Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

56 Az országgyűlés hépviselöházánah 8. ülé, akkor azt hiszem, itt egy fokozatos megoldás volna lehetséges. A nyugdíjak ebben az évben remélhe­tőleg a kuiminációjukat fogják elérni. Óriási volt az emelkedés, az üzemekkel és a nem állami tan­személyzet nyugdíjtöbbletével együtt körülbelül 21 millió pengővel emelkedett a nyugdíjak ösz­szege ebben a költségvetési évben, — de azt hi­szem — a kulminációnál vagyunk és most már csökkenés fog bekövetkezni ; az itt előálló fede­zetet kell felhasználni a fokozatos javitásra és pedig a legidősebb nyugdíjasokat véve figye­lembe, először azoknak rendkivül méltánytalan helyzetét kell javítani és a javitást évről-évre fokozatosan kiterjeszteni a többi kategóriára. (Rassay Károly: Kihalási alapon!) Nem kihalási alapon igen t képviselőtársam, hiszen ez jelent­kezik a költségvetésben; csak az a kérdés, hogy a mutatkozó megtakarítás mire használtassák fel. Azt hiszem, méltányos, hogy ez elsősorban erre a célra használtassék fel. (Ugy van! Ugy van!) Mivel látom azt a mozgalmat, amely a köz­szolgálati alkalmazottaknál és a nyugdíjasoknál észlelhető, nehogy félreértések legyenek, ki kell jelentenem, hogy nem látom most elérkezettnek az időpontot arra, hogy határozott nyilatkozat­tétel történjék arra vonatkozólag, hogy most illetményrendezéssel állanak szemben. A helyzet itten az, hogy elsősorban be kell várni ezeknek az adómérséklő javaslatoknak a hatását és látni kell a gazdasági élet fejlődését és megerősödését. De meg lehet győződve a tisztviselői kar, — hiszen nekünk a legnagyoab érdekünk az, hogy közöttük minél nagyobb megelégedés legyen, — hogy amikor elkövetkezik az időpont, nem fogunk késni a kérdés megoldásával, illetőleg a tisztvise­lők helyzetének javításával. A helyzetet nehézzé teszi az, hogy, amint emiitettem, a 15% 33 milliót tesz ki a tényleges alkalmazottaknál és 16*8 milliót a nyugdijasoknál, tehát kereken mintegy 50 millió pengőt a két csoportban. Ebből 32 milliót kellene az adóbevételekből fedezni és a többit az üzemek bevételeiből. Rá kell, hogy irányítsam a figyelmet az üze­mekre. Itt is meg van adva a határ, amelyen nem lehet túlmenni az illetmények fokozásával. Vagy üzemek, vagy nem üzemek. Ha üzemek, akkor a kiadásokat az üzemből kell fedezni és nem lehet a dolgot ugy felfogni, hogy nem üzem akkor, amikor más oldalon történik valamilyen intézkedés, de üzem akkor, mihelyt az ő javáról van szó. (Szilágyi Lajos : A nyugdijasok nagyon fognak ennek örülni !) A kérdés tehát ebből a szempontból is igen nagy megfontolást igényel. Én csak szükségesnek tartottam, hogy mindenki tisztán lásson ebben a kérdésben, lássa azt a meg­terhelést, amely ebből származik és lássa be, hogy mennyire megfontoltan fog kelleni eljárni a kér­dés elintézésénél, mert hiszen egy célt nem lehet szem elől téveszteni : az államháztartás egyen­súlyát semilyen körülmények között megboly­gatni nem engedhetjük. (Élénk helyeslés !) Ezzel kapcsolatban rátérek egy másik prob­lémára, melyet röviden érinteni akaró À azért, mert ugy veszem észre, mintha a közvélemény­ben az a hit volna elterjedve, hogy a kormány nem akarja továbbfolytatni azt a takarékossági folyama ot, amelyet eddig inaugurált. (Rassay Károly ; Azt fogja folytatni !) Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy ha ép ugy bele fog mélyedni a mi budget-énkbe, mint ahogy belemélyedtem én, akkor nem nagyon sok tételt fog találni, amely hiábavaló költekezést jelent. Ami budgetünknek van egy óriási hiánya, az, hogy nagyon s k tételnél a kényszerhelyzetből folyólag kell takarékoskodnunk. Takarékossággal kell élnünk ott, ahol nem volna szabad takarékos­kodni. Igenis, vannak még lehetőségek, amelyek 3 1927. évi február hö 10-én, csütörtökön. a költségvetés javára szolgálnak. Hiszen látjuk azoknak az intézkedéseknek hatását, amelyek folytán közel kétmillió pengővel csökkent a jövő évi költségvetésben a személyzeti kiadások között a fizetésekre szükséges összeg, annak a révén, hogy létszámcsökkentés történt. Azt hiszem, hogy a jövőben sem igen fog lehetni további létszám­csökkentésektől elzárkózni, amint törvényerőre emelkednek azok a javaslatok, amelyekkel egy­részt az igazságügyminister ur a birói eljárás terén és másrészt a belügyminister ur a közigaz­gatás terén akar megvalósítani a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló s igen rövidesen a. par­lament elé terjeszteni Jő törvényjavaslat utján. Nehogy féljen valaki attól, hogy ismét B. listá­zásról van szó ; én mindig örömmel jelentem be, hogy több ezer állást tudtam megszüntetni és ezekből csak egy kis töredéket képeztek a B. listák. Nem kell az üres állásokat betölteni, ha csak egy személy is ki van téve annak, hogy el­veszti állását. Azt is ki kell jelentenem, hogy a kormány súlyt helyez a takarékossági bizottság további működésére is. (Rassay Károly : Már megszün­tették!) Azt hiszem egy téren nagyon szép ered­ményeket lehet elérni: bizonyos intézmények összevonásával. Hiszen itt csak a különböző ministeriumokban elhelyezett építkezési osztályo­kat veszem; másrészt, ha belemélyedünk a dologi kiadásokba, itt is elérhetünk eredményeket, amint már el is értünk több eredményt és el fogunk érni további eredményeket is, mert el kell érnünk. Erre vonatkozólag példát mondok a saját minis­teriumomból. Ott, azt hiszem, 1364 nyomtatvány­minta van. Ezeknek legnagyobb része különböző. Ezek jórészét is, nemcsak az én ministeriumom­nál, hanem az összes ministeriumoknál egysége­síteni lehet s ez is megtakarításokhoz vezet. T. Képviselőház! Ami a bevételeket illeti, a költségvetés számol már mindazokkal a bevétel­csökkenésekkel, amelyeket az előbb emiitett törvényjavaslat alapján láttunk. Nagyjabban fel fogom olvasni az adatokat. A földadónál 7,400.000 pengővel, a jövedelmi- és vagyonadónál 3,944.000 pengővel, az egyéb bevételeknél — t. i. ezek a késedelmi kamatok — 1,158.000 pengővel kevesebb bevétel irányozlatik elő, mint a múlt költség­vetési évben. A forgalmiadénál 6,120.000, az ille­tékeknél 6.872.000 pengővel csökken a bevétel. A fogyasztásiadóknál, bár tulajdonképpen a cukor­nál nagyon erősen érvényesült a csökkentett adó­tétel, a fogyasztás emelkedése révén lényeges el­tolódás nincs. Ezek azok, amelyek mérsékeltetnek. Emelkedés lesz a házadónál, 14,736.000 pengő, közel 6—7 millióval kevesebb, mint amennyit vár­hattunk volna a ma érvényben levő adótételek révén. De fel kell hogy hívjam az országgyűlés figyelmét a vámjövedékre, amellyel részletesen akarok foglalkozni s amelynél tapasztalati ada­tok alapján mintegy 35 millió pengővel emelke­dik a bevétel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha most ezeket az adatokat nagyjá­ban nézzük, akkor kétségtelen, hogy felvetődik a kérdés az egyenes adók és a közvetett adók tekin­tetében. Őszintén megvallva, ezt a megkülönböz­tetést én nem nagyon tudom osztani, mert akár­hogy nézzük, ezeknek az adónemeknek ilyen el­határolását teljesen megoldani nem lehet. Hiszen a mi adórendszerünkben csak másfél évvel ez­előtt egy olyan adónem szerepelt egyenes adó­ként — a kincstári haszonrészesedés —, amelyről, azt hiszem, senki nem merné mondani, hogy egyenes adó volna, hanem a leghatározottabban a legdurvább formája volt egy közvetett adónak. Nem is ebből a szempontból kell ezt a kérdést vizsgálni, hanem abból, hogy tényleg hogy esik a tehertétel a népesség szempontjából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom