Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

eszközt felhasználnak e gondolat megvalósítására. A nagyon gazdag Amerika pl. filmmel és hasonló más alapon viszi bele a takarékosság gondolatát a népességbe. Nekünk igenis, ha mi a nép javát akarjuk szolgálni, ezen az utón kell keresnünk a boldogulást, ezt próbáljuk belemagyarázni, ne más eszméket és gondolatokat. Ha ezt tesszük, akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot ennek a kis nemzetnek. (XJgy van ! a jobboldalon.) A esőd és kényszeregyességek száma 1926 januártól 359-ről 96-ra csökkent december hónapban. A tőzsde indexszáma az 1913. évhez viszonyítva 1925 decemberben 14 volt, 1926-ban 22'4. Ezt csak azért hozom fel, mert hisz ez mutatja szintén tőkeerősbödésünket, de világos példa arra is, hogy ahol a gazdasági élet javul, ott nem kell beavatkozni. Ez volt az oka annak, hogy nem voltam hajlandó soha beavatkozni, mert hiszen biztos tudatában voltam annak, hogy a gazdasági élet természetes folyamataként fog jelentkezni ez a javulás. A munkanélküliség harmincezerről huszonkétezerre csökkent. (Farkas István : Azokat nem számitja, akiket kiüldözött a nyomorúság ! Legalább vegye figyelembe ! — Gróf Bethlen István ministerelnök : Már jönnek vissza ! — Rassay Károly : Hogy adunk munkát nekik í) Egyúttal keresem, hogy ennek a megindult folyamatnak mik az előfeltételei, eszközei és mi a módja a fejlesztésnek, hogy a jövőben erre súlyt fektessünk. Mint ilyen egyik eszközt ismerem tényleg a közterhek csökkentését. Ezzel nem akarok most foglalkozni, erre már részletesen kitértem, mindenesetre azonban hozzá fog járulni szintén a gazdasági élet megerősödéséhez. A másik nagy tényező a beruházások problémája. Első költségvetési beszédemben utaltam arra, hogy beruházások nélkül állami életet folytatni nem lehet. Nem volt olyan helyzet még a legboldogabb békeidőkben sem, amikor az államok ne éltek volna a beruházások eszközeivel. Nálunk mi történt? Tizenegy esztendő beruházásai maradtak el és most pótolni kell mindazt a hiányt, amelyet katasztrófák, forradalmak, megszállás és infláció előidéztek. El lehet képzelni, hogy micsoda horribilis Összegekre volna szükségünk ahhoz, hogy itt menten a normális állapotok álljanak helyre. Akkor arra is rámutattam, hogy a költségvetésbe beállított 12 millió aranykorona ezt a kérdést nem oldhatja meg és arra kell törekedni, hogy mentől erőteljesebbé tudjuk tenni a beruházási folyamatot. Sokan voltak, akik kétségeskedtek és ma megállapíthatjuk, hogy harmadik éve folytatunk egy tervszerű beruházási programmot és folytatni fogjuk a következő és az utána következő költségvetési évben is. (Rothenstein Mór : Eddig nem igen lehetett érezni! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Maguk különb beruházáso-, kat csináltak! — Zaj a jobboldalon.) Csak pár adatot leszek bátor idézni, hogy milyen összegeket használtunk fel beruházásokra. Az 1924/25. költségvetési évben 63 millió pengőt, az 1925/26. költségvetési évben 211 millió pengőt, az 1926/27. költségvetési évben 166 millió pengőt, vagyis összesen a három év alatt 440 millió pengőt. Benne vannak itt azok a beruházások is, amelyek a költségvetésen belül találtak megoldást, az úgynevezett közigazgatási beruházások azzal a 12 millió aranykoronával, amely a költségvetésben szerepel, de ide kell sorozni az állami üzemeknél speciálisan a vasútnál és postánál előállott feleslegeknek szintén a beruházásoknál való horderejét. Benne van a népszövetség részéről 100 millió aranykorona és benne vannak a bevételi feleslegek, valamint a kényszerkölcsönből stb. származó bevételek is. Az egyes tételeket most nem kívánom ismertetni, de a nagy csoportokra mégis ki kell, hogy térjek, hogy a nagy közvélemény lássa, milyen célokra használtattak fel a beruházások. Hid- és utépitési célokra 30 millió pengőt használtunk fel ezalatt a három év alatt, a mezőgazdasági termelés előmozdítására 33 milliót, a rövid lejáratú mezőgazdasági hitelekre, a központi hitelszövetkezetek erősítésére, hasonló célú dolgokra, állattenyésztési kölcsönökre stb. 45 millió pengőt. A földbirtokreform során házhelyhez jutottak építkezésének elősegitésére 22 millió pengőt, ármentesitésekre és v>zimunkálatokra 46 millió pengőt, városi kislakások épitési céljára 26 millió pengőt, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építésére 19 millió pengőt, közoktatásügyi célokra, tanyai és polgári iskolákra 39 millió pengőt, a magyar államvasutak beruházásaira : kocsik, állomások uj vonalak stb. 60 millió pengőt, posta, távirda és távbeszélő beruházásaira 46 millió pengőt, közegészségügyi és jóléti célokra 22 millió pengőt, építkezésekre, tatarozásra az államnál 52 millió pengőt. Csak annak igazolására soroltam fel ezeket az adatokat, hogy a gazdasági és szociális területnek nem maradt ki egyetlen egy terrénuma sem, ahol a lehetőséghez képest ne törekedtünk volna segíteni. Ez mindössze 440 millió pengőt tesz ki. Igaz, ha azt az összeget venném, amelyet ilyen célokra kellett volna felhasználni, annak közel másfél milliárd pengőt kellene kitenni. De mégis nagy tényező ez egész gazdasági újjáéledésünkben és látjuk is már hatását, (Zaj a baloldalon.) mert csak abban van a különbség, hogy az urak azt szerették volna politikai szempontból, hogy egy perc alatt érvényesüljön a hatás. Ez lehetetlenség és az élet igazat adott nekünk, akik azt vitattuk, hogy ezek folyamatosan mennek bele a gazdasági életbe és váltják ki azt a kedvező hatást, amelyet ki kell nekik váltani, (Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház ! A következő költségvetési év beruházásairól kívánok még pár szót szólani. Elsősorban is a kormány a népszövetségi kölcsön hátramaradt összegéből 50 millió aranykoronát, vagyis 58 millió pengőt kivan a márciusi ülé-en kérni a Népszövetségtől beruházásokra. (Strausz István : A mi pénzünk! Miért kérjük f — Úgy van ! — Zaj a baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársaim épen oly jól tudják, mint én, hogy mi a helyzet és nem adnának más választ ebben a kérdésben, mint én; ne vitatkozzunk tehát olyan dolgokról, amelyekre nézve mindannyian megvagyunk győződve, hogy egy véleményen vagyunk. (Friedrich István : Nem is vitatkoztunk, csak közbeszóltunk!) Elnök : Csendet kérek! Figyelmeztetem Friedrich képviselő urat, hogy közbeszólni nincs joga! Bud János pénzügyminister : A kormány 50 millió aranykoronát kért, mert ez az összeg elegendő azokra a beruházásokra, amelyeket a következő év folyamán tervezünk. Nem volna helyes mind kumulálni egy évre, mert mentől továbbvisszük ezt a folyamatot, annál inkább szolgáljuk a gazdasági élet céljait. Ebből a szempontból csak megemlítem, hogy a beruházások között szerepel a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő, az ármentesitő társulatok, a községek részére tenyészállatok beszerzésére, falusi kislakásokra, mezőgazdasági termények értékesítésének megszervezésére szolgáló összeg, azután a közutak, hidak, államvasutak, posta és távirda céljait szolgáló Összegek is. Ezek tehát mind határozott nagyobb célok, amelyek ebből az összegből fognak fedezetet találni. Ehhez fognak járulni azután azok a bevételi feleslegek, amelyeket ma még megjelölni nem tudok, mert nem tudhatók. Az első félév eredményei ugyanis még semmit sem mondanak, hanem meg kell várni a másik 60 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön.