Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

kiszabni. Miután azonban a szakasz mellett felhozott érveknek egy részét figyelembe kellett venni, ennélfogva elfogadtuk a szakaszt, de azzal, hogy maximáltuk a birságot ugy az abszolút értékhatár, mint szorzószám tekintetében. Èzek azok a rendelkezések, amelyeket a törvényjavaslat magában foglal, és amelyeket az együttes bizottság elfogadott. Nekem az a meggyőződésem és az a felfogásom, hogy mindezekben a Ház többsége is osztozik. A javaslat elment addig a határig, ameddig ma az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül tényleg el lehet menni. A kormány és a törvényhozás is bizonyára nagyon szivesen tett volna még több kedvezményt az adófizető közönség javára, mert hiszen a közönség telj esitő képessége az elmúlt időkben rendkivüli módon próbára volt téve. De, mint beszédem elején voltam bátor vázolni, e tekintetben bennünket igen súlyos és nagy felelőség terhel, s valóban nem mehetünk túl azon a határon, amelynek betartása az államnak, az államháztartás egyensúlyának érdeke. Épen azért vagyok bátor tisztelettel kérni, méltóztassanak ezt a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelol és a középen.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólani ! Bud János pénzügyminister : T. Képviselőház ! Tisztelettel beterjesztem az 1927/28. számadási évről szóló állami költségvetést, indokolásával együtt. Tisztelettel kérem, hogy ezt kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasiméltóztassék. Elnök: A most benyújtott költségvetést a Ház kinyomatja, szétosztatja és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadja. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni ! Bud János pénzügyminister: Tisztelt képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A nemzetgyűlés utolsó üléseinek egyikén terjesztettem be azt a törvényjavaslatot, amely a különböző adónemek és illetékek mérséklésére vouai kőzik és amelyet az előadó ur most volt szives ismertetni. Az akkori ellenzék részéről az^al a megjegyzéssel találkoztam, hogy ez a törvényjavaslat nem komoly és kortescélokat kivan szolgálni. (Farkas István : Na, és nem szolgált ?) Rámutattam akkor — amint ezt legutóbbi költségvetési beszédemben is hangsúlyoztam, — hogy amilyen szükséges volt isrénybevenni talán túlzott mértékben is a polgárság adózását az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében, épen ugy meg kell lenni a bátorságnak arra is, hogy ezt a súlyos adóterhet alkalomadtán csökkentsük és kellő összhangba hozzuk az állam pénzügyeit a magángazdaságok erőviszonyaival. Ennek a törvényjavaslatnak ez a célja és ez a feladata. Bár általában azt tapasztalom, hogy ez a törvényjavaslat közmegelégedést vált ki, tudom és tisztában vagyok azzal, hogy viszont sok kritikával is fog találkozni. Birálni fogják abból a szempontból, vájjon helyesek-e azok az adómérséklések az ott feltüntetett mértékben ; birálni fogják abból a szempontból, vajjoo nem lehetett volna-e továbbmenni e mérséklések terén ; birálni fogják az autonómia szempontjából íeu Én egészen röviden akarok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert hiszen ez a törvényjavaslat szerves összefüggésben van azzal a költségvetéssel, amelyet most terjesztettem be. Tisztában kell tehát az országgyűlésnek lennie abban az irányban, milyen állást kell foglalnia ezzel a törvényjavaslattal és a költségvetéssel szemben. Tudom, hogy a leghelyesebb lett volna, ha azt a szokásos módot követtük volna, hogy elsősorban a közvetett adók terén kerestük volna a mérséklést. Legyünk azonban egész tárgyilagosak ezzel a törvén\ javaslattal szemben Mit céloz ez a torveoyjavaslat? Igazságtalanságok és aránytalanságok megszüntetését és szociálpolitikai szempontok érvényesítését. Előre hallom már azt a megjegyzést, hogy ez a törvényjavaslat miért épen a földadóval foglalkozik elsősorban és miért épen itt mérsékeltünk. Azért, mert nem fért össze az igazság érzetével az, hogy ennél az egyetlen adónemnél tartsuk meg azt a szorzószámot, amely a tényleges viszonyoknak nem felel meg. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Itt csak a tényleges helyzet helyreállítása történik az egyenlő elbánás elve alapján. (Helyeslés a jobb- és baloldalon ) Mérsékelni kellett a házadótételeket, és pedig azért, mert ezek nagyon súlyosak. Itt pedig nem tudok különbséget tenni város és falu között ; (Helyeslés.) súlyosak azok az adók tulajdonképen mindenütt, de legsúlyosabbak a városoknál, ahol erősen emelkedett adótételekkel állunk szemben, amelyeket az adózó polgárság nehezen tud elviselni. Itt aztán egy másik váddal is fogok találkozni : azzal a szokásos megjegyzéssel, hogy tulaj donképen ha leszállitottam is, de mégis emeltem az adókat. Máris látom, hogy Esztergályos János igen t. képviselőtársam is ezt fogja mondani. (Derültség.) Megjegyzem, hogy ez látszólag igy van, mert a házadó-bevétel növekedni fog. Növekednie kell azonban a dolgok rendes menete alapján, mert természetszerűleg abban az arányban, amint a lakások felszabadittatnak s amint a lakbérek emelkednek, a házadó a százalék leszállítása mellett is több bevételt fog eredményezni. De ha a mai adótételeket meghagynók, akkor sokkal több bevétele lenne az államnak. Én javaslatomban tovább mentem a szociálpolitikai szempontok érvényesitésében is. Nem fogok összes részleteiben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, de senkinek sem lehet lebecsülnie azt, hogy a keresetiadónál majdnem kétszeresére emeltük fel a létminimumot. Ez végeredményben mégis nagy haladás szociálpolitikai téren. (Ugy van! a jobboldalon.) Szociálpolitikai szempontból kell megitélni a jövedelmiadó terén tett egyes intézkedéseket is, amelyek. a magánalkalmazottak szempontjából birnak nagy jelentőséggel, de abból a szempontból is, hogy a nagyobbszámu családtaggal biró adózó polgárokat mérsékeltebben akarjuk megadóztatni. (Helyeslés.) Szociálpolitikai szempontok azok is, amelyek a forgalmiadónál történt intézkedéseket indokolják, mert azáltal, hogy a kenyér forgalmi adómentes lett, a legszegényebb néposztályoknak siettünk segitségére. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Itt azonban nyiltan rá akarok mutatni valamire. (Várnai Dániel: í>nök azt állítják, hogy a forgalmiadó nem befolyásolja az árakat! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem én állitottam ezt, hanem a túlsó oldalról állították azt a tételt, hogy hiába szállitjuk le a kulcsot 3%-ról 2%-ra, ez nem fog árváltozást előidézni. Én igenis akkor is hangsúlyoztam és ma is hangsúlyozom, hogy ahhoz az ármérsékléshez, amely a múlt év alatt bekövetkezett és ahhoz, hogy az 1924. év végével összehasonlitva 160-ról 126-ra szállott le az indexszám, ez az adómérséklés is hozzájárult. De az előbb másra akartam rámutatni. A kenyér forgalmiadójánál nem tudom helyeselni az iparnak azt az eljárását, hogy emeli a kenyér árát, mielőtt a forgalmiadót leszállítanánk, azért hogy majd ebből tegyen engedményt. De én biztos vagyok abban, hogy ez hiábavaló erőlködés, mert a verseny az áralakulást helyes irányba fogja terelni. Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése1927. évi február hó 10-én

3 csütörtökön. 53