Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

a hitel is teljes biztositékot nyújt. Mert mindent lehet tenni, csak olyat nem, hogy valahol léket kapjon ez az egész kérdés, mert ez nagyon sokat ártana a közhitelnek. Ugy kell megoldani ezt a kérdést, hogy épen olyan erősen megalapozott hitelfajta legyen, mint bármi más hosszúlejáratú hitel. Amennyiben a folyamatban lévő tárgyalások eredményre vezetnek, törvényjavaslattal kell, hogy a Ház elé jöjjünk. Rá kell mutatnom arra, hogy a kereskedelem részéről is megnyilvánult az óhaj, hogy az állam valamely formában szintén segítségére jöjjön a hitel kérdésében. Én foglalkoztam ezzel a kérdéssel — és jóakarattal foglalkoztam — hogy lehet-e valamit tenni, rá kell azonban mutatnom arra, hogy nagyon lényeges különbség van a termelési és a kereskedelmi hitel között. À kereskedői hitelnek megvannak a maga megszokott formái, amelyekhez minden életképes kereskedő egyik vagy másik formában hozzáfordul. Ott van az áruhitel, ott van a váltóhitel, de még azt sem lehet állítani — és nem helyes az a beállítás ~ hogy az állam nem jön segítségére a kereskedelemnek mert hiszen nagyon tekintélyes összegek azok, amelyeket vámhitel formájában nyújt igen kedvező, sőt azt lehet mondani, a legkedvezőbb kamatviszonyok mellett a kereskedelemnek. Már most, ha bajok mutatkoznak a kereskedelemben — hiszen ezt nem én mondom, hanem Sándor Pál igen t. képviselőtársam, aki most nincs jelen, szintén elismerte — ez abból ered, hogy tulaj donképen a kereskedelemben óriási tultömöttség van és ebből a tultömöttségből származik a nehéz helyzet. Én ma anélkül, hogy véglegesen állást foglalnék, csak rámutatok ezekre a nehézségekre. Nem nagy valószínűséget látok abban az irányban, hogy itt tulaj donképen intézkedésekkel sokat lehetne elérni, hanem e kérdést majd maga az élet oldja meg. Most rátérek a köztestületek hitelkérdésére. Itt csak azt akarom megemliteni, hogy a közeljövőben nem tartom lehetőnek, hogy városok kölcsönt vegyenek fel, kivéve Budapest székesfővárost, amelynek kölcsönkérdése folyamatban van. A vármegyéket illetőleg a helyzet az, hogy van még egy részletük, amely erre az évre vonatkozik, az utépitési Programm végrehajtása érdekében. (Strausz István : És kórházra 1) Itt azonban foglalkoznom kell röviden a külföldi és a belföldi kölcsön kérdésével. Egy tőkeszegény országnak, mint amilyen mi vagyunk, mindig örömmel kell látnia a külföldi tőkének iránta való bizalmát, és nem tudok eléggé hálás lenni sem az angol tőkének, amely elsősorban a legnehezebb időben keresett fel bennünket, sem az amerikai tőkének, amely a gazdasági életünkben szintén elhelyezkedést keresett. De ennek is van határa. Határa a fizetési mérleg és az olyan kölcsönök igénybevételének és felhasználásának, amelyek a gazdasági erőnket fokozzák, a termelést előmozdítják, vagyis a produktiv kölcsönöknek megvan a jogosultságuk, de óvatosan kell kezelni minden olyan kölcsönt, amely improduktiv célokat szolgál. A jövőben kétszeresen fontos, hogy ezeknek a kölcsönöknek felvételénél a legnagyobb rigorozitással és körültekintéssel járjunk el. Ki akarok azonban térni arra, hogy mi megteremtettük a magyar valutát, ennek tehát meg kell adni a maga becsületét á belső kibocsátásra is, (Ugy van ! Ugy van !) és nekünk a legfőbb kötelességünk kell, hogy legyen, hogy olyan kölcsönkibocsátások is történjenek, amelyek magyar valutára szólanak. (Ugy van ! Ugy van !) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez olyan nehéz kérdés, mert igenis, megbeszélések folynak most egyik igen tekintélyes pénzintézetünkkel ebben az irányban, de igenis azt tartom, — és itt áttérek a községi kölcsönökre, áttérek bizonyos építkezések kérdésére, — a községi kölcsönöket elsősorban belföldi tőkével kell fedezni (Ugy van!), nem lehet az egész vonalon az országot eladósitani (Általános, élénk helyeslés.). Ez volt annak indoka, hogy évek óta húzom ezeket a kérdéseket és ezek csak akkor kerülnek megoldásra, ha a belföldi kölcsön kérdése is megoldást nyert. (Rassay Károly : De nem szabad drágábbnak sem lennie, mint amilyen a külföldi kölcsön ! Ez a hiba !) T, Képviselőház! A kamatviszonyokat illetőleg az adatokat nem fogom részletesen felsorakoztatni, csak egy pár adatot említek föl. Etekintetben az elmúlt év elég kedvező javulást mutat, de még mindig nem tartunk ott, hogy a kamatviszonyok teljes összefüggésben legyenek a gazdasági termelő erőkkel. Remélem, hogy a következő évben ezen az utón tovább fogunk haladni és lassan bár, de végeredményben odaérünk, amikor a kamatterhek elviselhetők lesznek, mert merem állitani. hogy ma nagyon sok gazdasági egyednél nem a közterhek azok, amelyek el nem viselhetők, hanem a kamatterhek. (Rassay Károly : À Nemzeti Bank járjon elől!) Azért ne tegyenek szemrehányást nekünk, ha mi próbálkozunk minden formában, hiszen azok a kölcsönök, amelyeket fölvettünk, tulajdonképen közvetett utón ezt a célt is szolgálják; mert jöjjenek, szivesén látjuk intézeteinket, elsősorban az ő hivatásuk, hogy a gazdasági harmóniát ezen a téren megteremtsek. Én bizom is a magyar pénzintézetekben, — mert hiszen végeredményben a magyar gazdasági élet rajtuk keresztül fejlődik ki, — hogy a mai nehéz időkben is meg fogják találni a módját annak, hogy hivatásuknak megfeleljenek. Sokan sürgetik az uzsoratörvény meghozatalát. Ismételten rá kell mutatnom, hogy ezt a a kérdést nagyon óvatosan kell kezelni, mert egy uzsoratörvény létesítése stabil viszonyokat tételez fel, és ha nem stabilok a viszonyok, egy lerögzített tétel ujabb nehézségeket okoz, mert bár a maximálison felül nem fog senki sem menni, de mindenki legalább is oda fog törekedni. Egyelőre tehát járjunk el a mai törvények alapján, mert igy is megvan a mód az uzsora elleni védekezésre. Tulajdoképen a mellék-költségek felszámítása az, amely a kamatok terhét annyira súlyosbítja. (Rassay Károly: Az állam 12%-ot számit!) Pár szóval ki kell térnem arra, hogy milyen módokat látok a termelés minden irányban való előmozditására és fokozására. (Halljuk ! Halljuk !) Ha nézem a világ-gazdaságot. — és meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, — azt látom, hogy szinte bámulatos és ijesztő eltolódások történtek a világgazdaságban. Európának nyiltan be kell vallania, hogy tért vesztett az egész vonalon. Ha nézem a mezőgazdaságot, ha nézem az ipart — nem fogom felsorakoztatni az adatok hosszú tömegét, — egy pár pregnáns jelenségre kell rámutatnom. A tengerentúli liszt Európa forgalmában a háború előtt nem játszott szerepet, ma azonban az európai lisztszükségletnek majdnem 90%-át tengerentúli államok fedezik gabonával ; ott verseng minden állam kapujánál a tengerentúli liszt. Vegyük a cukorkérdést. 1900-ban a cukorfogyaszt s 60%-át a répacukor tette ki, ma csak 34%-át. De ha végigmegyünk az egész vonalon, az állatoknál, az állati termékeknél, a húsnál mindenütt ezt az eltolódást látjuk. Ilyen eltolódások mutatkoznak az ipar szempontjából is. Megváltozott a vastól kezdve végig valamennyi fémiparág helyzete. Itt egypár fogyasztási adatot fogok idézni a régebbi és a mai viszonyokra nézve. Az iparnál 1913-ban a fogyasztást illetőleg Európa részvétele a következő volt : a réznél 61%, ma 41% ; az ólomnál 62 Az országgyűlés képviselőházának 8. Mese 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön.