Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. ellen, legyen szabad ezzel szemben kijelentenem, hogy a magam részéről teljesen komolytalannak tartom, ha akár az alispáni hivatal, akár a főispán, akár az illetékes minister névtelen feljelentés alapján vizsgálatot indit valamely város vezetősége ellen. Csak a közelmúltban történt meg, hogy névtelen feljelentés alapján két-három hónapra kiküldtek Újpest városába egy tisztviselőt, aki jóformán semmi adatot sem tudott felhozni azon feljelentés alátámasztására, amely névtelenül ment az illetékes felsőbb hatósághoz. Azt hiszem a mai szomorú gazdasági helyzetben nem lehet az államnak pénze arra, hogy ilyen névtelen feljelentés alapján kiküldött biztosokat pénzeljen. (Fábián Béla : A névtelen feljelentés csak a háttér volt, az volt az egész dologban a baj!) Ismétlem, a dolog meritumához nem tartozhatik az, hogy vájjon névtelen vagy névvel ellátott feljelentés alapján történt-e meg az intézkedés ? Mindenesetre, mint tényt, meg lehet állapítani, hogy Újpesten ugy a polgármester, mint a város tisztviselői nagyobb fizetési illetményben részesültek, mint az állami tisztviselők. Ezzel Szemben jogosan hangzott el bizonyos panasz a felsőbb hatóságok részéről is, hogy ez nincs rendjén és ezen változtatni kell. Magam részéről nem ebből a szempontból — a fizetés szempontjából akarom ezt a kérdést érinteni. Nem akarok e tekintetben állást foglalni, miután ez a fegyelmi eljárást illetőleg teljesen meddő eljárás lenne. Itt a fegyelmi eljárást illetőleg csupán azt a kérdést kell megvitatni, vájjon jogi szempontból követett-e el a polgármester, illetve a városi tanács és a képviselőtestület olyan vétséget, melynek folytán a polgármester ellen a fegyelmi eljárás megindítható lett volna ? Annakidején az történt, hogy Újpest város tanácsának előterjesztésére Újpest képviselőtestülete nagyobb illetményt szavazott meg a polgármesternek és a város tisztviselőinek, mint amennyit ugyanazon minőségben az állami tisztviselők kapnak. Ha tehát felelősségről van szó, nemcsak a polgármestert terheli a felelősség, hanem a tanácsot és a közgyűlést is, amely a tanácsnak ezt az előterjesztését magáévá tette és uta~ sitotta a polgármestert, hogy sürgősen hajtsa végre a közgyűlés rendelkezését. De ezzel egyetemben felmerült az az észrevétel, amelyet t. képviselőtársam is itt hangoztat, hogy ennek az intézkedésnek jóváhagyása nem történt meg a felsőbb hatóság részéről. Ki lett volna az a felsőbb hatóság, amely e tekintetben intézkedett volnál Az 1886. évi törvény szerint illetékes lett volna a vármegye törvényhatósági bizottsága, másodfokon és harmadfokon a belügyminiszter ur, semmiesetre csupán az alispán, aki tényleg rendelkezést küldött le Újpest városához olyan értelemben, hogy tiltsák le a magasabb fizetéseket és a törvényben kontemplált fizetéseket utalják ki. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat ; azon a címen méltóztatik beszélni, hogy az elnöki napirendi inditvány mellett, vagy ellen foglal-e állást. Kérem, méltóztassék valahogy a napirendi indítvánnyal a kapcsolatot helyreállítani, Csik József : Nem tudom, vájjon a házszabályok intézkednek-e arra vonatkozólag, hogy csupán csak az elnöki napirenden meghatározott kérdésre vonatkozólag lehet diszkussziót folytatni. Amenyiben ugy látom, hogy az alelnök ur elismeri, hogy nem intézkedik ugy a házszabály, ugy azt hiszem, felesleges volt a figyelmeztetés. Elnök: A képviselő urnák ezt a figyelmeztetésétkénytelen vagyok visszautasítani. A képviselő urnák csak ahhoz van joga, hogy az elnöki napiülése 1927 március 22-én, kedden. 109 rendi inditvány mellett foglaljon állást vagy ellene másik napirendi indítványt tegyen. Én kértem a képviselő urat, hogy méltóztassék valahogfy ezt a kapcsolatot a napirendi indítvánnyal helyreállítani. Csik József : Eddigi szokás szerint a napirend mellett vagy ellen felszólalók mindig beszédjük befejezése után szokták véleményüket nyilvánítani. Azt hiszem, e jogszokás alapján megengedi nekem a mélyen t. elnök ur, hogy én is a régi uzus alapján cselekedjem és beszédem végén nyilvánítsam ki erre vonatkozólag véleményemet. Az újpesti városi tanácsnak bizonyos törvényben gyökerezett ez a joga. Ugyanis az 1923. évi IV. t. c-ben kontempált városi szabályrendeletet elkészítette a város, ezt a törvényhatósági bizottság is jóváhagyta és ebben a városi szabályrendeletben benne van, hogy a polgármesternek, aki a VI. fizetési osztályban van, azonkivül a VII. fizetési osztályban levő tisztviselőknek fizetési illetményét egy fizetési osztállyal magasabban folyósithatiák, bár ezek nem kerülnek e folyósítás folytán magasabb fizetési osztályba. Ezt a városi szabályrendeletet tehát a törvényhatósági bizottság jóváhagyta. Amikor tehát a városi tanács és a közgyűlés ebben a s?abályrendeletben biztositott jogával élt, nem követett el semmiféle törvénysértést. Különben is nem az alispán ur lett volna illetékes arravonatkozólag Ítélkezni, hogy a polgármester és a tanács tagjai ezt a magasabb illetményt ne vegye fel, hanem a törvényhatósági bizottság, mint az ilyen illetményügyekben illetékes második forum. Az alispán ur azonban elmulasztotta ezt a törvényes utat megkeresni, nem terjesztette ezt az ügyet a törvényhatósági bizottság elé, hanem a maga személyében intézkedett a letiltásra vonatkozólag. Erre Újpest város tanácsa egyrészt a közigazgatási bírósághoz fordult jogorvoslásért, másrészt felebbezett a belügyminiszter úrhoz. A közigazgatási bíróság oly értelemben határozott, hogy miután nem konkrét esetről van szó, csupán általános kérdésről, ebben a kérdésben nem nyilatkozik, s egyszerűen elutasítja magától ennek az ügynek eldöntését. Szóval, a közigazgatási bíróság érdemileg nem nyilatkozott arra vonatkozólag, vájjon akkor, amikor a város a szabályrendeletben biztositott jogával élt, helyesen járt-e el vagy sem. Mi történt ezután % Az, hogy a főispán egyszerűen elrendelte a fegyelmit megelőző vizsgálatot. Egészen máskép fejlődött volna ez az ügy, ha az alispán nem mulasztotta volna el a törvényhatósági bizottság elé utalni ezt az ügyet, és ha a törvényhatósági bizottság, mint másodfokban illetékes forum utasította volna a város vezetőségét arra, hogy a magasabb illetményektől álljon el. Itt tehát bizonyos szempontból a városi hatóság, amikor az ő városi szabályrendeletében biztosítótű jogával élt, szerény véleményem szerint, nem követett el semmiféle törvénysértést. Csak a közelmúltban történt errevonatkozólag egy precedens. Amikor a kormányzat elrendelte, hogy a 35 éven túl szolgáló tisztviselőket nyugdíjba kell küldeni, akkor a székesfőváros tanácsa felterjesztéssel élt a közigazgatási bírósághoz és a közigazgatási biróság kimondta, hogy a város szabályrendeletét respektálni tartozik a kormány^ zat is, és abba nem avatkozhatik bele. Hasonló eset történt itt is. Megvan a város szabályrendelete, amely a törvényhatósági bizottság által jóváhagyatott, ezzel élt a város, amikor ezeket a magasabb illetményeket kiutaltatta a közgyűlés által, következőleg törvénytelenséget nem követett el. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) I De egyébként is, bárhogy nézzük is ezt az 16*