Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

munkásokat, akik munkaerejük teljes kihasználásával valamivel nagyobb beit kapnak az ipari munkások átlagánál, megróják jövedelmi adóval. Ennek a jövedelmi adónak kirovása magábanvéve igazságtalan, mert a cég könyvei alapján állapítják meg s nem veszik figyelembe a munkások önköltségét. Ezzel szembúi a nyomdatulajdonosnak, a háztulajdonosnak, házjövedelemből élőnek adójár ál beleszámit ják az ő ön költségeit, az életfentartási költségeit és egyéb terheit; a munkásnál azonban, amikor megróják jövedelmi adóval, egész bruttó kéréseiét veszik alapul s nem veszik figyelembe, hogy ebből lemegy a kereseti adó, hogy ebből neki munkásbiztositási járulékot is kell fizetnie, nem veszik tehát figyelembe egyéb terheit, hanem bruttó keresetét róják meg ^ dóval. Megtörtént pl. Győrben. — ha nem volna anvnyira fájdalmas, talán kacagni lehetne rajta — hogy a nyomdai munkást nagyobb jövedelmi adóval rótták meg, mint a nagyprépostot. Szombathelyen Számetli Károly elvtárs jövedelmi adóban többet fizetett mint Mikes János megyéspüspök, mert a jőve elmi adó kirovása ilyen módon történik. Nem találok ebben a javaslatban semmit arról, hogy ezt az abuzust a minister ur vagy közegei valamiképen megszüntetnék. Ez azt jelenti tehát, hogy lesz egy adómérséklő javaslat amely végeredményben az adózók lerheit fogja növelni. M övei i akkor, amikor a napszámost, mint uj adóalanyt iktatja be és növeli akkor amikora muakások jövedelmi adója tekintetében semnrfele intézkedést nem. tesz. Ezek után t. Képviselőház, egészen röviden kívánok rátérni a magyar adózási probléma legsúlyosabbjára. a forgalmi adóra. A forgalmi adót, mint tudjuk Hegedűs Lóránt pénzügyministersége alatt, 1921-ben vezették be. Hegedűs Lóránt akkor nyiltan kijelentette, hogy undorral a szivében vezeti be ezt az adónemet és csak addig kivánja fentartani, amig a koronát nem stabilizálja, és amint a normális állapotok valamennyire helyreállnak, a forgalmi adót azonnal meg fogja szüntetni. Érzi,— hogy a szavait citáljam, — hogy a magyar ipar, a magyar kereskedelem, sőt bizonyos vonatkozásban a magyar mezőgazdaság nyakán is ez az adónem állandó hurok, amelynek végét a kormány tartja kezében. (Fábián Béla: Melyik huroknak nem a kormány tartja a végét?) Hegedűs Lóránt tehát, aki egyébként a szabad forgalom hive, undorral vezette be a forgalmi adót. Azóta azonban a forgalmi adó ugy kiépült, hogy ma már államgazdaságunk pillére. Kiépült annyira, hogy — mint a minister ur ki is fejezte, — enélkül nem tudja garantálni az államháztartás egyensúlyát. Itt rögtön meg kell állapitanom, hogy sehol Európában nem olyan nyomasztó a forgalmi adóteher, mint nálunk Magyarországon. Ausztriában ugyan 2% a forgalmi adó, de ott teljes fázisrendszer alapján szedik be, vagy a határállomáson a vámnál, vagy pedig magánál a termelőné), az áthárítás tehát nem lehet olyan nagymértékű, mint nálunk. Németországban az elmúlt év áprilisa óta 0*75% a forgalmi adó. A mostanit megelőző Marx-kormánynak pénzügyministere azonban kijelentette, hogy ő súlyos tehernek tartja a 0 75%-os, tehát háromnegyed százalékos forgalmi adót, és a német ipar, a német kereskedelem, általában a német lakosság érdekei szempontjából rögtön meg fogja szüntetni, amint ennek lehetősége kínálkozik. Németországban a forgalmi adó kiterjed minden egyes iparágra, magára a mezőgazdaságra is, sőt a mezőgazdasági lakosság által termelt és saját maga által fogyasztott élelmicikkekre is. Az a nagy nemzeti ajándék tehát, amelyet a forgalmi adó tekintetében NAPLÓ. I. nálunk kapott az agrár lakosság, Németországban nincs meg. Azt mondja a minister ur, hogy a forgalmi adónak 3%-ról 2°/

0-ra való leszállítása nem járt az árak csökkenésével. Téved a minister ur, mert igenis az árak valamelyes csökkenésével járt, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a hatás nem érvényesül olyan gyorsan, amint a minister ur elképzelte. Azonkivül annak, hogy az iparcikkeknél az árak nem szálltak lejebb, igen szimpla a magyarázata, amennyiben a forgalmi adó leszállítása alkalmával kiadták a pénzügyi közegeknek azt a rendelkezést, hogy az átalányokat emeljék fel, Valamennyien, akik a második nemzetgyűlésben itt ültünk, emlékezhetünk még azokra a viharos felszólalásokra, amelyek azért történtek, mert egyes iparoskategóriákat olyan rettenetesen megadóztattak átalányban, hogy azokat fizetni nem tudták. Városszámra jöttek deputációba ide, úgyhogy végre magának a minister urnák kellett beavatkoznia, hogy saját közegeit valamennyire leintse, hogy ne olyan túlerősen adóztassák meg a polgárságot forgalmi adóátalánnyal. A magyarázat tehát igen egyszerű. Ha a minister ur magára nézve is kötelezőnek tartotta volna az adóleszállitást és közegeit is ilyen irányban utasította volna, akkor szent meggyőződésem szerint az iparcikkeknél is valamennyire érezhető lett volna a 3%-ról 2%-ra való csökkentés hatása. Amikor a forgalmi adó leszállítása megtörtént, a minister ur Ígéretet tett arra, hogy a hus, az őrlemények, a fa- és szén forgalmi adóját fázisrendszer alapján fogja beszedni. Mindezekből az Ígéretekből semmi sem lett, mert sem a húsnál, sem az őrleményeknél, sem a fánál, sem a szénnél a fázisrendszert mind a mai napig nem vezették be. Azt mondja a minister ur, hogy azért nem lehetett bevezetni, mert az érdekeltségek nem tudtak megegyezni ebben az irányban. Az érdekeltségek azonban meg tudtak volna egyezni, ha a minister ur nem kért volna túlsókat. Minthogy azonban a minister ur túlsókat kért, talán többet, mint amennyit ennek a révén ma fizetnek, érthetőnek és természetesnek találom, hogy nem vágtak bele olyan könnyen. Meg kell emlitenem, hogy ebben a javaslatban mégis történt valami, nevezetesen a kenyeret és a közönséges süteményeket kivonja a minister ur a forgalmi adó alól- Ez volna tehát az a nagy nemzeti ajándék, amelyet jó viselkedéséért a szegény magyar munkásság kap. Itt azonban mindjárt felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy ez csak részben áll igy meg. Nevezetesen a kenyérnek általában körülbelül kétszeres, sőt sok esetben háromszoros forgalmi adója volt. Ha tudniillik hozzáveszem a liszt forgalmi adóját, akkor háromszoros. Most legfeljebb az történik, hogy csak a liszt forgalmi adója fogja terhelni a kenyeret, az utána következő forgalmi adó azonban nem. Sokkal jobb lett volna, — amennyiben tényleg akartak ebben a javaslatban a munkásosztálynak is valamit adni, — ha a kenyér és a közönséges sütemények forgalmi adójának eltörlése mellett eltörölték volna a kenyérliszt forgalmi adóját is. Ezzel valamennyire, fillérekben kifejezhető módon, segítettek volna a munkásosztályon. Ez azonban, sajnos, ebben az esetben nem történt meg, és igy vajmi kevés az a segítség, amelyet a munkásosztály ezen a réven kap. Most kénytelen vagyok ebben a vonatkozásban a pénzügyi kormánynak a szövetkezetekkel szemben tanusitott viselkedéséről beszélni. A kereskedők lapjaikban állandóan azt hangoztatják, hogy ez a kormány él és hal a szövetkezetekért és a szövetkezeteket olyan mértékben támogatja, hogy a kereskedelem ettől már szuszogni sem 15 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. 77