Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

félévnek alakulását is, és tudjuk, hogy a másik félév eredménye soha nem oly kedvező, mint az első félévé. Sőt tartunk tőle, hogy a sajtó a február havi jelentést tévesen fogja magyarázni, mert a február havi költségvetésben nem mutatunk ki felesleget, hanem hiányt. Meg lesz azonban magyarázva, hogy ez miből származik és semmiféle összefüggésben nincs azzal, mintha itt valami kedvezőtlen alakulás történt volna. Tehát ezekből az összegekből, amelyekből feleslegek fognak mutatkozni, — majd május—június hónapban meg fogjuk látni a helyzetet, — ki fog épülni a beruházási Programm. A harmadik tényező, ahol a gazdasági életnek segítségére jöhetünk, a hitelélet. Ami a hiteléletet illeti, azt hiszem, ebből a szempontból lényeges helyzetváltozást fog előidézni az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügyminister ur a közeli napokban fog letárgyalás végett a Ház elé benyújtani: az ingó jelzálogról szóló törvényjavaslat. Nagyon jól tudom, hogy vaunak aggályok ezzel a törvényjavaslattal szemben, de azt hiszem, kitérni a kérdés megoldása elől nem lehet. És az az érzésem, hogy amit a személyi hitel szempontjából mondok, ott nem fog károsan visszahatni, hanem ellenkezően épen a kisexisztenciák hiteligényeinek kielégítéséhez fog nagymértékben hozzájárulni. Ami az egyes gazdasági ágakat illeti, a mezőgazdaság helyzete az, hogy a hosszúlejáratú hitel tekintetében tennivaló nincs. Ott csak egy a kívánatos, az. hogy a hitel feltételei mindinkább javuljanak. És amint sikerül ebben az irányban kedvezőbb és kedvezőbb feltételű kölcsönöket elérni, akármelyik téren, ez visszahat a mezőgazdaságra és megfordítva. Mindenesetre az elmúlt év alatt lényeges előhaladást tettünk ezen a téren, mert tudomásom szerint a záloglevelek már 92'5%-os kifizetési árfolyamon és 7%-os kamattal állnak rendelkezésre. A mezőgazdasággal kapcsolatosan sokkal nehezebb kérdésnek tartom a kisexisztenciák váltóhiteli kérdésének megoldását. Ezek azok a nagyon súlyos adósságok, amelyek igen ránehezednek a gazdasági életre. Ez késztette a kormányt arra, hogy a múlt év folyamán 10 millió aranykoronát bocsásson az O. K. H. rendelkezésére, váltókölcsön konvertálására. Mivel további összegek nem állanak rendelkezésre, ezért foglalkozott az O.K.H. azzal a tervvel, — ami közben már meg is valósult — hogy külföldi tőkével próbálja az akciót továbbfolytatni. Ez sikerült is, még pedig kötvénykibocsátás alakjában. (Gróf Zichy János: 9%-kal!) Igen, amennyire a piac megengedi, de higgye el t képviselőtársam, mindenki szivesebben fizet 9, mint 16%-ot. (Felkiáltások a balközépen: Ez örök igazság!) Meg vagyok győződve róla, hogy ez az első lépés szintén csak kedvező irányban fog továbbfejlődni, ami a pénzpiacunkat is arra fogja utalni, hogy ezzel a kérdéssel intenziven foglalkozzék. Ezzel kapcsolatban a közeli napokban törvényjavaslatot kívánok a képviselőház elé terjeszteni. A mezőgazdasággal kapcsolatban nagyon nehéz probléma vár megoldásra és ez a földreform financirozásának a kérdése. Ugy érzem, máris közeledik az idő,, amikor ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkozni. (Rassay Károly : Már itt is van ! — Rothenstein Mór : Eddig miért nem foglalkoztak vele komolyan ! - Derültség.) Eddig azért nem lehetett foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert hiszen a pénzpiacon a viszonyok olyan nehéz feltételüek voltak, hogy ezen az alapon a kérdést nem lehetett volna megoldani. Azonban minél inkább haladunk előre a normális irányban, annál inkább előtérbe lép ennek a kérdésnek jelentősége. Több szempontból kell ezt a kérdést elbirálni. Elsősorben ki akarom kapcsolni ebből a vagyonváltság-földeket, mert az egészen külön terület, hanem azok a birtokosok, akik birtokuknak egyrészét kénytelenek voltak átengedni, ezáltal gazdasági erejükben tényleg meggyengültek, ami mindenesetre káros visszahatással van a termelésre is. (Rassay Károly : És egy krajcárt sem kaptak.) Kétségtelen tehát, hogy gondolkozni kell afelett, hogy ezek a birtokosok valami ellenértékhez hozzájussanak, és ez az ellenérték, ami majd rendelkezésükre fog állani, mindenesetre a termelés fokozását fogja előidézni. De a kormánynak továbbmenően foglalkozni kell az újonnan keletkezett kis existenciák gazdasági erejének növelésével is. Az erre vonatkozó akció folyamatban van, az eredményeket még nem ismerem, de azt hiszem, ez eléggé bevált és ezt tovább fogjuk folytatni. Nem tudok most itt etekintetben konkrétumot mondani, de azt hiszem, vannak megoldási lehetőségek, hiszen látom, hogy maga az érdekeltség is foglalkozik ezzel a kérdéssel és a kormány is programmjába vette ezt a kérdést — én csak jelzem — mint olyat, amely a közeli időkben — ne méltóztassék mindjárt pár hónapot gondolni, nehogy ijegint félreértés legyen, — a következő évek alatt megoldásra kell, hogy kerüljön. Én remélem is, hogy ez meg fog történni. Rátérek most az ipari hitel kérdésére. (Halljuk ! Halljuk ! Ami az ipari hitelt itleti, a kormány elsősorban tovább erősiteni törekszik a Kisiparosok Országos Központi Szövetkezetét, az IOKSZ-ot, amely szervezet a maga hivatásának rendkívül gyenge anyagi eszközei ellenére is elég szépen meg tud felelni. Én csak két örvendetes tényt szögezek le. A napokban érdeklődtem, hogy a kisiparosság, ha igénybe veszi a kölcsönt, hogyan fizeti vissza. Mondhatom, csak elenyésző kis töredék nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a nagy tömeg tudatában van annak, hogy hitelt csak a szabályok betartásával lehet elérni és csak ez teheti gyümölcsözővé az ilyen akciót. Azonfelül, hogy a kormány megerősiti ennek a szövetkezetnek tőkeerejét, azzal a gondolattal is foglalkozunk, hogy nem lehetne-e olyan típust teremteni, ahol a kisiparosok számára nemcsak egyszerűen váltókölcsön állana rendelkezésre. Hiszen a kisiparos helyzete majdnem nehezebb, mint a mezőgazdáé, mert nála nem biztos, hogy a kölcsönt három vagy hat hónap múlva vissza tudja fizetni. Foglalkozunk tehát azzal a gondolattal, hogy olyan formát teremtsünk, amely lehetővé teszi ennek a társadalmi osztálynak is az egyéb hitelt. Ezzel kapcsolatban jelezhetem a t. Háznak azt is, hogy a középipar és a nagyobb ipar hitelkérdése is jóirányban fejlődik és az ipari kötvények problémája ugy látszik mégis megvalósul. Hallom az ezzel szemben különböző oldalakról megnyilvánuló észrevételeket, ámde ne felejtsünk el két dolgot. Az egyik az, hogy végeredményben — amint arra később rátérek — egész gazdasági életünknek reorganizálódni kell. Az ipar kell, hogy olyan termelési eszközök birtokába jusson, amelyek lehetővé teszik részére a versenyt. Másrészt a mi tőkeviszonyaink nem olyanok, hogy mi tudnánk segítségére jönni hosszú lejáratú hitellel. Ezért tehát olyan formulát kell megteremteni, amely addig, amig a belső piac ennek meg nem tud felelni, a külföld beállításával teszi lehetővé ennek a hitelnek létrehozását. Ez nem lesz könnyű kérdés, mert végeredményben hosszúlejáratú jelzáloghitelről van szó. Amilyen könnyű ez, a földbér és biztos ellenérték mellett, a másik oldalon annyira sok körülménynek figyelembevétele válik szükségessé az ipari hitelnél. A tárgyalások azonban azt mutatják, hogy meg fogjuk találni azokat az if-mérveket, amelyek mellett ez Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. 61