Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én

} csütörtökön. 57 Itt állunk azokkal a követelésekkel szemben, hogy tessék csökkenteni a közvetett adókat. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy több beszédet fogok hallani a forgalmiadónak egyenes eltörléséről, vagy legalább mérsékléséről. Éhez a magam részérőt a legszívesebben járulnék hozzá, de nem találom szerencsésnek a íkülföldi példákra való hivatkozást ebből a szempontból, mert hiszen ilyesmi a külföldön is csak akkor történik, ha a másik oldalon az egyenes adókat lényegesen fokozni lehet, akár a létező adónemek kimunkálásával, akár uj adónemek beiktatásával. Ezt nagyon erőteljesen lehet látni Németországban. Persze ellenvetésként hallható ti i azt is: tegye meg a pénzügy minister ezt itt is. ( sakhogy a gazdasági erőviszonyok mások. Olyan katasztrófán kevés ország esett át, mint Magyarország. Itt örülni kell, hogy ennyi egyenes adót tudunk behajtani. Én nem látok posszibilitást az egyenes adók nem tudom milyen kiépitésére vagy fi kozására, ellenben látom a lehetőséget fokozatos kifejlesztésére, amihez hozzá kell tennem azt is, hogy nem tartom valószínűnek ezen a téren a közelj ivőben a további mérsékléseket sem. Mindaddig tehát, amig ez a helyzet, igenis rá kell támaszkodnunk a közvetett adókra. Ez nem a mi sajátos rendszerünk, ez egy európai rendszer, mert azok az eltolódások a gazdasági életviszonyokban, amelyek bekövetkeztek, minden kormányzat részére ezt az egyetlen megoldást teszik lehetővé. Viszont ebből a szempontból kell arra is felhívnom a figyelmet, hogy óvatosan kell az u. n. feleslegek kérdését elbírálni. Én folyton hallom hangoztatói ezt a szót. A feleslegek ellen kifogást tesznek; azt mondják, miért vannak feleslegek és miért nem mérsékeljük ennek alapján az adóbevételeket. De kifogást tesznek abból a szempontból is, mintha ezek nem adafnának vissza tulaj donképen menten a gazdasági életnek. Én elsősorban mindig elismertem és elismerem ma is, hogy feleslegekkel dolgozunk. Ezek a feleslegek azonban miből származnak ? Elsősorban a vámbevételekből. Látjuk, hogy egy év alatt milyen eltolódás történt ezekben a vámbevételekben. Nem beszélek most ennek a gazdasági élet felé való vonatkozásairól, de meg kell mondanom, hogy ezen a téren nem látom még teljesen kialakultnak a helyzetet. Ez a helyzet még bizonytalan. Elsősorban nem látom még, hogy mikor következik be a gazdasági élet telítettsége a forgalom, a behozatal szempontjából, nem látom még azt sem egészen tisztán, hogy a behozatalnak mekkora részét fogjuk saját termelésünkkel pótolhatni, de nem látom még a kereskedelmi szerződések hatását sem érvényesülni. (Ugy van! a jobbololdalon.) Ezek a vámbevételek jórészt még mind az autonom vámtarifára vonatkoznak, és ha majd Csehországgal, Németországgal és a körülöttünk fekvő többi állammal szerződést kötünk, akkor fog csak a helyzet tulaj donképen kialakulni, akkor fog kelleni majd egészen határozott álláspontot elfoglalni ebben a kérdésben és akkor látunk majd egy minden irányban kitisztult helyzetet. Amig ezt nem látjuk, még ha vannak is bevételi feleslegeink, nagyon óvatosnak kell lennie a pénzügyministernek és óvatosnak kell lennie a jövőben is, (Ugy van! Ugy van! a középen.) mert különben nagyon könnyen olyan kérdőjelek elé állithatja az államháztartást, amelyek rendkívül kellemetlen következményekkel járhatnának. A feleslegek szempontjából rá kell, hogy mutassak még két körülményre. Ezek a feleslegek évről-évre kevesbednek. Jól tudom, az első hat hónap eredményeire fognak hivatkozni igen t. képviselőtársaim. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mindenekelőtt azonban fel kell hivnom a figyelmet arra, hogy ebben a bevételi többletben nagyon sok az adóhátralék és itt örömmel állapítom meg, hogy az adóhátralékok szempontjából mindinkább közeledünk a normális állapothoz. Ezt a tételt tehát, amely nagyon sok millióra rug, ebből a bevételi többletből ki rekeszteni, ez a következő években már nem fog jelentkezni, mert nem jelentkezhetik, A költségvetés multévi és mostani emelkedése szintén el fogja tüntetni a bevételek egy részét, úgyhogy lassan odajutunk, hogy csak olyan feleslegeink lesznek, amelyek az úgynevezett biztonsági koefficiens természetével bírnak. Erre pedig súlyt kell helyeznünk. Normális időkben, mint amilyenek voltak a világháború előtt, ebből a szempontból nem terhelné nagy gond a pénzügyi kormányzatot. Ki tudja azonban ma elhinni, hogy olyan könynyedén lehet egy külföldi, vagy belföldi kölcsönnel fedezni egy esetleg előállott deficitet. Hiszen ez volt az a két lehetőség, amelyre támaszkodni tudtak a kormányok, ha bármilyen zavar keletkezett a költségvetésben. Ma a külföldi kölcsönöket illetően nincs meg a tőkének az államok szempontjából az a szabad mozgása, amely megvolt a világháború előtt. Nekem belső érzésem, hogy ennek a helyzetnek meg kell változnia, mert nem lehet az államokat külön elbirálni ebből a szempontból. A gazdasági és a társadalmi életben, de specialiter a világgazdaságban olyan egyöntetűség és egységes szellem nyilatkozik meg, hogy amit az egyik oldalon teszek, az a másik oldalon is mindig visszahat. Ezt látjuk minden vonatkozásban és ezért kell, hogy ismét kifejlődjék ebből a szempontból is a tőkének az a minden korlát nélküli szabad mozgása, amely a multat jellemezte. De ma ez a helyzet, tehát mással nem számolhatunk. Nem számolhatunk azonban a belső tőkepiaccal sem. Már látom, amint rám olvassák, hogy miért nem élek a német pénzügyminister példájával, aki egyébként ugyanolyan célokat követ. Ha végignézik az ő beruházási programmját és a mi beruházási program műnk at, de akármelyik államét véve, — a napokban láttam nagyjában a franciák beruházási programmját — mindezek azokat a célokat követik, amelyeket mi valósítunk meg. Németország rátámaszkodhatik nagy gazdasági erejénél fogva a belső ^pia^ra, de ahol a mobil tőke tulaj donképen teljesen eltűnt, mint nálunk, ahol örvendetes javulás állott ugyan be az utóbbi időben, de még bizonyos idő kell, amig odajutunk, hogy a belső piacra támaszkodhatunk, ott ezzel a biztonsági koefficienssel dolgozunk és számolnunk kell, ha nem akarjuk költségvetésünk egyensúlyát veszélyeztetni. Ebből a szempontból itt akarok rátérni egészen röviden két kérdésre. Az első az, hogy a közel jövőben, ha egyszer oda jutunk, hogy a gazdasági élet fejlődésével további adómérséklésekre lehet kilátás, ezt tényleg a közvetett adók terén és a forgalmiadóknál fog kelleni keresni. Épen ezek a szempontok azonban azok, amelyek a kormányt arra kényszeritették, hogy az adózás egyenletesebb megoszlása szempontjából és a gazdasági erőviszonyok figyelembevétele végett az autonómiák háztartásába is beavatkozzék. Nem akarok most azzal az elvi kérdéssel foglalkozni, — mert ennek nem látom szükségét — hogy a törvényjavaslat tervezett intézkedései sértenek-e vagy nem sértenek e autonómiát. Én nyíltan merem állitani, hogy nem sértenek. Ezek az intézkedések semmi egyebek, mint létező jogok felélesztése, rendszerbe foglalása, határozott rend megteremtése és a felelősség tudatának bevitele 11*