Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

52 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. miután azonban a magyar Corpus Jurisban ez expressis verbis nem volt kifejezve és az ilyen visszaélésszerű közszolgáltatások nagyon gyakoriak kezdtek lenni, indokolttá vált, hogy a törvény kifejezetten kimondja, hogy a helyhatóságok csak törvény vagy törvényes felhatalmazáson alapuló ministeri rendelet vagy szabályrendelet alapján jogosultak közszolgáltatást kivetni. {Helyeslés jobbról.) A másik rendelkezés a tűzrendészetre vonatkozik, ami meglehetősen nagy vitát provokált a bizottságban. A belügyminister ur kijelentette, hogy a magyar tűzrendészet ügye, illetve a szükséges kiadások fejezetének kérdése további halasztást nem enged. E tekintetben kényszeritő szabályt akart a bizottság felállítani, hogy t. i. a községek és városok kötelesek minden eshetőségre és mindenesetre a tűzrendészethez szükséges kiadások fedezetét a költségvetésbe beállitani. Azt kérdezhetné valaki, hogy hátha egyes községek nem akarják a költségvetésüket eddig a mértékig megterhelni, ennek a nagyon indokolt kiadásnak a fedezetével? Abban az esetben a belügyminister ur az előbbi szakaszban részére megadott hatáskörében maga fogja a nélkülözhetetlen kiadásokat a költségvetésbe beállitani. Két szakasz van még itt, amelyek talán a legfontosabbak. Eis sorban Budapest székesfőváros szempontjából, de általában a törvényhatóságok ellenőrzésének szempontjából. Ez a régi 47., az uj 48. §, amely egyrészt a pénzügyi ellenőri állást statuálja, másrészt az úgynevezett városi üzemek ellenőrzése tekintetében stipulai. Errevonatkozóan igen lényeges változtatásokat fogadott el a bizottság, úgyhogy én most már merem állitani az előadót megillető kellő objektivitással is, hogy ennek a módositásnak elfogadása után az önkormányzati elv a legteljesebb honorálásban részesül. A pénzügyi ellenőrök sokat kifogásolt kirendelésének jogát két uj feltételhez kötötte a bizottság által elfogadott javaslat. Az egyik előzetes feltétel az, hogy az illető helyi önkormányzatnak még ne legyen jóváhagyott költségvetése. A másik, az utólagos feltétel pedig az, hogy ha a kormány ezzel az egészen kivételes jogával akar élni, és pénzügyi ellenőrt akar kinevezni, köteles ezt a képviselőháznak bejelenteni. Ezzel a rendelkezésnek különös kivételes voltát akarta pointirozni a bizottság. A pénzügyi ellenőr joga is rugékonyabban szabályoztatott ebben a szakaszban. Nem adtuk meg neki a generális hozzájárulási jogot az utalványozáshoz, hanem csak vetó-jogot adtunk, amely ellen joga van az autonómiának a kormányhoz föllebbezni, sőt miután ezek a kiutalások nem érnek rá arra, hogy hosszas referálási tárgyalási munkálatok elvégzését bevárják, azt is kimondtuk, hogy amennyiben az illető kormányhatóság három napon belül nem határoz, joga van a törvényhatósága ak a kiutalást elrendelni. Nagyon fontos az üzemek, különösen pedig a részvénytársasági üzemek tekintetében az az elfogadott módosítás, amely elsősorban a fővárost érdekli. E tekintetben kétségtelen, hogy a javaslat kissé merev, hogy ugy mondjam túlszigoru volt és ezen változtatott a bizottság által elfogadott szöveg. Először is a bizottsági szöveg nem mondja ki kategorikusan azt, amit az eredeti javaslat kimondott, hoyy ezek az üzemek mindenesetre megszüntetendők, ha részvénytársasági formában vannak, hanem módot ad arra, hogy a törvényhatóság a kormánnyal való tárgyalások során bizonyos részvénytársaságokat megfelelő átalakitás és megszoritások mellett megmenthessen. Arra is módot ad, hogy esetleg uj vállalatokat ilyen alakban létesíthessenek, természetesen szintén a kormány hatósági jóváhagyástól feltételezetten. De talán a legfontosabb a fővárosnak tekintélyes és nagyszámú részvénytársaságaira tekintettel, hogy itt se mondja ki a törvényjavaslat kategorikusan a már fennálló részvénytársaságok megszüntetését, hanem módot ad a törvényhatóságnak arra, hogy előterjesztést tegyen három hónapon belül a kormánynak, amely azután, ha az illető részvénytársasági formát továbbra is fentartandónak tartja, azt engedélyezi. A jövőre vonatkozóan pedig egészen uj bekezdést fűzött az együttes bizottság a javaslathoz, még pedig azt, hogy nem tiltjí meg az autonómiáknak, hogy ilyen részvénytársaságokat alkossanak, hanem ha ilyenek alkottatnak és ezeknek működése nem megfelelő, akkor a kormány köteles előbb felhivni az autonómiát ezeknek az anomáliáknak megszüntetésére és csak akkor, ha ezek nem szüntettetnek meg, van joga kasszálni, illetőleg a részvénytársaság működését beszüntetni. T. Ház ! ßn már most nem ismertetem részleteiben a 48. §-t, mert az idő halad, ennek a szakasznak lényege az, hogy megszoritások at tettünk az egyes városig tisztviselőknek immár túltengeni látszó illetményei tekintetében. Ezeket a megszorításokat méff jobban precizirozta az együttes bizottság a 48. §ban, de ezeket az intézkedéseket bővebben indokolnom kell. Eá kell azonban mutatnom, talán mint legfontosabb szakaszra, a 49. §-ra, illetőleg arra a bizottsági áhásfoglalásra. amely ennek a szakasznak törlésére vonatkozik. Ez a paragrafus azt mondta ki, hogy az egyes városok között, azok különböző anyagi helyzete folytán előállott különbség szerint, a pénzügyministernek joga legyen a keresetiadó tekintetében ugy intézkedni, hogy azt az egyik várostól elvehesse és a másiknak adhassa. (Farkas István; Tisztára abszurdum!) Ez rendkívül kényes kérdés volt, és e tekintetben a bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy miután ez ainugyis összefüggésben van a benyújtásra kerülő községi háztartási törvény generális rendelkezéseivel, ezt a kérdést tehát kikapcsolja és az emiitett törvényjavaslat anyagába utalja, amely a háztartási kérdést fogja szabályozni. (Helyeslés ) A hitelügyí rendelkezések nem igényelnek bővebb indokolást. A vegyes rendelkezések közül Is csak egyre akarok rámutatni s ez a késedelmi kamat kérdése. Mindnyájan tudjuk, hogy bár a mostani 12%-os késedelmi kamat olyan rendki vül súlyos, hogy az adózókra és különösen a hibájukon kivül nem fizető adózókra nézve rendkívül nagy terhet, jelent, viszont az együttes bizottság kénytelen volt megfontolni azt a ministeri indokolást is, hogy amennyiben a kamattételeket lényegesen leszállítjuk, akkor megint az adóhátralékok fognak emelkedni. Valahol a középen kellett tehát megtalálnunk az igazságot, ennélfogva a bizottság egy olyanjavaslatot fogadott el és vett fel a szövegbe, hogy kivételes esetben a hat hónapon át való részletfizetés esetében a pénzügyministernek megadta a jogot a 6%-os késedelmi kamat felszámítására, amivel, azt hiszem, eltaláltuk azt a kellő mértéket, amely az előbb emiitett két szempontot kellően honorálja. A legutolsó lényeges változtatás, — és ezzel be is fejezem beszédemet, — az volt, amelyet a régi 68. § tekintetében tett a bizottság. Voltak olyan hangok is, amelyek ennek a szakasznak törlését óhajtották, különösen jogásztagok indítványozták a törlést, mert aggályosnak tartották, hogy bizonyos esetben, amikor a biróság is felment valakit a jövedéki kihágás, adócsalás vádja alól, akkor a kincstárnak még joga legyen a veszélyeztetett összeg többszöröse erejéig bírságot