek az értékesítésnek a magyar mezőgazdasági exportcikkek egyformaságának hiányában rejlik, azaz abban, hogy mi nem vagyunk képesek nagyobb kvantumban teljesen egyforma cikkeket exportálni. Az az áru, amelyet mj egyformának jelö-