Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-8
Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. 51 minister urnák nem akar lulságos nagy puvoárt adni s ezért lefixirozza a gazdasági életben leggyakrabban előforduló ügyleteket, amelyekre nézve megállapítja a maximális illetékkulcsot is. Azonkivül behozza azt az intézkedést is, hogy a forgalmiadóval sújtott ügyleteknél, amennyiben azok illeték alá is esnek, ez a kettő egyenlő nagyságú legyen. Ennek indokolása abban leli tulajdonképeni értelmét, hogy amennyiben az ügylet forgalmiadó alá is esik, ez a kettő együtt nem vethető ki, hanem csak az illeték. Az engedményilleték tekintetében nagy zavar volt az utóbbi időben. Az engedmények legtöbbször hitelbiztositó célzatot szolgáltak, azonban a gyakorlati életben az igazi engedményt a hitelbiztositó engedménytől megkülönböztetni alig lehet. Éppen azért, hogy a pénzügyminister ur a hitelélet terén még mindig jelentkező nehézségeket, illetőleg akadályokat kiküszöbölje, ezen engedmények tekintetében is igen liberális álláspontra helyezkedett és a bizottság ezt elfogadta, és azért az ilyen engedményeket állandó illetékkel és nem százalékos illetékkel kivánja sújtani ezentúl. Az illetékmentesség tekintetében hallatlan nehéz és áttekinthetetlen joganyag van ma, egy hetven éves joganyag, amelynek egységesítése, egy kodifikatórius rendelettel való összefoglalása, azt hiszem, mindnyájunknak érdeke, mert hiszen ez az áttekinthetetlenség sokszor olyan nagy volt, hogy a szakemberek részére is nehézségeket okozott. A 29. §-ban foglalt felhatalmazást csak örömmel üdvözölhetjük, úgyszintén a 30. §-ban foglalt felhatalmazást is, amely a díjakra vonatkozik. A budapesti áru- és értéktőzsdén kötött áruügyletek tekintetében a helyzet az volt, hogy a búza és a rozs tekintetében az 1921. évi XXXVII. te. 12. pontja megállapította ugyan a forgalmiadómentességet, de egyéb terményekre nézve nem, ami azzal a káros hatással járt, hogy más termények, különösen a tengeri tekintetében nem fejlődhetett ki állandó tőzsdei forgalom. Az elfogadott uj szakasz, amely a 32. §-ba van foglalva, e tekintetben változtat és kimondja azt, hogy a kulcsok lényegesen mérsékelteinek, amennyiben az effektiv ügyleteknél 0'5%-ban, határidőüzleteknél 0'2°/o-ban állapitottatik meg. A bizottság azonban szükségesnek tartotta külön bekezdésben kimondani a búza és a rozs tekintetében a mentességet. A fényűzési tárgyak tekintetében nagy panaszok voltak, aminek oka még az inflációs időkből eredőleg az volt, hogy a fényűzési maximumok legtöbbször olyanok voltak, hogy megállapításukkor már meghaladta azokat az élet az árak folytonos emelkedése folytán. De most is, amidőn már állandó valutánk van, a helyzet az. hogy a tárgyak fényűzési természete és ára állandó fluktuációnak van kitéve, amelyet törvénybe, hogy ugy mondjam, beskatulyázni és állandó tétellel sújtani nem lehet. Az a felhatalmazás tehát, amelyet a pénzügyministernek e tekintetben adunk, azt hiszem, helyénvaló. Fontos felhatalmazás van a 36. § második bekezdésében a pénzügyminister részérő, amely a forgalmi adó minden kategóriájánál megadja neki a diskreciónális jogot, hogy a körülmények és a helyzet folytán beállott minden vállozást ennél az adónemnél figyelembe vegyen, tehát mentességeket adhasson vajy kedvezményeket állapithasson meg. Igen nagyjelentőségű a 38. § elsősorban didaktikai szempontból, mert szórványosan számos rendelet és törvény intézkedett a forgalmiadóról, díjakról és illetékekről, de egységes rendszerbe ezek nincsenek foglalva. Még fontosabb ennek a szakasznak másik rendelkezése, amellyel törvényhozási hiányt akar pótolni. Tudvalevő, hogy az első nemzetgyűlés a vagyonátruházási illetékek tekintetében megalkotta az 1920 : XXXIV. törvénycikket, amelyet a többi illetékre nézve vonatkozó törvényjavaslatoknak kellelt volna követniök. A más k három, t. i. okirati, törvénykezési és közigazgatási illeték tekinteiében azonban nem sikerült a törvényhozási munkát befejezni. Most az előzően elfogad >tt törvény alapelvcinek irányadóul vétele mellett fe ; hatalmazzuk a ministert, hogy a három másik kategóriát is egységesen szabályozza. Nagyon kiterjedő felha'almazást adunk a 39. §-ban a pénzügyminister urnák. Kötelességem itt hangsúlyozni, hogy alaki jogi és anyagi jogi szempontból is tekintélyes jogkört kap a pénzügyminister. Áttérek most igen röviden a törvényhatóságok és önkormányzati testületek autonómiájának kérdésére. Ez volt az a rész, amely a legerősebb támadásoknak volt kitéve és az együttes bizottság is ezzel foglalkozott a legintenzívebben. Ahelyett azonban, hogy bővebben ismertetném az anyagi rendelkezések indokait, egész röviden rámutatok azokra a változtatásokra, amelyeket az együttes bizottság az autonómia jogainak növelése szempontjából vett be a törvénybe és amely változtatások szerény véleményem szerint alkalmasak is arra, hogy az eddig felmerült igen tiszteletreméltó aggodalmakat immár mind leszerelje. (Ugy van! a jobboldalon.) Ami a 42. §-t illet', először is azokat a terminusokat változtatta meg a bizottság, amelyek túlrövideknek bizonyultak a tekintetben, hogy az illető önkormányzati hatóságok képesek legyenek a költségvetést kellő gondossággal és alapossággal idejében elkészíteni. De a legfonto-abb ebben a szakaszban az az intézkedés, amely a belügyI ministernek a pénzügyminister rel egyetértően adott jogot — amelyet a költségvetések tekintetében az eredeti javaslat kivánt a számára biztosítani, — fontos feltételhez f üzi. Ez H feltétel az. hogy a reformatórikus változtatás jogát nem minden esetben adja meg. hanem amint a törvény szövege mondja csakis »indokolt esetben és a költségvetés egyensúlyának megóvása me,lett« Azonkívül uj bekezdést is fűztünk ehhez a szakaszhoz. Az eredeti koncepció az volt, hogy amennyiben a költségvetés nem hagyatik jóvá. aküor az illető helyhatóságnak csak az a joga van meg, hogy az előző évi költségvetés keretében g izdálkodjék. A mostani rendelkezés tzen túlmegy, amennyibe i kimondja, hogy amennyiben a következő év március 31-ig a belügyminister és a törvényhatóság nem egyeznek meg, illetve a belügy u inister nem végez a felülvizsgálattal, automatikusan az uj költségvetés^ lép életbe, ami szintén az autonómia hatáskörének nagyobbmérvü honorálását jelenti. A 43. § lényegében ugyanezeket az elveket állapítja meg a rendezett tanácsú városokra nézve, mint a törvényhatóságokra, azzal a különbséggel, hogy itt a megszorításokat nem a belügyministerrel és a pénzügyministerrel szemben, hanem az alispánnal szemben állapítja meg. Itt is hosszabb terminusokat állapítottunk meg. Fontos az uj 45. % amely két egymással meglehetősen heterogén, de nagyon lényeges rendelkezés. Az egyik rendelkezésnek oka az, hogy, amint méltóztatnak tudni, az utóbbi időben egyes önkormányzati testületek egészen exotikus és minden törvényes alapot nélkülöző uj közszolgáltatásokat vezettek be, amelyek az amúgy is agyonterhelt adózó polgárokat nagyon érzékenyen érintették. Kétségtelen, hogy a magyar alkotmány ratio légise alapján ezek a rendelkezések megtámadhatók és megsemmisithetők voltak eddig is;
